Van egy fekete malom, ahol az inasok néha varjakká változnak. Élet és halál ura itt a Mester, akinek tanításai nyomán elmélyülhetnek a feketemágiában, varázserőre tehetnek szert a molnárlegények, mindig csak hét, mert idővel egy tanítvány eltűnik, épp egy ilyen inas helyébe szegődik Krabat. Otfried Preuβler német ifjúsági szerző 1971-es regényéből készített előadást Hegymegi Máté rendezésében a Budapest Bábszínház, a Krabat a Fekete Malomban nagyszínpadi premierje a hétvégére esett.
A színpadi adaptáció szövegét Kali Ágnes és a rendező közösen jegyzi, a sötét történet az álom-valóság mezsgyéjén mozog, különleges módon meghatározó benne az önazonosság, az én megtartásának kérdése. Preuβler regényének egyik legfontosabb mozzanata az a próba, amelynek kiállásával meg lehet törni a boszorkánymester hatalmát és ki lehet szabadítani egy molnárlegényt (s vele mindet). A szerelem próbája ez, az inas szíve hölgyének föl kell ismernie kedvesét a varjakká változott tanítványok között, ha kiválasztja a megfelelő madarat, elnyeri szerelme szabadságát. Szép allegóriája ez a haláltól és a sötétségtől való szabadulásnak: egyrészt az őszinte szeretet ment meg a gonosztól, másrészt ha az illető molnárlegény valamiképp megőrzi saját egyéniségét, emberségét, ha úgy vesszük a lelki tisztaságát. Ennek nyomán a Budapest Bábszínházban látható Krabat a Fekete Malomban is az énkeresésre és önerőre fektet leginkább hangsúlyt, továbbá a félelem érzését emeli ki, ami Preuβlernél sajátos módon kapcsolódik össze a szerelemmel.
Az átváltozások, a különböző epizódok, de önmagában a börtönszerű Fekete Malom megjelenítése remek alapanyag a bábszínházi megvalósításhoz. Nagyon izgalmas a felépített borongós tér: a csillogó fekete, a sápadt fehér és a szél, a malomkerekek mozgását idéző ventilátorok látványa tényleg mesteri elegy, mely kiemeli Preuβler fantasyjának erőteljes horror-vonásait. Önmagában a színpadkép a rendezőre vall, Hegymegi Máté több munkájában dominálnak hasonló rideg fények, fémszerkezetek. Nem véletlen az ismerősség, szinte állandó díszlettervezőjével, Fekete Annával dolgozott együtt újfent, ahogy nem először jegyezte a jelmezeket Kálmán Eszter sem. Az elénk táruló színpad erős – mondhatni konok – egységet alkot, melyben jól működnek a különböző bábtechnikák, ám ami a Krabat a Fekete Malomban javára írható, éppúgy el is nehezíti a játékot. A Budapest Bábszínház új előadását gúzsba köti a vizuális erőfitogtatás: a cselekmény alárendelődik a látványnak. Természetes, hogy a bábszínházban kiemelten fontos a látvány, ám sokszor olyan, a szemnek izgalmas jelenetek kerülnek a térbe, amik végül nem mozdítják előre a cselekményt. Az előadás így is hatkor kezdődik, ugyanis annak első felvonása önmagában másfél óra, ami alatt nézőként is el lehet fáradni, és az újabb és újabb ingerek hatására elveszni a történet lényegi pontjai közt.
A szcenikai megoldások kiemelkedők: a tanítványok munkaeszközeként, ágyaként, koporsójaként és színpadi elemként is egyaránt funkcionáló ketrecek, valamint a személyiség egy másik oldalaként, álcaként értelmezhető maszkok és mellvédek ötlete dicséretes. Viszont minden túlontúl technikássá válik és megakasztja a történet folyását. Azt is mondhatnánk: ez a malom lassan őröl.
Szerencsére a színészek egy részének van lehetősége a kiteljesedésre. Elsősorban Hannus Zoltánt lehet kiemelni a Mester szerepében, cinizmus, némi elmebaj és egy jó adag morbid humor teszi erőssé jelenlétét, jól funkcinonálnak együtt Bartha Bendegúzzal, akinek Krabat szerepe remek lehetőség a megmutatkozásra, tisztán játszik. Kitűnik még Szolár Tibor a mindenki által szerencsétlennek vélt Juro szerepében, Ács Norbert Tondaként és Teszárek Csaba epizodistaként. A molnárlegények jó egységet alkotnak, de a grandiózus mese és az uniformizált közegük nem szolgálja az egyéni szálak kibontását, ők inkább a színpadra álmodott szerkezetet, a Fekete Malom működtetői. A lényeg azonban megvalósul: az inasok élete számít, haláluk tudja fokozni a rideg tér keltette viszolygást.
Összességében értékes, de aránytalanul hosszú lett a Krabat a Fekete Malomban. Mindenképpen érdemes megnézni, rengeteg benne az ötlet és az üzenete is fontos, bármennyire ódonnak és távolinak hathat a feketemágia emlegetése, az alapvetően XIX. században játszódó cselekmény, az előadás minden fantasztikuma ellenére valami nagyon emberit tud elénk tárni a gigászi látványon túl.
Infó: Krabat a Fekete Malomban. Budapest Bábszínház, 2024. március 2., legközelebb 19., 20.
