Új év, új én – tartja a mondás, és mindenki tegye a szívére a kezét, hány elbukott fogadalmat tűzött már maga elé ilyenkor. Semmi okunk pironkodni, a többségünkkel ez történik: egy amerikai kutatás szerint mindössze 9 százalékunk jár sikerrel, 23 százalék az első héten, 43 pedig legkésőbb január végéig feladja. Hasonló találati arány, mint az újévi babonáknál: például, hogy ilyenkor ne végezzünk házimunkát, mert akkor ezzel telik majd az év – úgyis ezzel fog –, netán még „kimossuk a zsebünkből a pénzt”. Könnyebb megállni, hogy ne varrjak, mert akkor „bevarrom a tyúk fenekét, és nem tojik tojást”, viszont nincs egy baromfim se, amin ezt letesztelhetném.
Eddig csupán egy sikeres fogadalomra vághatok fel, és most negyedszer is nekiugrom, ez a veganuár, ami nem növényevő dél-amerikai nagymacskafajta, hanem globális mozgalom, hogy januárban együnk kevesebb húst, ezzel védjük a klímát, az élővilágot és saját egészségünket. Tavaly 700 ezren voltunk, legalább 2 millió állatot hagytunk életben és 900 ezer repülőútnyi levegőszennyezést spóroltuk meg. Ami tág becslés, de mindenki annyiról mond le, amennyiről szeretne, ráadásul az tud látványos sikert elérni, aki eddig húst hússal evett. A netes közösségben megoszthatunk recepteket, kérdéseket, laikusok közt könnyebb is feloldódni, mint egy keményvonalas vegán csoportban, ahonnan kinézik akár a mézevőket is, mert az a méhek kizsákmányolása.
Az eső veganuárom a családomnak se lehetett könnyű: „Egyél májat, az nem hús! Akkor szalonnát!” Végül meguntam, hogy mindig csak köret jut, elkezdtem kis lépésekben átalakítani az étkezéseinket, ami amúgy a tudósok szerint a hatékony életmódváltás egyik titka. A másik tipp, hogy nehezítsük meg a helyzetünket, mert a krízis jó motiváló. Ahogy most állunk, még épp az év eleji ár- és béremelések (bárcsak!) előtt, nincs okunk aggódni, sikerre vagyunk ítélve. Ugyanitt szeretném elkérni Mészáros Lőrinc lencselevesének receptjét, mert a miénk eddig nem váltotta be az évente hozzá fűzött reményeket.