A Szegény párákat Magyarországon forgatták. Nézve a különböző városi jeleneteket, először az volt a benyomásom, hogy Budapestet látom, aztán elbizonytalanodtam, hogy mégsem.
Érdekes, ugye? Budapest kézművességének alapjegyeit láthatta meg. Egyetlen speciális helyszín volt, melyben budapesti belső teret használtunk, mert a büdzsé limitjei miatt egyszerűen nem engedhettünk meg magunknak több díszletépítést, pedig Jorgosz elképzelése az volt, hogy minden egyes helyszín általunk elképzelt, megálmodott és megvalósított őrültség. Aztán idővel külsőket is használtunk egy kicsit, ezeket a felvételeket kibővítettük Alfie házának egyik miniatűrjének a megépítésénél. Szóval ott van Budapest a helyszínekben, mint valamiféle alapgenetika. De erről a díszlettervezők tudnának napokig mesélni.
A Szegény párák vizuálisan nagyon érdekes, mert néha fekete-fehér, néha pedig túlszínezett képkockákkal játszik. Olykor pedig még a halszem optika perspektíváját is beveti.
Rengeteget dolgoztunk a film előkészítésén, így mindig sokféle módon forgattuk a dolgokat és az objektívek kiválasztását. Rengeteget teszteltünk, és végül három-négyre csökkentettük az objektívek számát, amelyeket minden jelenet rögzítéséhez használtunk. Tehát olyan nyelvet akartunk létrehozni az egyes jeleneteken belül, ami végül egységessé válik az egész filmben. Szinte minden jelenetben van egy-egy elem az egyes objektívekből. Volt Jorgosz fejében egy lencseválasztási nyelvezet, és a filmben rengeteg a közelítés. Sokan valamiért nem ismerik vagy kifejezetten nem szeretik ezt a vizuális trükköt, ami számomra érdekes. Lehet, hogy azért, mert az emberi szem nem képes erre a mozgatásra.
Úgy tudom, hogy operatőr iskolák kifejezetten amatőrnek, civilnek tartják ezt a módszert.
Ha ez az iskola Amerikában van, akkor biztos. De sem Jorgosz, sem én nem abból az iskolából érkezünk. Ami a referenciákat illeti, sok Rainer Werner Fassbinder-filmet nézett meg együtt velem, és a zoom ezekben az alkotásokban fenomenális. A zoom olyan dolog, amit egyszerűen nem veszel észre. De ez azért van, mert nem igazán látod meg, hacsak nem vagy operatőr, vagy rendező. Nem olyan extrém, mint például egy halszem optikával felvett szcéna. Sőt, sokszor be is csap, mert azt hiszed, hogy ez egy kameramozgás – ez pedig nemhogy megengedett, hanem kötelező Hollywoodban –, pedig valójában csak egy zoom. A filmben rengeteg felvételben kellett hirtelen „közelítenem". Operatőri szempontból ez elég nagy kihívás volt, mert jól kellett tudni eltalálni a megfelelő pillanatokat. Mindeközben a színészek elég intim dolgokat csináltak. Rengeteg dolog történik a kamera előtt. Mire is kell fókuszálni? Hova helyezed a szempontot? Ez az igazi operatőri feladat. Így ez egy kicsit nagyobb nyomást jelent, mintha sportfotós lennék: a gólvonalra koncentrálok és megnyomom a gombot, amikor odaér a labda. Nem akar mozogni, mert nem akarja elveszíteni a felvételt – ez csupán koncentráció kérdése. Ha Jorgosz mellett bármilyen hibát elkövetek a zoomolásban, az a felvétel semmissé válik és lehet mindent újra kezdeni. Szóval egy kicsit próbáltam a zoom játékomat fejleszteni a forgatás előtt.
Igaz, hogy a forgatás előtt három héttel döntött úgy a rendező, hogy lesznek fekete-fehér jelenetek? Holly Waddington jelmeztervező azt mondta, hogy ezért színdramaturgiát kellett váltania a ruhák terén.
