Ki tudja, hogy sok, vagy kevés a bő három hónap, amennyi hátra van az idei választásig, mindenesetre Hódmezővásárhelyen a napokban odacsaptak a kampány lovai közé. A városban 2018 februárjában történelmet írtak, a stabilan Fidesz irányította településen időközi választást nyert Márki-Zay Péter. A polgármester és támogatói az évfordulót ünnepelve családias-baráti összejövetelt tartottak. Éppen egy nappal korábban szokatlan módszerrel, egy Facebook-bejegyzésben tette közzé Kovács Pál, egy önkormányzati cég egykori vezetője azt, hogy ő is indul a júniusi polgármester-választáson.
Az azóta eltelt pár nap hódmezővásárhelyi történései a mai magyar közélet tükörképe. Legyen az bármely politikai térfél, a közszereplők és választók unortodox népuralom-értelmezésről tesznek tanúbizonyságot, a leghangosabbak úgy vélik, az a jó demokrácia, amelyben az ő igazukat hiszik többen, az a tisztességes jelölt, akire ők azt mondják. Kovácsot Márki-Zay nyílt levélben írta le fideszesként, hiszen – hozta fel indokként – a férfi a Lázár-érában volt a városi cég élén, ráadásul a közösségi hálón, a bejegyzése alatti kommentek közt akad, amely a Fideszt élteti. A város egyik alpolgármestere, Berényi Károly is nyilvánosan, írásban igyekezett visszakozásra buzdítani a még csak fél lábbal színre lépett aspiránst. A helyi Fidesz-elnök, Szél István sem maradt szótlan, rövid videóban utasította vissza, hogy Kovács az ő emberük lenne, nekik lesz saját, mondta, ráadásul Kovácsnál sokkal jobb.
„Gőg és gyűlölködés cikázik ki a férfiszemekből.” Ezt írta a helyiekről Bródy Sándor, aki nem szerette Vásárhelyet, és gúnyból nevezte el paraszt Párizsnak. „Engem lepett meg legkevésbé Hódmezővásárhely ébredése”. Ezt pedig Ady Endre, aki a város előnyös oldalait vette észre, és kollégája haragból adott titulusából a szépet hallotta ki. Elmúlt egy évszázad, egyvalami azonban változatlan maradt. Ma is Bródyk és Adyk mögé sorakozunk fel: hiába, hogy ugyanazt nézzük, ha kétféleképpen látunk.