Az elmúlt napokban az európai sajtóban is heves reakciókat váltott ki a hír, miszerint átmenetileg Orbán Viktor lehet az Európai Tanács elnöke, miután Charles Michel, ET-elnök bejelentette, a következő európai parlamentben mandátumot kíván szerezni. Így az interregnumban, a következő tanácsi elnök hivatalba lépéséig a soros uniós elnök Magyarország kormányfője tölthetné be a tisztséget. Mit üzent ez a hír Európának? Vajon azt, hogy Orbán Viktor eléri célját és Európa legbefolyásosabb emberének érezheti magát? Vagy azt, hogy Michel – ahogy többen megvádolták – előbbre tartja saját karrierjét, mint Európa sorsát?
Elviekben Michel bejelentésének nem is nagyon lenne hírértéke: mivel a pozíció nem jár konkrét hatalommal, az Unió jövőjét nem befolyásolja, ki tölti be az ET-elnöki tisztségét. Alapesetben egy átlagos európai polgárnak azt sem kellene tudnia, hogy hívják a magyar miniszterelnököt, ha az békében, feltűnés nélkül végzi a munkáját. Ám az, hogy ez a hipotézis – Orbán esetleges ET-elnöksége – az egész kontinensen ilyen heves reakciókat vált ki, azt jelzi, Európában sokakból egyenesen rettegést vált ki, ha az ország akár a legcsekélyebb befolyásra is szert tehet az uniós színtéren.
Az Európai Parlamentben is riadalmat keltett a hír, egy finn kereszténydemokrata képviselő péntekig gyűjti az aláírásokat képviselőtársai körében, hogy az EU legfőbb testületei mondják ki: Magyarországon súlyosan és tartósan sérülnek az uniós értékek. Ennek nyomán felgyorsíthatnák a hetes cikkely szerinti eljárást, ami a magyar szavazati jog elvételéhez is vezet. Bár az EP-honatya kezdeményezésének aligha lesz következménye, ez is mutatja, hogy a „magyar kormány” kifejezés mintha a zsarolás szinonimájá vált volna Európában. Nem is csoda, hiszen a magyar uniós politika a vétójoggal való fenyegetésre épül.
Magyarország negatív példája ösztönző erőt jelenthet az európai illetékesek számára, hogy összefogjanak egymással. Így minden esély megvan arra, hogy nyáron gyors döntést hoznak az uniós posztok elosztásáról, csak hogy elkerüljék a legrosszabb forgatókönyvet. A magyar kormányfő megítélése annyira rossz, hogy Orbán Viktor még akár azt is elősegítheti, ami ellen most talán a leginkább küzd, nevezetesen: maradhat az eddigi koalíció az EP-ben a júniusi voksolás után az Európai Néppárt, a szociáldemokraták, a liberálisok között, kiegészülve akár a zöldekkel.
Orbán esetleges rövid ET-elnökségének rémisztő jövőképe miatt az illetékesek máris elkezdtek előre gondolkodni arról, kit választhatnak meg az ET elnöki tisztségére. Mind többször emlegetik az Európai Központi Bank egykori elnöke, Mario Draghi nevét. „Mr. Euró” – ahogy nevezik – 2021-ben Olaszországnak nyújtott mentőövet, amikor átmenetileg elfogadta a miniszterelnöki tisztséget. Most Európát menthetné meg a magyar kormányfőtől. Draghi Orbán ellenpólusa, hiszen több Európát akar, amint nemrég fogalmazott, „Európának állammá kell válnia”.
Orbán olyan elrettentő példává vált az EU-ban, hogy közvetve működésbe hozta a demokratikus Európát. Ám ez magyar szempontból inkább elkeserítő, mintsem örömteli.