Abban vélhetően igaza lehet Orbán Viktornak, hogy „ennél magasabb szintű már nem is lehet a két ország viszonya”. A mondat Recep Tayyip Erdoğan török elnök december 19-én budapesti látogatásán hangzott el, és értelemszerűen a magyar-török kapcsolatokra vonatkozott. Az legalábbis magyarázatra szoruló tény, hogy a magyar miniszterelnök miért találkozott kilenc hónapon belül akkor éppen negyedik alkalommal török kollégájával. A pragmatikus szempontokat gyakran hangoztató magyar külpolitika a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fontosságával és az ebből fakadó előnyökkel magyarázza, miért tart fenn szoros kapcsolatot olyan demokráciadeficites országgal, mint Törökország. A magyar-török kapcsolatok szorosabbá fűzését elvben indokolhatja a „keleti nyitás” politikája is, ami a hagyományosnak nevezhető nyugati gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok mellett keres új partnereket - más irányban.
Ebben a megközelítésben nem nélkülözi a fantáziát az a törekvés, hogy a korábbiaknál intenzívebbé kellene tenni hazánknak a Törökországgal folytatott gazdasági kapcsolatait. A magát középhatalomként meghatározó ország 84 millió lakosával, nagy belső piacával, modernnek számító iparával sok lehetőséget kínálhat arra, hogy Magyarország növelje vele kereskedelmi forgalmát. Az eddigi eredmények mégsem ezt igazolják.
A budapesti látogatásán nem véletlenül jegyezte meg Erdoğan, hogy örül annak, hogy Magyarország megfigyelői státuszban tagja a Türk Államok Szövetségének (TÁSZ), vagy más néven a Türk Tanácsnak. Ettől még kérdés marad, hogy Magyarország mit keres egy alapvetően a közép-ázsiai országokat tömörítő szervezetben, amelynek együttműködése egyszerre terjed ki gazdasági, kül- és biztonságpolitikai, regionális együttműködési, tudományos, egészségügyi és kulturális célok megvalósítására. Egy, a témával foglalkozó korábbi cikkünkben leírtuk, hogy a Türk Államok Szövetségét négy alapító tag (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország) 2009-ben hozta létre, akkor még Türk Tanács néven. A névváltozáson átesett szervezet történetéhez tartozik, hogy ahhoz utóbb Üzbegisztán csatlakozott (2019), míg Magyarország 2018-ban létesített megfigyelői státuszt.
A kiaknázatlannak mondott gazdasági lehetőségek eddig mítosznak bizonyultak a Türk Államok Szövetségéhez tartozó államokkal. A külkereskedelmi forgalom alapján ezek marginálisnak minősíthetőek. Magyarázza ezt a nagy földrajzi távolság mellett az a tény, hogy kivétel nélkül viszonylag fejletlen országok tartoznak ebbe a körbe. Nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy bár Magyarország sem számít gazdagnak, mégis ebben a körben utcahosszal a leggazdagabb. Ez még Törökországgal szemben is igaz.
Erdoğan legutóbbi magyarországi látogatása kapcsán Népszavának nyilatkozva Szent-Iványi István külügyi szakértő úgy fogalmazott: valójában „semmi nem indokolja” a török-magyar kapcsolatok kiemelt kezelését. A gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatok biztosan nem. Az elmondottakhoz Szent-Iványi István azt is hozzáfűzte, hogy Törökország nem található meg Magyarország első tíz gazdasági kereskedelmi partnere között. A számok messzemenően ezt bizonyítják.
Magyarok, türkök és a GDP
Hazánknak a 2019-es adatok szerint az egy főre jutó GDP-je 16 470 dollár volt, ez az országok rangsorában az 54. helyet jelentette. Ugyanebben a mutatóban a Türk Államok Szövetségéhez tartozó országok, köztük Törökország is lényegesen rosszabb mutatóval rendelkezik. A sorrend: Kazahsztán 9750 (73.), Törökország 9151 (75.), Azerbajdzsán 4814 (106.), Üzbegisztán 1742 (152.), Kirgizisztán 1323 (159.), míg a megfigyelői státuszú Türkmenisztáné 7724 dollár, ami az országok rangsorában a 84. helyre volt elegendő.
