- Benkovics Judit: A rozoga bicikli

Karnyújtásnyira a vakációtól,
a bátyámmal mentünk haza az iskolából,
egy késő tavaszi, vagy talán kora nyári napon,
az ő hátát neonzöld, az enyémet neonrózsaszín iskolatáska húzta.
Sietni akartam, hogy elérjem a Sliderst,
az előző részen nagyon sírtam,
mert meghalt a Professzor,
minek bőgök, röhögött, ez csak egy hülye film.
Elértünk a házunkhoz, ő már az ajtót nyitotta,
míg én a házunk előtt álló fa leveleit tépkedtem,
amikor megláttam a tövében fekvő bácsit fekete zakóban,
mellette a fűben valaha fekete, rozsdás bicikli.
Mi volt a suliban?, fogadott minket anya.
Semmi, feleltük, egy ember fekszik a ház előtt.
Anya kiszaladt a bácsihoz, odahajolt hozzá,
az fáradtan emelte fel a fejét, mint egy öreg macska.
Mi a rácsosra engedett redőny mögül lestük,
ahonnan képzeletbeli bűnözőket szoktunk lefülelni,
két füzet volt tele a megfigyeléseinkkel,
egészen addig, amíg egyszer csak az AAB-027 számú
sárga Ladát valóban nem kezdte keresni a rendőrség.
Anya orvost hívott, de mire ideért a fekete táskájával,
a bácsi nem emelte fel a fejét többet.
Eddigre már kint volt az egész utca,
kezüket tördelték, miközben nyújtogatták a nyakukat,
egyesek buzgón vetették a keresztet
a bácsi 21 grammnyi lelkének üdvéért.
Végre történt valami ezen az unalmas környéken,
lesz miről beszámolni holnap a postásnak,
mikor hozza a nyugdíjat,
az utolsó háznál talán szegény öregről már azt mesélik,
rablótámadás áldozata lett.
Kezdett sötétedni, eszembe jutott,
hogy nem is néztem meg a Sliderst.
A Minden napra egy kérdést olvastam a másnapi házi feladathoz,
az avarszintnek van a legtöbb lakója, arról kellett írni,
pedig én utálom a bogarakat.
A bácsit vajon mennyi idő alatt eszik meg a kukacok?
Épp beleharaptam a mackósajtos kiflimbe,
amikor kihívtak a rendőrök, hallani akarták, mit láttunk.
Hirtelen nagyon fontosnak éreztem magam,
ott a piros-kék fényben villogva.
Rajtam az utca szeme és füle, de csak halkan motyogok,
háttal a fának. Visszamentem a házba, már tényleg sötét volt,
mindenhol a bácsit láttam, pedig már letakarták rég,
az utcáról a piros-kék fénnyel együtt mindenki eltűnt,
hazamentek, csak a bácsira vártak hiába.
A Sliders aznapi részét sosem néztem meg,
a rozoga biciklit csak másnap vitték el.