Köbméterenként újfent száz forint közelébe estek az orosz tarifánkat is befolyásoló, európai gázárak. Lapunk számításai szerint az irányadó, holland tőzsde TTF nevű mutatója legutóbb ennél alacsonyabb szinten tavaly május végén-június elején, illetve július közepén járt. Igaz, 2021. júniusa előtt éppenséggel ennél magasabban szintre nem akadt példa. Azelőtt a mutató, évtizedeken át, inkább 50 forint körül alakult. De a Covid alatt a 15-20 forintos adásvételek se mentek ritkaságszámba. (Az árakat a TTF természetesen nem forintban és köbméterben, hanem euróban és megawattórában – MWh - tartja nyilván, amit lapunk szabványos fűtőértékkel és napi euró-középárfolyamon Magyarországon érthetőbb mértékegységekre számított át. A köbméterenként száz forint körüli érték a holland börzén 27-28 eurós MWh-nkénti szintnek felel meg.)
Az európai gázárak lassan visszatérnek a 2010 és 2019 között jellemző értékekre – hívta fel a figyelmet az Erste Market Research Blogjában Pletser Tamás, a befektetési ház olaj- és gázipari elemzője. A mostani európai szint alig 1-2 euróval áll a békebeli sáv felett – tette hozzá. Ez azért figyelemre méltó, mert 2022. második fele óta Európa nem vásárol jelentős mennyiségű orosz vezetékes gázt. (Megjegyzendő: Putyin akkortájt szüntette be egyoldalúan az Ukrajna ellen intézett támadásuk miatt leginkább berzenkedő uniós tagállamok ellátását.) A vezetéken érkező orosz fűtőanyag uniós részesedése így a 2020-as 40 százalékról 2023-ra 6-7 százalékig esett. A kontinens nagy része ezt a tengeren, cseppfolyósítva szállított földgázra (LNG) cserélte, melynek aránya immár szintén 40 százalék. Az LNG alkalmazásával ugyanakkor megszűnt a kontinens egyoldalú függése és zsarolhatósága. A beszállítók közé tartozik például az Egyesült Államok, Katar, Egyiptom, Algéria, Nigéria, egyes multik, sőt maguk az oroszok is.
A piaci gázárak azért csökkennek, mert a folyamatosan bővülő, világszintű LNG-kínálat Kína gyenge gazdasági teljesítményével, illetve a mintegy 20 százalékot eső európai gázigényekkel szembesült. A termelés felfutása látványos: észak-amerikai vállalatok 2027-ig jelenlegi előállítási képességeiket több mint kétszereznék, de akkorra Katar is hatalmas egységeket állít az előállítás szolgálatába. Így Pletser Tamás egyre kevésbé fogadja el az Európa – különösen Németország – gazdasági gondjait a „magas energiaárakra” visszavezető magyarázatokat. Az ország problémáit az elemző inkább belső szerkezeti hibákkal, így az elégtelen és képzetlen munkaerővel, a vontatott ügyvitellel, az átgondolatlan szabályokkal, a romló – akár informatikai – ellátottsággal és a bevándorlók beilleszkedési zavaraival magyarázza. Mindazonáltal lát esélyt a német észszerűségi fordulatra.
Mindezek kapcsán megjegyzendő: a fideszes propaganda sugalmazásai ellenére az orosz gáz uniós behozatalára „Brüsszel” mindeddig semminemű szankciót nem vetett ki. Ennek folytán, Unió-szerte, párját ritkító módon, Magyarország változatlanul, sőt, egyre növekvő mennyiségben kap orosz gázt. A nálunk is eső igények miatt ebből alighanem jut kivitelre is. Kérdés: ez annak fényében megéri-e, hogy a határozottan védett moszkvai kapcsolat miatt az Orbán-kormány immár EU- és NATO-szerte is, teljesen elszigetelődött.
Egyszerre áldás és átok a 2021 végével életbe lépett új, 15 éves futamidejű új magyar-orosz gázvásárlási szerződés – vélekedett ennek kapcsán lapunknak Pletser Tamás. Amíg ugyanis ezt úgy Budapest, mint Moszkva, maradéktalanul betartja, az Orbán-kormánynak igen szűk mozgástere marad más gázvásárlásokra – tette hozzá. Pedig a gáztermelők – legyen szó az akár a magyar kormány által ilyen szempontból előtérbe helyezett Azerbajdzsánról, akár Katarról vagy más LNG-forrásokról - ajánlkoznak. Lassan Románia új, fekete-tengeri lelőhelyeinek fűtőanyaga is piacra kerül. Kérdésünkre a szakértő újfent nyomatékosította: a közvélekedéssel szemben más források sem drágábbak az orosz gáznál. Európában ugyanis minden nagykereskedelmi ár, a kétségkívül eltérő termelési-szállítási költségek ellenére, a tőzsdéhez igazodik. A magyar kormány Unión belüli mozgásterét az is szűkíti, hogy az orosz vezetékről változatlanul vételező szlovákok és osztrákok szintén határozott lépeseket tesznek Moszkva kiváltására. Így, ha Magyarország addig nem vált, Brüsszel 2026-tól akár kezdeményezheti is az orosz gázbehozatal tilalmát.
Pletser Tamás számításai szerint a mostani piaci – beszerzési – árak mellett a lakosság ellátását végző, állami MVM-nek a háztartások rezsicsökkentett, illetve „lakossági piaci” tarifájú ellátása összességében már nyereséget hozhat. (Számításunk szerint a száz forint körüli tőzsdei ár még mindig jóval magasabb a rezsicsökkentett lakossági tarifában 50-60 forinton nyilvántartott gázártételnél. Bár az átlagfogyasztás feletti fogyasztásra érvényes „lakossági piaci tarifa” vonatkozó tétele a piaci ár több mint ötszörösére rúg, az enyhe időjárás miatt a korábban vártnál kevesebb család fogyasztása csúszott fel a drágább szintre.) Bár tehát szerinte a piaci helyzet éppenséggel lehetővé tenné a „lakossági piaci ár” csökkentését, a politika jelenleg a – rezsicsökkentett árak alkalmazása miatt 2021 második és 2023 első fele között több ezermilliárdos veszteséget elszenvedő - MVM pénzellátására összpontosíthat. Így az esetleges lakossági gázárcsökkentésre legfeljebb választások előtt lát esélyt.
A háztartási tarifákon elszenvedett MVM-veszteséget szerinte nem ellentételezte, hogy a lakosságon kívüli vevőkön nem hogy bevasalták az egekbe szálló piaci árakat, de a 2022. végén kötött, éves szerződésekkel azok a tavalyi tőzsdei esések közepette is érvényben maradtak. Idénre az üzleti vevők zöme már rugalmasabb, tőzsdekövető szerződést kötött. Ugyanakkor, míg a hazai infláció elszabadulásában kétségkívül tetemes részt képviselt a cégek energiaköltségeinek elszállása, rezsijük csökkenése áraikban „jóval rugalmatlanabbul” érvényesül – fogalmazott kérdésünkre Pletser Tamás.