„Egyet kérek csak, ne mondja el, hogy hogyan működik ez a valami” – kérte N. Csaba tanútól a Fővárosi Törvényszéken Tóth Erzsébet bírónő a Völner-Schadl-ügy keddi tárgyalási napjának az elején. A „valami” ebben az esetben N. Csaba vízmeghajtású motor-találmánya, ami – ha a Völner-Schadl-ügy vádlottjainak állítása igaz – forradalmasítaná a világ közlekedését, rövid úton tönkremenne Szaúd-Arábia és úgy általában az olajkitermelésből élő Öböl-térség, de nyersolajbevételek nélkül leállna az orosz háborús gépezet is.
Az ügyészség verziója ellenben prózaibb, a vádirat szerint a vízmeghajtású motor találmányát csak arra akarta használni a Völner-Schadl-duó, hogy arra hivatkozva egymilliárd forintnyi EU pályázati pénzt szerezzen meg.
Korábban a bíróság már meghallgatta a kiskunmajsai K. Szabolcs tanút, N. Csaba feltaláló társát, aki nagy vonalakban szerényen csak úgy fogalmazott, hogy ők Kiskunmajsán csak „túlgondolták” Nikola Tesla ötleteit. A történet eléggé fantasztikusan hangzott ahhoz, hogy Tóth Erzsébet bírónő egy ponton megkérdezze a tagbaszakadt, nagy termetű K. Szabolcstól, hogy milyen iskolai végzettsége van.
Mint kiderült, a feltaláló N. Csaba mezőgazdasági gépszerelő, míg K. Szabolcs bútorasztalos.
Ha lehet, a történet folytatása is hasonlóan fantasztikus. N. Csaba szerint ő 1994-ben találta ki a vízmeghajtású motort, ám mivel akkor senkit sem érdekelt a találmánya, mérgében megsemmisítette azt. Ezt követően találkozott K. Szabolccsal és mesélt neki a találmányáról. Azonban az élet közbeszólt: N. Csaba 2014-ben és 2015-ben kapott egy-egy agyvérzést, ami a beszédközpontját súlyosan károsította. (Mivel N. Csaba beszéde a hallgatósági padról tökéletesen érthetetlen, így csak arról tudunk beszámolni, amit a bírónő összefoglal N. Csaba elmondásából.) A súlyos betegségéből lábadozó K. Szabolcs ezután munkába állt K. Szabolccsal, hogy megépítse a vízüzemű motort. K. Szabolcs hozta be a későbbi harmadrendű vádlott R. Róbertet, mint mecénást, aki N. Csaba szerint 200-300 millió forintot fektetett be a találmányba, de később N. Csaba más találmányát is finanszírozta. „Azokat is megépítettük, kipróbáltuk, működött, ám végül senkinek sem kellett” – avatott be a feltalálói élet nehézségeibe N. Csaba.
A találmány történetének folytatásából sem hiányoznak a vadregényes elemek. K. Szabolcs és N. Csaba szerint is R. Róbert szerződés nélkül, lényegében hozomra adta nekik a több százmillió forintnyi pénzt. A találmányt előbb a kiskunmajsai határban egy fészerben építették, majd ezt áttették R. Róbert Érd-Törökbálint határában lévő műhelyébe. Amikor R. Róbert kifogyott a pénzből Schadl György vette át a találmány fejlesztésének a finanszírozását, és megalapította az Aqua Solution Zrt.-t, a fejlesztőknek pedig havi 500 ezer forintot fizetett a munkájáért.
Az Érd-Diósdi műhelyben később nagy forgalom volt: a cég nevében számos bemutatót szerveztek oda. külföldieknek és magyaroknak egyaránt, így K. Szabolcs vallomása szerint az „állam” nevében Orbán Győző, a miniszterelnök testvére három alkalommal is eljött megnézni a motort. (Nincs nyoma, hogy a vádhatóság megkereste volna Orbán Győzőt, a vádiratban sem szerepel a neve.) A bírónő által a keddi tárgyaláson idézett lehallgatási jegyzőkönyvekben másutt is megjelent Orbán Viktor testvérének a neve, így K. Szabolcs 2021. novemberében – azaz Schadl György letartóztatása után egy beszélgetésben arra utalt, hogy „az egész sztori Orbán Győzőnél indult”. A beszélgetésben K. Szabolcs egy pályázatról beszélt, amit a „nagyvezér Viktor kiírt”, ám az egyik résztvevő nem kapott elég pénzt. (Nincs nyoma, hogy ténylegesen kiírtak volna bármilyen pályázatot a vízüzemű motorral kapcsolatban.)
K. Szabolcs és N. Csaba szerint a motort megvizsgálták a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) is. N. Csaba szerint a motor működött, ám szerinte az MTA képviselője „irigységből” nem írta le jelentésében, hogy működőképes a motor. Szerinte az MTA képviselője úgy magyarázkodott neki, hogy „láttam, hogy működik, ám a termodinamika törvénye alapján nem írhatom le, hogy ez működőképes”. K. Szabolcs korábbi vallomása szerint ez a próba amúgy sem sikerült túl jól, mivel kigyulladt a motor.
Igaz, innentől zavarossá vált a történet, így korábban a nyomozati iratokra hivatkozva az jelent meg, hogy a bemutatón Völner személyesen oltotta volna el a lángoló motort, míg a keddi tárgyaláson Schadl azt állította, hogy Völner nem is volt jelen azon a bemutatón.
Később azonban Völner is kiment Törökbálintra, ahogy a műhelyben tiszteletét tette később Süli János miniszter, Kovács Pál, Steiner Attila államtitkár. Míg Kovács Pál államtitkár tanúvallomásában meggyőződéssel állította, hogy a vízalapú motor működött, addig Süli János jóval visszafogottabban nyilatkozott a vallomásában. Mint a miniszter elmondta: mások korábban már többször próbálták átejteni vízzel működő motor tervével, ám ezekről sorra kiderült, hogy valójában nem voltak ipari felhasználásra alkalmasak. „Láttunk már olyan kockát, hogy azt előtte feltöltötték hidrogénnel” – pendítette meg Süli János, hogy mi az ilyen csalók trükkje. Mint elmondásából kiderült, a Schadl menedzselte vízmotort ugyan látták működni, azonban magába a motorba nem láttak bele, nem tisztázódott, hogy milyen elven sikerült volna a vízből úgy üzemanyagot előállítani, hogy több energia származzon a motorból, mint amennyit beletápláltak. Az mindenesetre számára kiderült, hogy a motor a paksi atomerőműben használhatatlan, így Süli a maga részéről onnan kiszállt a történetből.
A vádirat szerint a Schadl-duó a vízmeghajtású motort egy, Völner ismeretségi körébe tartozó S. K. Béla, félig külföldi tulajdonban lévő lábatlani bányavállalkozásnál akarták felhasználni mészégetésre és erre akartak cirka egymilliárd forint pályázati pénzt megszerezni Völner segítségével. N. Csaba zavaros, nehezen érthető vallomásában a bíró kérdésére elmondta: „nem tudott a pályázatról”, illetve: „ha volt is ilyen nem hallottam róla” ami csak azért meglehetősen sajátos, mivel ő volt a fejlesztő. N. Csaba szerint a mészégetés „egész más technológiát” igényel, ám a motor elvi alapja ugyanaz. Arra a bírói kérdésre, hogy mégis, szerinte honnan lett volna tőke a találmányára N. Csaba csak a vállát vonogatta, mondván: „őt csak a pénz érdekelte” , ám az már nem, hogy honnan jött.
