Ismét kirúgtak egy szakszervezeti vezetőt, ezúttal a Conitnentaltól. És akkor mi van? – kérdezhetnék most sokan. Meg fognak lepődni: egy érdekvédő védelme mindannyiunk érdeke.
Tudom, sokan kétségbe vonják az állítás komolyságát, különösen akkor, ha azt egy szakszervezeti vezetőtől hallják. Ráadásul a tájékozottabbak akár tudhatják is, hogy a Munka törvénykönyvében vannak paragrafusok, amelyek pontosan szabályozzák – korlátozzák – a szakszervezeti tisztségviselők kirúgásának körülményeit. Akkor mégis mi a baj? Mindössze az, hogy ezek csak elméletileg és csak papíron védik az érdekvédőket. Az említett passzusok ugyanis legfeljebb annyira töltik be a jogi védelem funkcióját, mint fűszoknya az öltözet szerepét. Vagyis, látszatra is alig-alig.
Az elmúlt néhány évben kirúgta a szakszervezeti vezetőjét például az Orangeway Zrt., a Szabolcs Volán Zrt., a Honsa Kft., a Hankook, a Richard Fritz Kft., a Suzuki, a Dunaferr, a Mylan Hungary Kft., a Continental. Az utóbbi, még viszonylag friss ügy kivételével mindegyikben hosszú, alkalmanként akár évekig elnyúló pereskedés után, többnyire elégtételt kaptak az érintett szakszervezeti vezetők. Bíróság mondta ki igazukat, vagy a felek közötti megegyezés zárta le a pert. A konklúzió tehát akár az is lehetne: győzött az igazság. De nem. Koránt sincs így.
Az ilyen esetek során ugyanis az adott munkahelyen megroppan, néha teljesen el is hal az érdekvédelem. A dolgozók meghunyászkodnak, a cég neve pedig attól kezdve rosszul cseng a térségben, az országban, sőt, akár azon túl is. Az érintett emberek, a szakszervezeti vezetők és családtagjaik pedig szörnyű kálváriát járnak. Drámai emberi sorsok.
Mit is takar ezekben az esetekben a fűszoknya? Ezeknek az ügyeknek társadalmi hatása, üzenete is van: ez történik azokkal, akik a közösségükért kiállnak, kockáztatva magánéletük nyugalmát, családjuk biztonságát. Vajon ki fogja ezt vállalni a jövőben? Valóban érdeke a magyar társadalomnak, hogy ne merjenek kiállni önmagukért, közösségükért a dolgozók? A munkáltató visszaél a hatalmával, megfélemlíti a munkavállalókat. Így oldja meg azokat a problémákat, amelyeket a munkaügyi kapcsolatrendszer keretein belül tárgyalással, egyeztetéssel kellene nyugvó pontra vinni.
Vizsgáljuk meg a munkáltató oldaláról is ezt a helyzetet! Előfordulhat, hogy egy cégvezető nem hatalomfitogtatásból vagy rosszindulatból kényszerül felbontani egy szakszervezeti vezető munkaviszonyát, hanem azért, mert valami olyan történt, ami miatt nem látja fenntarthatónak azt. Ilyen esetben azonban a szakszervezetnek sem érdeke, hogy vezetője a tisztség mögé bújva maradjon munkaviszonyban. Mit tehet ebben az esetben a tisztességes munkáltató? Ugyanazt, amit a tisztességtelen. Kirúgja a tisztségviselőt. Ezzel megkezdődik a már említett hosszú peres eljárás, s – ahogy írtam – ez senkinek nem jó. Rossz a szakszervezetnek, a dolgozóknak és a tisztességes munkáltatónak is. Veszélybe kerül az egyébként jól működő munkaügyi kapcsolat akkor is, ha addig korrekt partneri viszony volt a felek között.
Mi lehet a megoldás? A megfelelő törvényi szabályozás. Olyan, amely nem engedi, hogy a munkáltató visszaéljen a hatalmával, viszont lehetőséget ad arra, hogy a szakszervezettel való konfliktus és feszültség nélkül bontsa fel a munkaszerződését
annak a tisztségviselőnek, akivel súlyos személyi problémák vannak.
Félreértés ne essék: van ilyen megoldás. Igaz, nem nálunk, hanem például Szlovéniában. Ott egy munkáltatónak nincs joga megszüntetni a választott szakszervezeti vezető munkaviszonyát, mert az a bíróság jogköre. Vagyis, a szakszervezeti vezetővel elégedetlen munkáltatónak a bíróságon kell kezdeményeznie az elbocsátást, s az ítélőszék gyorsított eljárásban, nem évekig tartó procedúrával dönt. Addig is azonban a tisztségviselő munkaviszonyban van, megkapja a fizetését. Igaz, ez csak egy rövid átmeneti állapot, a bíróság ugyanis gyorsan pontot tesz az ügy végére. Az ilyen rendszerben esélye sincs az olyan hatalommániás munkáltatónak, aki a szakszervezeti vezető kirúgásával, a dolgozók megfélemlítésével akarja gyengíteni a helyi érdekvédelmet.
A Continentalnál Makón és Szegeden jelenleg feszült a hangulat, hiszen egyik napról a másikra kirúgták a szakszervezeti vezetőt. A Vasas Szakszervezetnek a Continental két másik telephelyén van képviselete, s a tényszerűség kedvéért el kell mondani: mindkét helyen példaértékű a munkaügyi kapcsolat, a cégvezetés abszolút korrekt, konstruktív partneri viszonyban működik együtt a helyi képviselőkkel. Sehol nem adott okot arra, hogy nézeteltérés esetén a tisztségviselők a munkahelyüket, egzisztenciájukat féltve képviseljék – vagy éppen ne képviseljék – munkatársaikat. A törvényi szabályozás hiánya miatt azonban most elkezdődik egy akár évekig is elhúzódó pereskedés, ami a mindkét felet érintő hátrányok mellett rossz fényt vet a társaságra. Ráadásul a vállalat más telephelyein működő szakszervezeteket is elbizonytalanítja: vajon melyik a munkáltató igazi arca?
Az érdekvédők védelme tehát társadalmi, dolgozói, munkáltatói érdek is. Ajánlom Magyarország kormányának és törvényhozóinak is a figyelmébe azt a lehetőséget, ami valódi védelmet, tiszta viszonyokat teremthet a magyar dolgozók és munkáltatóik között.
A szerző a Vasas Szakszervezet alelnöke.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.