A Törökországgal folytatott külkereskedelem 2022-es adatai szerint a magyar kivitel 734 milliárd forint volt, míg a behozatal 580 milliárd. Bár van dinamikája, azaz növekedése a két ország külkereskedelmi forgalmának – a 2021-es év adatai ezt támasztják alá –, mégis tény, hogy a kereskedelmi forgalomnak ez a nagysága alig állja ki az összehasonlítást a magyar-német külkereskedelmi forgalommal. A tavalyi külkereskedelmi mérleg alapján Németországból beérkező áruk értéke 12 532 milliárd forint volt, míg a kivitel 14 027 milliárd. Talán nem is korrekt ez az összehasonlítás, mert Németország esetében hazánk messze legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partneréről van szó. Ennek ellenére nem hagyható figyelmet kívül, hogy magyar-német és a magyar-török áruforgalom nagyságrendje között közel húszszoros a különbség a német javára. Kijózanító adat, hogy a magyar-török külkereskedelmi forgalom nagyjából a Horvátországgal folyatott kereskedelem szintjének feleltethető meg, miközben az egyik esetben egy 84 milliós gazdaságról van szó, míg déli szomszédunk lakosságszáma a 4 milliót sem éri el. Igaz, az utóbbi esetben kedvez a külkereskedelmi kapcsolatoknak a földrajzi közelség és az a tény, hogy két uniós országról van szó.
Különlegesnek már csak azért sem nevezhetőek a magyar-török gazdasági kapcsolatok mert az 5,5 millió Szlovákiával hazánk kereskedelmi áruforgalma megközelítőleg hatszor nagyobb, mint Törökországgal, Románia esetében ez négyszer nagyobb, Lengyelország esetében az áruforgalom különbsége szintén hatszoros, hasonlóan a Csehországgal folytatott kereskedelemhez. Az eddigiekhez mérten szinte mellékesnek tűnik, hogy az európai viszonylatban kicsinek számító (gazdaságilag azonban erős) Hollandia esetében a külkereskedelmi mérlegben ötszörös különbséget találunk a török adatokkal összemérve. Magyarországnak kevésbé fontos kereskedelmi partnere Spanyolország, ám a két ország közötti áruforgalom a magyar-töröknek legalább a háromszorosa.
A külkereskedelmi mérlegek említésekor fontos hangsúlyozni, hogy ezek döntő részét a multinacionális vállalatok bonyolítják le. Magyarország esetében ez a teljes külkereskedelmi forgalom kétharmadát jelenti. Kétségtelen, hogy a magyar-török külkereskedelmi forgalom nagysága kiemelkedik más, a Türk Államok Szövetségéhez tartozó államokkal folytatott hasonló tevékenységtől, ami önmagában keveset jelent. Mégis egy kereskedelmi szempontból fontos adalékot muszáj hangsúlyozni. Törökország autóipari nagyhatalom, területén összesen 17 autógyár üzemel. Magyarországra innen érkezik több Renault, Toyota, FIAT, Ford, Opel, Honda, Peugeot és Citroën modell. Magyarországról a három német prémiummárka mellett Suzukikat is szállítanak Törökországba. Mindezek jelentősen emelik a két ország közötti áruforgalmat, és ezek adatai beépülnek a külkereskedelmi mérlegekbe. Nem mást jelent ez, mint azt: a multinacionális cégek a külkereskedelem főszereplői, függetlenül azoknak az országoknak a kormányaitól, ahol éppen tevékenykednek.
A tények makacs dolgok. Ezek alapján kijelenthető, hogy a magyar-török külkereskedelem bár nem jelentéktelen, de országok sokasága utcahosszal megelőzi fontosságban Budapest és Ankara kapcsolatát.
Magyarország külkereskedelme
Hazánk külkereskedelmi forgalmának 80 százalékát az EU-tagállamaival bonyolítja le. A fennmaradó 20 százalékon olyan gazdasági nagyhatalmak osztoznak, mint az Egyesült Államok, Kína, Japán, Dél-Korea, Egyesült Királyság és Oroszország. Nem csoda, ha ezek alapján marginálisnak minősíthetőek a magyar-török gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, még akkor is, ha azokat jó ideje szokás erősnek és kiegyensúlyozottnak nevezni.
