Mostanában, részben a magyar kormány uniós vállalásai kapcsán, sok szó esik a magyar nyugdíjrendszer helyzetéről és lehetőségeiről. Friss nyugdíjasként itt csak egy részletkérdésre, a nyugdíjak megállapításának egy furcsa és kellemetlen sajátosságára szeretném felhívni a figyelmet.
A nyugdíj megállapítása során a nyugdíjtörvény szerint az életpálya-jövedelmet a nyugdíjba vonulást megelőző naptári évre vonatkozóan valorizálják. Ez annyit tesz, hogy az azt megelőzően szerzett jövedelmeket felszorozzák a korábbi évek országos átlagban elért nettó keresetnövekedésének százalékos mértékével, utoljára a nyugdíjba vonulást megelőző évben. A már megállapított nyugdíjat pedig – ugyancsak a törvény szerint - először a megállapítást követő évben emelik, az arra az évre tervezett infláció mértékével.
A nyugdíjba vonulás évének tehát sem az átlagos keresetnövekedését, sem a inflációját nem veszi figyelembe a számítás módszere, ellentétben az azt megelőző, illetve követő évekkel. Az azévi pénzromlás tehát kompenzálatlan marad: de vajon miért? Erre nincs magyarázat, hiszen a törvényalkotó szándéka láthatólag az volt, hogy a nyugdíjat valamilyen módon az életpálya-kereset reálértékéhez igazítsa, ami így éppen csak a nyugdíjba vonulás évére vonatkozóan nem sikerül.
Talán valamilyen technikai ok, adathiány rejlene a háttérben? Nem valószínű: mert bár valóban lehetséges, hogy a nyugdíjba vonuláskor a megfelelő korrekcióhoz szükséges azévi átlagos keresetnövekedés mértéke még nem áll rendelkezésre, de semmi sem gátolná a magyar államot, illetve az őt képviselő hatóságot abban, hogy ezt az anomáliát az első lehető alkalommal, mihelyt a szükséges adat rendelkezésre áll, kiigazítsa (mint ahogyan az most is történik például a novemberi pótlólagos nyugdíjemelés során). Az azévi tervezett infláció mértéke pedig biztosan rendelkezésre áll, hiszen a megállapított nyugdíjakat ennek megfelelően emelik.
Akkor talán valamilyen törvényhozói tévedés lehet ennek a hiányosságnak az oka? Vagy a nyugdíjakon való spórolás szándéka, lehetőleg olyan sanda módon, hogy az ne tűnjön fel az érintetteknek? Ez sem valószínű, hiszen az átlagos nyugdíj/életkereset arány megállapítása mindenképpen az állami döntéshozók felelőssége, és erre a nyugdíjmegállapítás módszerében több más szorzószám is lehetőséget nyújtana.
A választ tehát nem tudjuk, de az igazi probléma szempontjából ez mindegy is. Az igazi probléma a számítási módszernek ezzel a furcsa hiányosságával ugyanis az, hogy diszkriminatívvá teszi a nyugdíjmegállapítást, méghozzá a nyugdíjba menetel éve szerint. Azokban az években ugyanis, amikor a keresetnövekedés és/vagy az infláció mértéke kicsi, az ezekkel való korrigálás elmaradása valóban nem feltétlenül érzékeny kérdés a nyugdíjba menők számára; talán észre sem veszik. Ám az olyan években, mint például a 2023-as esztendő volt, amikor az infláció és/vagy a keresetnövekedés mértéke nagy, a korrekció hiánya bizony fájdalmas, mivel azonnali jelentős jövedelemcsökkenést okoz. És hogy a következő években mi lesz, ki tudja…