A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) nagy részsikernek tartja a most megvalósuló, 32,2 százalékos átlag bértömegemelést a köznevelésben. Ezt az eredményt az önmagukért kiálló oktatásban dolgozók, a szakszervezetek és az őket támogató civilek közös erővel érték el. De habár a bértömegemelést sikerként értékeljük, annak számos árnyoldala is van.
A béremelésen belül több olyan pont is feszültséget generálhat a tantestületekben. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást a rendeletben felsorolt hiányszakokat tanítók +4 százalékos emelésére. Őket valóban előszeretettel csábítja át magához az oktatásból a versenyszféra. A felsorolás azonban véleményünk szerint bővítésre szorul, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy az idegen nyelvet tanítók is könnyen el tudnak helyezkedni - és sokan meg is teszik - a versenyszférában. Továbbá a gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, iskolapszichológus kollégákból, valamint óvodapedagógusokból és tanítókból is egyre nagyobb hiányt tapasztalunk. A felső tagozatra hiányszakot „feltanítók” +4 százalékos emelésénél is látunk anomáliákat: egyes tanítók megkapták ezt az emelést, míg mások nem.
De vajon valóban a pályán tartja ez a plusz emelés a matematikát, digitális kultúrát vagy természettudományokat tanítókat? Ez a +4 százalék nagyjából bruttó (!) 20-24 ezer forint emelést jelent. Ezzel az összeggel vajon kompenzálható a XXI. századi követelményeknek nem megfelelő felszereltségű szertárakkal, eszközökkel, számítógépekkel, korszerűtlen Nemzeti Alaptantervvel és a hatalmas munkaterheléssel megküzdő kolléga? Az ezzel az összeggel megemelt fizetés mérhető a versenyszférában tapasztalt fizetésekhez? Amíg a válasz egy kurta nem, addig ez az intézkedés feszültségeket gerjeszthet a tantestületekben.
A béremelés ráadásul nem vonatkozik mindenkire. Például azok a kollégák, akik ebben a tanévben szeretnének nyugdíjba vonulni, nem kerültek át a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény alá, így a legújabb közlések szerint legfeljebb 10 százalékos béremelést kapnak. Ráadásul ezen kollégák nagy része még most is dolgozik, de a tájékoztatás elmulasztása miatt csak utólag szembesültek azzal, hogy a kormány az ő munkájukat nem tervezi béremelés formájában elismerni - ez újabb ok arra, hogy egy tantestületen belül bérfeszültségek keletkezzenek.
A béremelésből a technikai dolgozók és a nem pedagógus végzettségű, nevelést-oktatást közvetlenül segítő kollégák sem részesülnek, holott egyetlen oktatási intézmény sem működik nélkülük. Munkájuk anyagi elismerése híján sokan hagyhatják el közülük az oktatási rendszert, pedig már most is hatalmas hiány van ezekből a szakemberekről. Az, hogy a kormány ezeket az oktatási dolgozókat kihagyta a béremelésből, szintén frusztrációt és feszültséget gerjeszt a tantestületeken belül.
A fentiekből is látszik, hogy a több éves küzdelem után még most sem jött el a pihenés ideje. Nem engedhetünk az oszd meg és uralkodj politikájának, amelyet a kormány az oktatási rendszerben érvényesít. Most még nagyobb szükség van a szolidaritásra és az összefogásra, mint eddig bármikor. Ha nincsenek fiatal kollégák, az idősebbeknek tovább nőnek a munkaterheik. A különböző szakokat tanító kollégák nem tudnak hatékony munkát végezni egymás nélkül. A technikai és NOKS-os munkatársak hiánya megnöveli a pedagógusokra nehezedő terheket.
A PSZ továbbra is kiemelten kezeli a béremelés kérdését, és nem adja fel a küzdelmet azon kollégákért, akik most nem kaptak fizetésemelést. Azt sem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a béremelés nem cél, hanem eszköz. Továbbra is össze kell fognunk, nemcsak a fentebb említett problémák megoldásáért, hanem egy korszerű, modern oktatási rendszer megteremtéséért - amelyben minden gyermek, pedagógus, nevelést-oktatást segítő, technikai dolgozó és szülő is elégedettnek érzi magát.
A szerző a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.