Igen, de ilyesmire számítani kell Jorgosznál, akiről köztudott, hogy imádja a fekete-fehér színvilágot. Sokat gondolkodott, hogy mely jelenetek lehetnek legerősebbek a szürke árnyalataival és amikor eldöntötte, átvitte a dolgot a producereknél. Ezeket a részeket fekete-fehér filmnyersanyagra forgattunk, ez a leggyönyörűbb képekre képes anyag, amire forgatni lehet. Sokkal több kontrasztot lehet használni a megvilágításban, így talán kicsit közvetlenebbek voltunk a világítással ebben a tekintetben. Volt egy technikai probléma, ami teljesen megzavart minket, és nem tudtunk rájönni, hogy mi a baj. Volt egy fémdarab az analóg kamerában, ami visszatükröződött, így amikor a fény visszaverődött, átjött a filmnegatív mögötti részről, és ez furcsa glóriaeffektust eredményezett. Nagyon furcsa fakófény volt, amiről egyáltalán nem tudtuk, hogy honnan származik. Azt gondoltuk, hogy ez nem jó. Kétségbe voltunk esve. De, amikor látva a filmet, most azt mondom, ezek a furcsaságok hozzáadnak a képi világhoz.
Elképesztő, hogy Jorgosz Lanthimosz mellett Ken Loach-nak is állandó operatőre, akinél kifejezetten dokumentarista stílusban kell képsorokat rögzítenie.
Hát, ő egy igazi tényfeltáró alkotó, nem igaz? Mindkét világot nagyon élvezem. Jól érzi, a két stílus épp a két véglet. Azt hiszem, egy Ken Loach-filmnél az ember minden nap tudja, hogy mit fog csinálni, amikor bejön a set-re. Szóval egy kicsit rutinosabbnak gondolhatod magad. Tudom, hogy mi fog történni. Én meg csak álldogálok, és élvezem a dolgot. Ez kellemes módja annak, hogy eltöltsem a napot és csak arra kell ügyelnem, hogy makulátlanul egyszerű legyek – teszem hozzá, ez is számos kvalitást igényel egy operatőrtől. A rendelkezésre álló időt az összehangolásra kell szánni. Fegyelem! Ez a legjobb szó. Jorgosz mellett viszont sokkal több kreativitásra van szükség, mivel mindig sok dologgal zsonglőrködünk egyszerre. Szóval sokszor hulla fáradtan mentem haza, de miután aludtam egy kicsit, alig vártam, hogy visszamehessek, és kezdjem a következő napot. Rengeteg zárt díszletet csináltunk, így nagyon kis stábbal forgattuk a hálószobai jeleneteket. Folyamatosan változtatni kellett. A napok elrepültek, de ez jó, mert felélénkíted magad a kreatív őrülettel. Ken filmjei kicsit tovább tartanak lélekben és fizikálisan is, ellenben mivel ő már igencsak idős, nem igazán szereti a hosszú napokat, így mindig hazaérek vacsorára. Mindkettőjük világát szeretem.
Névjegy
Robbie Ryan ír operatőr. Legismertebb munkái az Akvárium (2009), a Slow West (2015), az Amercican Honey (2016) és A kedvenc (2018). Utóbbi hozta meg neki az első Oscar-díj jelölést a legjobb operatőri munkáért. Több mint kilencven projekten dolgozott, köztük játék- és rövidfilmekben, reklámokban és zenei videókban.
Kérdezhetem az intim jelenetek esztétikájáról? Olyan sokat látjuk Emma Stone-t meztelenül, hogy az még nézői oldalon is zavarba ejtő.
Nem túloz egy kicsit? Bár igaz, a filmben nincs semmi rejtegetni való és ebben Emma Stone teste is fontos szerephez jut. Látom elpirult!... Komolyra véve: nyilvánvalóan vannak olyan perspektívák, amiket arra használunk, hogy a néző ne lásson minden részletet egy ilyen jelenetnél. A szexjelenteket intimitási szakértő koreografálja és a mozgásokra fókuszál. Az intimitás nem csak természetellenes, de az volt, ahogy a filmekben sokáig ábrázolták. Az viszont biztos, hogy a Szegény párák furcsa mű. Az intimitást mutatja meg tömegeknek, erre pedig kevesen vállalkoznak. Nem mellékesen nagyon kis stábbal, négy-öt emberrel forgattunk minden alkalommal, amikor a szexjeleneteket vettük fel.
Infó: Szegény párák. Bemutatja a Fórum Hungary
Magyar alkotó
A Szegény párákat Budapesten forgatták, hazai koproducere Kemény Ildikó, és több száz magyar szakember dolgozott a filmen, köztük a berendező Mihalek Zsuzsa, aki James Price és Shona Heath látványtervezőkkel kapott közös Oscar-jelölést.
Mihalek Zsuzsa olyan nemzetközi produkciókon dolgozott eddig, mint az Atomszőke, a Suszter, szabó, baka, kém vagy a Hellboy 2. – Az Aranyhadsereg. Magyar filmjei között megtaláljuk Tarr Béla két alkotását is: a Szenvedélyt és a Werckmeister harmóniákat.
