Nem csupán a hitelesség, de a hosszú évek óta változatlan nyilvánvalóság bizonyítékaként, és mai érveim nyomatékaként is ide idézem a facebook oldalamon 2016. február 10-én megjelent bejegyzésemet. Ezt akkor március idusát várva tettem nyilvánossá.
„1968-óta csak háromszor nem voltam ott. Éljen a Nemzeti Berzenkedés Napja, amikor eszményeinket évente szembesíteni kényszerülünk a valósággal. Vállaljuk ezt a szembesítést! Ha engem kérdeztek, akkor halkan, lassan és méltósággal! Kérlelhetetlenül, pontosan, és előre megfontoltan! Törjünk talán a nemzeti minimumra! Mondjuk azt, hogy nem csinálunk műsort, nincsenek szónokok. Csak jelenlét van! Pontosítani ráérünk majd 2017 március idusán! Most hívjunk oda mindenkit egy közös és csendes félórára, aki elégedetlen a kormánnyal, és kiáll azért a célért, hogy a Múzeum körút a jövőben ezen a napon nem lehet az államé.
Most csak a Mást akarunk, nem ezt! közössége létezik. Legyen ennyi elég! De azt mutassuk fel! És dolgozzunk azon, hogy egy év múlva már többet tudjunk mondani. Képzeljetek el egy légi felvételt, amelyen százezrek állnak együtt, fegyelmezetten, test a test mellett; némán. Százezrek, akik ezzel tiltakoznak, ezzel követelik a hétköznapi nyilvánosság, a normális életviszonyok és a természetes társadalmi autonómiák visszaadását! Hívjuk 11.45. és 12.15 között a Nemzeti Múzeum körüli utcákra azokat, akik egy európai jogállamban, a Magyar Köztársaságban akarnak élni! Álljunk ott csendben egy félórát, mutassuk meg bátran az arcunk, maradjunk csendben, s ha valaki megriad a déli harangszó erejétől, azok ne Mi legyünk.”
Nyolc éve írtam ezt, s mára egy jottányit sem vagyunk előrébb. Sőt!
Ez az ötlet akkor majdnem teljesen elveszett, de szerencsére Mária, a Fekete Nővér valamit átmentett belőle azon az esős március 15-én, a Kossuth téren. Állt ott a tömeg, kockás ingekben, félig ernyők alatt, reményvesztetten, anyátlan, elázottan és szétesetten, kettő percig tényleg néma csendben. Ez 2010 óta talán a legerősebb pillanat volt. A másik, amikor az Opera előtt az Alaptörvényt ellenezve Majtényi László majdnem programot adott a tömegnek, ám bölcsen megriadt, pontosan látva az ellenzéki pártok állapotát…
Ahogy nézem, most március 15-én sem lesz még az ellenzéknek közös listája; sem Magyarországon, sem Budapesten. Lesz néhány nagyváros, kisebb járásközpont, ahol testet ölt az összefogás; vicsorogva, s tőrrel a hát mögött, ám ott lesz 2500 falu, ahol senki nem mer mozdulni, amíg a centrumban nem történik valami.
Program, nemzeti célképzet, új államiság és alkotmánytervezet máig sehol. Amit javaslok, az ennél sokkal kevesebb. Próbáljuk megszervezni a nép (Istenem, ha tudnám, ez a szó kinek mit jelent!) bátrabb tagjainak hallgatását! Ez a déli harangszó egyébként is a mienk, magyaroké is. A szabadságáért, a hitéért megküzdött sokféle náció nándorfehérvári diadalának a glóbuszt tényleg körbefutó visszhangja ez. Indítsuk újra útra!
Kortársaim, felhívlak Benneteket, hogy idén március 15-én délben menjetek ki a településetek tereire. Csak semmi rendetlenség! Maradjatok a járdán, csak a helyenként előre egyeztetett, kijelölt pontnál menjetek egyszerre - test a test mellett - le az úttestre. Álljatok össze! De nem kell sietni.
Elég, ha a nekünk, hangsúlyozom, a nekünk felcsendülő haragszó teljesen együtt talál titeket. Ahol lehet, legyenek drónok az égen. Próbáljuk magunkat összeadni! És nézze a világ, ahogy egy szabadságát kereső nemzet bátor lányai és fiai feltekintenek az égre.
Nem kellenek táblák. Ebben a pár percben nem kellenek jelszavak és szónokok. Persze a nemzeti lobogó és a Kossuth címer nem kizárt. De erre elég egy kitűzővel feltett kokárda, a szív felett. Csend kell, cselekvési és gondolati egység, amely üzen; de nem ám hatalomnak, hanem a még felelősöknek és a még cselekvőképeseknek. Egyébként a hatalom és a mindenféle pártok csináljanak, ott és úgy, amit akarnak, de ezt a félórát háromnegyedtől negyedig tessék szabadon hagyni!
Mindebben nincs semmi fenyegető. Már évek óta így kellene lennie, és minden március 15-én ezt kell tennünk, amíg saját erőkre végre rá nem ébredünk. Találkozunk a harangszó alatt! Csendet kérünk! Hallgatásra fel!
Aztán, ha 2025 tavaszán sem lesz semmi, legalább ez a hallgatás megmarad.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.