Lengyel médiaháború

Hogy milyen hatalma van a médiumoknak, azt napról napra megtapasztalhatjuk. Bizonyára mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik – a tényekkel mit sem törődve – harciasan ragaszkodnak saját „igazukhoz”, pontosabban visszhangozzák azt, amit a televízióban hallottak. Meg sem fordul a fejükben, hogy mindaz, ami elhangzott, hazugság, vagy hazugsággal átitatott féligazság.

Az illiberális államokban az egyik első lépés a közmédia „átalakítása”, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott kormányzat saját szócsövének teszi meg a televíziót, a rádiót és az állami hírügynökséget. Nálunk ez elég gyorsan ment, Lengyelországban sem sokat teketóriázott Jaroslaw Kaczynski pártja, a Jog és Igazságosság (PiS). Szlovéniában az előző kormányfőnek, Janez Jansának már nehezebb dolga volt, Ljubljanában erősebb a demokratikus intézményrendszer, mint Varsóban vagy Budapesten, s komoly tüntetéseket tartottak, de a közmédiumok kivéreztetésével elérte a célját. Így amikor megalakult Robert Golob új szociáldemokrata-liberális kormánya, leváltották az állami média vezetését.

A lengyel PiS megalázta a köztelevíziót azzal, hogy egy kirekesztő hangvételű, az ellenzéket napról napra elfogadhatatlan hangon gyalázó hazugsággyárrá züllesztette. A lengyelek jelentős részét felháborította mindaz, amit Kaczynskiék a közmédiával műveltek. A United Surveys iroda közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 44 százaléka "mélyreható változásokat" követel a TVP-nél az új, Donald Tusk kormányfő vezette koalíciótól, sőt, 11 százalék igen radikális megoldást sürget: a csatorna teljes megszüntetését.

Az új kormány egyik első intézkedéseként leváltotta a közmédia vezetőit, de jól láthatjuk, mennyi nehézségbe ütközik majd Tuskék számára a demokratikus intézményrendszer visszaállítása a PiS nyolc évig tartó rombolása után, hiszen a populista párt számos olyan aknát hagyott hátra, amelyeket „távműködtetéssel” bármikor felrobbanthat. Bartlomiej Sienkiewicz kulturális miniszter, a legendás irodalmi Nobel-díjas író, Henryk Sienkiewicz dédunokája a társasági jogra hivatkozva menesztette a közmédia vezetőit, mondván: a jogszabály egy vállalat tulajdonosának jogot ad arra, hogy megváltoztassa annak vezetését. S mivel az állam a közmédia tulajdonosa, ezért a kormánynak jogában áll ilyen döntést hozni. Jogászok szerint azonban az érvelés ingatag lábakon áll, mert a törvények szerint a közmédia irányítását az a Nemzeti Médiatanács gyakorolja, amely a PiS embereiből áll. Hogy azonban az ügy még bonyolultabb legyen: sokak szerint a médiatestületet Kaczynskiék törvénytelenül nevezték ki 2016-ban.

Ádáz jogi csata kezdődött, amelyben Andrzej Duda elnök máris jelezte, kinek az oldalán áll: megvétózta a költségvetési törvényt, amely nem csak a közmédia átalakítását foglalja magában, hanem a tanári bérek 30 százalékos emelését is. Duda szerdán új javaslattal állt elő, ebben nem érinti a közmédia finanszírozását.

A közmédiával kapcsolatos vita mutatja, a PiS mennyire súlyos örökséget hagyott hátra, milyen mélyen aláásta a demokráciát. És azt is jelzi, hogy még sok csata áll Tusk és csapata előtt.