Mi lesz itt ha jön az igazi áradat? - néz egy nagyot a bicajos, amikor felpöfögött a szivattyú és az egyik pünkösdfürdői nyaraló kertjéből nagy ívben elkezdte visszapumpálni a pincéből a vizet a kertbe betört Dunába. - Ez még csak másodfokú készültség – mondta.
Hozzánk hasonlóan ő is végigkarikázza most a Duna-mentét. A fővárosban hamarosan várják a tetőzést, a rakpartot le kellett zárni, ám ennél nagyobb vízre már nem számítanak. A nagyobb megpróbáltatást azok az autósok szenvedték el akiknek a lezárt rakpartról elszállították az autóját, a többieknek csak a belső utcákban volt jóval nagyobb a forgalom.
Nem így a római-parti árterületen, ahol a másodfokú áradásnál néhol betört a víz a kertekbe, házakba. A bicajos kérdésére adott néma válaszként a Kossuth Lajos üdülőpart végén kezdődő pünkösdfürdői gát betonkapujának falán a korábbi árvízszintek láthatóak. A 2013 -as nagy tavaszi árvíz szintje jó másfél méterrel a fejünk felett van. Ha az megismétlődik, akkor itt víz alá kerülnek azok a házak, amelyek papíron nyaralók, ám valójában luxusapartmanok.
Nem messze egy család rakja le a homokzsákokat. Rutinos mozdulatokkal dolgoznak, bár utoljára jó tíz éve kellett gátat építeni. Mint mondják, most csak elővették az akkori zsákokat. Ugyan a vízügy szerint 700 centiméteren lesz a tetőzés, ám a családfő úgy véli, jobb a biztonság: szerinte simán lehet ebből 720 is. Háta mögött az udvar romokkal teli, mint mondja a 2013-as nagy árvíz óta nem tudták helyrehozni a károkat. Szerencsére nem itt laknak, a panziójuk jóval magasabban van, ezt a kertet csak amolyan raktárként használták.
“A hosszas politikai csatározások után végül nem épült meg a Római-parton a gát, ráadásul még a közhangulat is az itt lakók ellen fordult”
– keseregnek. Ők harminc évvel ezelőtt költöztek oda, ám akkor hírből sem voltak ilyen árvizek, nem is tudtak arról, hogy árterületen vettek házat. Sőt, akkoriban a minisztériumok, állami szervek úgyszólván semmiért szabadultak meg a parti telkeiktől, házaiktól. „Az én házam például munkásőr szállás volt” – mondja az egyik tulajdonos. Szerintük amikor a helyiek rájöttek, hogy a víz bejöhet a házaikba, akkor – aki tudta – jócskán átépítette a házat, sok helyen újat építettek, magasított alapra.
A Tarlós István vezette főváros és a környezetvédők között éveken át dúló római-parti árvízvédelem körüli csatára csak legyintenek.
„Tudja a politikát csak a pénzlenyúlás érdekelte, soha nem is akartak itt gátat”
- mondja a családfő.
Szerinte a helyiek között az a meggyőződés járja, hogy a városházán óriási pénzeket osztottak ki egymásnak a római-parti árvízvédelmi tervekre, majd utána eszük ágában sem volt azt valóban megcsinálni.
A Kossuth Lajos üdülősoron több helyütt is a helyiek pakolják a homokzsákokat, építik a gyorsgátakat a nyaralók elé. Nekik a zsákokat és a homokot is a helyi, Római Partért Egyesület biztosította. „Állam?” - néz nagyot az egyik rakodó. „2013-ban és később sem láttunk itt senkit az államtól.” Akkor is a helyiek védték meg a házaikat a víztől.
„A katasztrófavédelmet most is felhívtuk, ott azt mondták, hogy beszéljünk az önkormányzattal. Az önkormányzatnál meg azt, hogy beszéljünk a katasztrófavédelemmel”
– mondja az egyik idősebb telektulajdonos. - Szerintem már az is nagy segítség lenne, ha legalább egy rendőr kijönne, hogy a katasztrófaturistákat távol tartsák, mivel korábban is előfordult,
hogy az egyik ilyen bámészkodó a babakocsijával beleragadt a parti sárba, majd gátépítés helyett őt kellett menteni.
- Most még politikusok sem jöttek ki fotózkodni az árvízhez. Nyilván messzi van az önkormányzati választás, a másodfok meg nem elég ahhoz, hogy címlapra kerüljenek. Legalább ilyenkor összejön a szomszédság, kis testmozgás – humorizálnak, miközben teát szürcsölnek a munka szünetében, amíg várják az újabb adag homokot.
A Dunán felfelé haladva Nagymaros-Verőce térségében látunk olyan kerteket, amelyek kedd délutánra víz alá kerültek. Az egyik végében egy horgász széles lendülettel dobta be a horgát oda, ahol nem olyan régen még sétány volt. „Talán márna jöhet az áradatban” – reméli, de elárulja, a fő oka annak, hogy itt van az, hogy odahaza nagytakarítás van, és elmenekült egy kis alibipecázásra otthonról. Az árvíz által elöntött nagymarosi házakról úgy véli, nagy baj nincsen, mivel a házakat eleve árvízbiztosra építették.
„Akiknek nem bírta a háza a vizet, azokét a kilencvenes években már elmosta az ár.”
Többen azt mesélik, előtte sosem voltak ilyen nagy árvizek, az évtized elejétől jöttek a nagy árhullámok. Mára viszont a parti házaknak már kemény beton alapozása van. Baj inkább a fenti utcákban van, ahol a Duna visszaduzzasztotta az esőlefolyókat, és most ömlik a víz a pincékbe, arrafelé bizony már most is jócskán szivattyúzni kell.
„Nincs itt nagy baj”
- nézi a vízzel elöntött játszóteret egy idős polgárőr. Szerinte kedd délutánra a Dunakanyarban már elkezdett apadni kicsit a víz, de amúgy a mobilgátakat sem kellett felszerelni a parton. A helyiek most is önerőből oldottak meg mindent. Ő is megerősítette: a hatóságok különösebben sem most, sem máskor nem fárasztották magukat, a védekezés teljes egészében a helyiek végezték. Ennek mementójaként nem messze ma is áll a '13-as árvíz homokzsákjaiból épült emlékmű. „Azokat a zsákokat is mi pakoltuk ide annak idején a sógorral” – mereng el a múlton.
Magasabban tetőzik a Duna, lassú lesz az apadás