;

gyász;Sztravinszkij;

- Gerebenics Nóra: Tavaszi áldozat

Hetek óta nem kellett beállítaniuk az ébresztőt. Szilvi és Balázs hétköznaponként pontosan keltek reggel hét órakor Sztravinszkij Tavaszi áldozatának kezdő tételére, ami a lakótársnőjük, Zoé hangfalaiból szólt. Kivételt képeztek a „jazzvasárnapok”, olyankor kilenc-fél tíz felé sikerült eldöntenie, hogy Herbie Hancockhoz vagy Duke Ellingtonhoz lenne-e inkább kedve.
Többhetes felkészülés után Zoé egy közös reggelinél bejelentette: a következő péntek este pontban este hétkor levezényli a Tavaszi áldozat teljes első részét itt, a nappalijukban. Szívesen látja Szilvit és Balázst is, de nem kötelező a megjelenés. Péntekenként a pár általában étterembe ment vagy a barátaikkal találkoztak, de mérlegelve, hogy az első rész körülbelül 40 perc hosszú, annyit simán kibírnak, igent mondtak. Zoé elnézést kért a kora reggeli hangzavarért, de szolfézstanítás mellett csak reggelente volt ideje gyakorolni. Délutánonként magán-zongoraórákat vállalt gyerekeknek, vagy a helyi evangélikus templom Bach-­koncertjeire ült be.
Zoéval a zeneakadémiai felvételije idején ismerkedtek meg hat évvel ezelőtt.
A zeneismereti tesztről kijött, már napok óta nem aludt. Másnap volt az öccse temetése. Nem bírta tovább az öngyilkosságáért magát hibáztató anyjával, és talált egy szolfézsoktatói állást, hogy fizetni tudja az albérletet. Zoé sokáig csak fejhallgatóval vagy alacsony hangerőn gyakorolt az elektromos zongorán, vagy hallgatta a zenéit, és tervezte, hogy újra megpróbálkozik a felvételivel, de minden évben talált kifogást, hogy miért nem fog tudni felkészülni. Az öccse halálának évfordulója környékén gyakrabban és hangosabban gyakorolt. Szilvi általában a saját szobájában látta vendégül Balázst vagy a kolléganőit a vintage ruhaüzletből, a nappaliban csak akkor, ha Zoé nem volt otthon. Ez fejlődés volt az előző kapcsolatához képest, aki egy éjszaka után csak a saját lakásában volt hajlandó aludni Szilvivel, amit ő nem bánt, mert a férfinak memóriahabos matraca és hidromasszázsos fürdőkádja volt.
Zoé a koncert napján a nappalit még délelőtt előkészítette. Felmosta a padlót, eltolta a dohányzóasztalt a szoba közepéről, a kanapén megigazította a huzatot, és kicserélte a körtét a falilámpában energiatakarékosra. Így jobban tetszett neki a világítás. A szoba közepére készítette a kottaállványt, rajta az oldalszéleken jegyzetes, különböző színű post-itekkel megjelölt kottájával. Szilvi és Balázs munka után még leugrottak vásárolni, lezuhanyoztak, és kiöltöztek estére. Egy újonnan nyílt marokkói étterembe foglaltak asztalt, amelynek a közösségi oldalán már végigböngészték a menüt és a heti séfajánlatot. 18.50-kor jöttek be a nappaliba, és leültek a kanapéra. Balázs finoman Szilvi combjára tette a kezét. Pontosan hét órakor Zoé megjelent a szobában. Egyenesen a kottaállvány elé állt, és meghajolt. Szilvinek feltűnt, hogy Zoé parfümöt fújt magára, enyhén kisminkelte magát, és elővette az egyetlen elegáns ruháját, amit idejét sem tudta már, mióta nem látott rajta. Betette a cd-lejátszóba a lemezt, Szilvi és Balázs megtapsolták, ügyelve rá, hogy legalább két-három embernyi hangerővel csapják össze a tenyerüket. Majd Zoé beintett a klarinétnak, a következő negyven percben pedig Szilvi és Balázs végignézték, min munkálkodott lakótársuk. A tempót adó jobb kezével markolta a pálcáját, az érzést adó bal kezével finom, elegáns mozdulatokat tett. A számára legkedvesebb részeknél becsukta a szemét, egyébként a kottát fixálta.
A Tűzmadár szvit végén Zoé leintette a rézfúvósokat, a pár még nem mert elkezdeni tapsolni, csak amikor Zoé meg­igazította a ziherejsztűvel rögzített, két mérettel nagyobb fekete blézerét. Utána elsimította a kontyba tűzött haját, és feléjük fordult. Összeszedte a kottáját, és kivette a hűtőből az üveg cabernet-t, amit direkt erre az alkalomra tartogatott. Szép estét kívánt Szilviéknek, és visszavonult a szobájába. Másnap Szilvi és Balázs fél tizenkettőig zavartalanul aludtak.

Mégsem; Kései fehér; Vendég; Ünnep