Véget ér-e a válság, talpra áll-e a gazdaság, és mindebből mit érzékelhet a lakosság? Az év végéhez közeledve a napokban vázolják fel előrejelzéseiket a folyamatokat szorosan követő és a jövőt számokba sűrítő elemzők. Az eddig elhangzott vélemények átlaga szerint 2024-ben három százalékkal bővülhet a gazdaság, az infláció valahol öt százalék körül lehet, a tíz százalék körüli keresetnövekedés jelentős reálbéremelkedéssel jár majd, ami visszabillentheti az igencsak mínuszos fogyasztást a pozitív tartományba. Ettől is függ, hogy a költségvetés hogyan muzsikál, lesz-e elég bevétele, mire jut belőle. Az óvatosabbak szerint lassú folyamat lesz visszaszerezni a vásárlók bizalmát, akik okkal tartanak attól, hogy 2022-23 bajai könnyen megismétlődhetnek, és ha nem pótolják eddig felélt megtakarításaikat, nem bővítik ismét vagyonukat, megint ott állnak majd tartalékok nélkül.
Nemcsak az elemzők, hanem az emberek is óvatosabbak lettek. Az egy-másfél évvel ezelőtt berobbant, és több hónapon át tartó, 20 százalék fölé nőtt infláció mély nyomokat hagyott, különösen a kevéssé tehetősök emlékezetében. A sajátos magyarországi kereseti és vagyoni viszonyok miatt pedig már ők alkotják a társadalom többségét. A fogyasztás visszaesését, az elszegényedést az árakkal korrigált egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás uniós statisztikája is jól mutatja. Ez egyfajta, a háztartások anyagi jólétét mutató mérőszám, ami durván leegyszerűsítve az alapján rangsorolja az országokat, hogy az ott élők az ott élők ténylegesen mennyi terméket, szolgáltatást satöbbit vásároltak, tehát kiszűri az eltérő árakat. E ranglistán az Orbán-éra 12 éve alatt „sikerült” az utolsó előtti helyre, 29 százalékkal az uniós átlag alá leküzdeni magunkat. Már csak a nálunk 2 százalékkal rosszabb Bulgáriát kell alul múlni, hogy sereghajtók legyünk. Miután a 2022-es adatok szerint a bolgárok feljövőben vannak, mi pedig leszálló ágban, ez már nem is annyira vicces. Azon túl, hogy Románia már tíz százalékot ránk vert. Az idei év pedig csak tovább rontott a helyzetünkön, hiszen a magyarországi Európa-bajnok infláció itt égette leginkább a jövedelmeket és a megtakarításokat. Az uniós átlag felett 18 százalékkal teljesítő Ausztria utolérése valószínűleg jó ideig hiányozni fog a kormány propagandaszótárából…
Mi változhat jövőre, mitől élne jobban idén a „tömeg”? Az elszegényített rétegek mindennapjaira kevéssé, vagy csak késleltetve hat, ha a több akku-, illetve autóipari beruházás felfelé húzza a GDP-t, és megérkeznek végre az uniós források. Ettől nem lesz kisebb a kormányzat és a költségvetés pénzéhsége, az áfa – a szegények adója – marad 27 százalék. Bár várhatóan érezhetően csökken az infláció, a drágaság velünk marad, és az 5 százalékot is 10-nek érzi majd, aki élelmiszerre költi jövedelme majd’ felét. Az önkormányzati- és európai parlamenti választásokhoz közeledve egyre többször hangzik el, hogy a kormány minden rossztól megvéd bennünket, de ez ne tévesszen meg senkit. Biztosak lehetünk benne, hogy a szólamok árnyékában jövőre is folytatódik az elszegényítés.