Döbbenten szembesülök mostanság nagynevű energetikai szaktekintélyek bonyolult, végtére azonban mégis infantilis eszmefuttatásaival. A minap például, hazai kutatók, anyagi és szellemi erőforrásokat nem kímélve, bebizonyították, hogy éjjel nem mindig fúj a szél. Komolyan. Egy másik levezetés pedig arra jut, hogy ha nem süt a nap, akkor valószínűleg sötét van. Korszakos felismerések. Nobel-díj.
Ezekből persze valahogy mindig az sül ki, hogy a nap- és a szélerőmű egy rakás kacat. (De főleg utóbbi, mert előbbit Orbán valamiért eltűri.) Bezzeg az atom! Az non-stop megy! Csak úgy okádja az áramot! Mégpedig az oly sokat kárhoztatott szén-dioxid-kibocsátás nélkül! Akkor mi a kérdés?!
Nos: nem igaz, hogy mindig megy. Ha viszont igen, akkor termelésének változtatása nem javasolt. Építése és bontása hatalmas légszennyezéssel jár. És arra sincs érdemi válasz, hogy a néhány évnyi áramtermelés után kidobott, sugárzó fűtőelemeket miként kerülgesse az élővilág még évmilliókig. Bár az üzemszerűen hörtyögő reaktor valóban nem bocsát ki szén-dioxidot, egy nagyobb robbanáskor ennél jóval gyilkosabb gázokat lő az égbe. A legsúlyosabban sérült blokkok máig mérgeznek. A csernobili olvadék fölé, eurómilliárdokból húzott acélhéj körül most épp lövöldöznek - akárcsak Zaporizzsjánál -, Fukusima szennyező vizét pedig, egyelőre beláthatatlan ideig, az óceánba öntik. Erre nyilván azt mondják a mérnökök, hogy itt ilyen nem-tör-tén-het. De hát előzetesen az orosz és japán tervezők is hasonló magabiztossággal állították ugyanezt. Miként számolja ki egy mérnök például, hogy kedvenc atomblokkját vagy kiégett kazettáit soha senki se fogja bombázni?
De nem vagyok én nap- vagy széllobbista se. Áruja tárolása nélkül számomra sem egy szabályozhatatlanul, sem egy össze-vissza termelő gyár nem értelmezhető. Ráadásul a villamosenergia-rendszerirányító inkább a fogyasztás hullámzása miatt vakarózik, amit a termeléssel, ha csak nem akar áramszünetet, minden pillanatban le kell követnie. Amiképp így az atomblokkok tömegtermelése nem nőhet az igények fölé, a zöldek a nap- és szélerőmű-betáplálás változékonyságának kezelését is elvárják. Utóbbira számtalan megoldás létezik, az áramfogyasztás hatékonyságjavításán és időbeni szétterítésének ösztönzésén, a ma már környezetvédők által is elfogadott szivattyús-tározós, illetve akkumulátoros egységeken, a nem időjárásfüggők - például növények, biogáz, hulladék, földhő, hidrogén - hasznosításán és a virtuális erőműveken át az árambehozatalig. Sőt, tudják mit: Orbán Viktornak igaza van abban, hogy a kiszámíthatatlan megújulók mellé sok „hagyományos”, de legalábbis gyorsan ki-bekapcsolható erőművet-energiatárolót kell építeni, készülvén arra, ha se a nap nem süt, se a szél nem fúj.
Ám a hatalmas és beláthatatlan élettani, költség-, politikai, szuverenitási és korrupciós kockázatok, nem kevéssé pedig a rugalmatlan termelés miatt, ez semmiképp se lehet atomerőmű.
Utóbbi erőltetése Orbán Viktor részéről megbocsáthatatlan hazaárulás.