film; NER;Pál András;Boross Martin;

A Nyersanyag baja a naivitása: egyfajta tanmese szeretne lenni

- Befejezések útvesztőjében

A kontrasztok filmje Boross Martin alkotása. 

Mondhatnám, tipikus magyaros kontrasztoké, hiszen minden benne van, ami hazánkban kódolt alap: fővárosi liberális művészek – jelen esetben dekadens filmesek – elmennek egy fiktív, többnyire romák által lakott faluba, Pusztatomajra. A filmes trió – Hanna (Mészáros Blanka), Tamás (Dér Zsolt) és Krisztián (Baki Dániel) – helyi fiatal tehetséges kiskorúakkal egy workshop keretében szeretne létrehozni egy felemelő filmalkotást.

A próbák a helyi lepukkant művházban haladnak, és az alkotóknál sokkal karakteresebb mellékszereplőknek hála, a film kap némi plusz feszültséget: Bika, a szabadszájú fiúcska, a beteg édesanya, Irén, az őt segítő csendes fia, Pali, valamint Zsani, Érsek Gáspár (Pál András alakítása kimagaslik a mezőnyből) polgármester nevelt lánya megnyilvánulásai azt sugallják, hogy a falu élete egy mikroszinten működő NER. Erre a három filmes egyike olyan markánsan jön rá, hogy be akarja bizonyítani: az őket odahívó és finanszírozó polgármester egy gengszter, aki kihasználja a szegényeket és egyfajta földesúr-uzsorásként szipolyozza ki őket. A thriller elemeket sem nélkülöző előzmények után jön a harc és az igazságszerzés folyamata – még ez is teljesen rendben van.

A Nyersanyag érdekes kombinációja a klasszikus magyar szociónak és az amerikai filmek igazságkereső hősmítoszt építő meséinek, és Boross Martin sikeresen lavírozik a két világ között. Amikor már épp átmenne a „családi kör” poros dokumentarista felfedezései irányába, gondol egyet és néhány jelenet erejéig hőst kreál, akit azonban nem győz többször elbuktatni, hiszen errefelé nem reális a happy end. Talán ebben a tudatos – vagy talán csak zsigeri – pofonosztásban nem veszi észre, hogy a filmjét így jóval többször fejezi be, mint azt kellett volna. Sőt, a szikár és sebészi pontosság és a műfaji játékosság zsenialítás háttérbe szorul és jön(nek) a didaktikus végkifejlet(ek).

A filmnek számos erénye van: mer és akar beszélni a kortárs Magyarországról, annak anomáliáiról, a vidék és Budapest közötti, egyre nagyobb szakadékról, a mélyszegénységről. Ezek remek kvalitások. A mű baja azonban a naivitása: a végén egyfajta tanmese szeretne lenni, válaszokat adni, hangsúlyozom, totál feleslegesen. Bőven elég lett volna a kérdéseket feltenni és megfeledkezni a klisé válaszokról, melyek fájóan leegyszerűsítőek. Nekem sem szabad annak lennem: a Nyersanyag tehetséges alkotás, talán csak némi bölcsesség és - valódi – kiábrándultság hiányzik belőle.

Info: Nyersanyag. Rendező: Boross Martin. Bemutatja a Vertigo Média