A téma lehet, hogy nem pont karácsonyra való, vagy éppen arra? Mostanra? Talán igen: alkalom arra, hogy ünneplésre alkalmas napokat kívánjunk azoknak a színészeknek, Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak, akik súlyos sérülést szenvedtek a Nemzeti Színház, a több, mint egy hónappal ezelőtti előadásán.
Enélkül, mármint e baleset nélkül Vidnyánszky Attila szerint csodaéve lett volna a Nemzetinek… Igen ezt a kifejezést használja, így fogalmaz: „A pár héttel ezelőtti baleset beárnyékolja az egész évünket, az egész évi teljesítményünket, és fájdalmas, rossz szájízt okoz az embernek. Szomorúvá tesz, és az egész társulat hangulatára rányomja a bélyegét. A vezetésem alatt több mint négyezer előadást játszott a színház, és, hál' Istennek, még csak kisebb problémák sem voltak. Hogy miért kellett ennek most megtörténnie, miért pont egy Rómeó és Júlia-előadáson, miért egy ilyen évzáró időszak kezdetén, valahol adventre készülődve… Szóval az ember ül és gondolkodik, és próbálja megérteni az esemény üzenetét”.
Nem vagyok színházi szakember, bevallom a Nemzetiben évek óta nem jártam – elismerem: súlyos politikai előítélet –, így azt sem tudom megítélni, hogy csodaéve, netán csodaévek után vannak, Vidnyánszky vezetésével, persze. Azt azonban elég világosan látom, hogy Vidnyánszkynak, a baleset kapcsán nem azon kellene tűnődnie, hogy milyen ezoterikus okok vezettek a balesethez, hogy milyen üzenete van annak, hogy éppen adventre készülődve kellett a tragédiának megtörténnie. Hogy pont az a helyes kifejezés, a történtek ismeretében, hogy a baleset rossz szájízt okoz a színház vezetőinek és dolgozóinak? Vajon a két sérült – maradandó sebekkel, testükben, lelkükben -szintén keserű szájízzel készül a karácsonyra, ha már Vidnyánszky, igazi kurzuslovagként az adventet említi interjújában…
Azt írtam fentebb: a történtek ismeretében… De hát semmit nem tudunk, azon kívül, hogy a két színész lezuhant a díszletről. Nem tudunk semmit az okokról, legfeljebb, immár, annyit, hogy a miniszter szerint nincs felelőse az ügynek, no meg azt, hogy Vidnyánszkynak keserű a szájíze, és a rendező-főigazítót szomorúvá teszi az ügy, és az egész társulat hangulatára rányomja a bélyeget. Pedig hát, állítja V.A., a vezetése alatt több, mint négyezer előadást láthattak a nézők – már ha éppen voltak - , és semmi probléma nem volt. Nem hinném, hogy oktatnom kellene a kiváló szakembert beszélni a véletlen és a törvényszerű összefüggéseiről, vagy arról, hogy a repülőgép katasztrófák is sok-sok óra hibátlan repülés után következnek be. Meglehet: nem azon kellene töprengenie a főigazgatónak, hogy van-e összefüggés az évzáró, Rómeó és Júlia, valamint az advent, illetve a baleset között. Valahol inkább a saját felelőssége körül kellene kutakodnia, mint ahogy azt az első pillanatban meg is fogalmazta. Aztán ezen elég gyorsan túl is lendült, elfogadta azt, hogy az egész NER-világ az ő maradásáért fohászkodik, meg is feledkezve a kórházban szenvedő színészekről. Több, mint egy hónap elteltével azt tudjuk, hogy Vidnyánszky a helyén maradt, és már nem a felelősség súlya nehezedik rá, hanem a csodaév árnyéka… Ki kellene jönni az árnyékból…
Boldog karácsonyt, mondaná Orbán Viktor.