Az egyházi fenntartásban működő gyermekvédelmi ellátórendszer vezetőire indoklás nélkül nem vonatkozik az új pszichológiai alkalmassági vizsgálatot előíró, sebtében megalkotott, minden szakmai ismeretet nélkülöző kormányrendelet. Csak az állami szférára érvényes, pedig például a nevelőszülői hálózat szinte teljes egészében az egyházhoz köthető. Az intézményen belüli gyermekbántalmazások jelentős részét egyébként nem a vezetők követik el, ők találkoznak a legkevesebbet a gyerekekkel. Mégis róluk akarja tudni a kormány, mennyire szabálykövető a magatartásuk, nincs-e szexuális devianciájuk, kóros függőségük. Felmerül, hogy vajon kiesik a rostán, aki dohányzik, esetleg feszült lesz, ha nem futhatja le a napi 20 kilométerét?
Na, de térjünk vissza az egyházakhoz! 2019 februárjában volt egy vatikáni csúcstalálkozó, amit Ferenc pápa hívott össze. Zéró toleranciát hirdetett a szexuális visszaélésekkel szemben, azt mondta, az egyház nem maradhat közönyös az ügyben, s kijelentette: az a pap, aki ilyet tesz, elárulja az Úr testét. Ezt követően mondta Veres András római katolikus püspök, hogy a kiskorúak zaklatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy, alapvetően világi jelenségről van szó. Ő tizenegynéhány ilyen esetről tud Magyarországon, de nem kérték fel, hogy statisztikát készítsen a témában. Perintfalvi Rita katolikus teológus-író, a Grazi Egyetem oktatója írt egy könyvet, melyben 44-en meséltek neki papok által elkövetett szexuális abúzusról. Hodász András, a hivatását már elhagyó római katolikus pap kamaszkorában élte át a borzalmakat, Pető Attilát 13 éves korában molesztálta egy pap. Egy görögkatolikus papot éppen most vádolnak öt gyerek bántalmazásával. Elindulhatott volna az egyház megtisztulása, de minden változás veszteséggel jár, és van, akinek a hatalom a legfontosabb.