Egyértelmű, hogy a hagyományos agrártermékek piacán költségverseny van. Egyáltalán nem mindegy, ki milyen olcsón tud előállítani jó minőségű terméket.
Ezt az alapigazságot régóta sokan tudják. Csak a példa kedvéért: annak idején a Kádár által favorizált Burgert Róbert agrármenedzser is annak köszönhette kimagasló export eredményeit a csirke és tojás eladások területén, hogy korszerűen és hatékonyan, költségkímélő módon szervezte meg a termelést.
Ezt a fontos termelési követelményt Ukrajnában ma az biztosítja, hogy az ukrán oligarchák mellett főként a nyugat-európai és észak-amerikai nagytőke tulajdonában van a több százezer hektárt kitevő, legtermékenyebb ukrán mezőgazdasági terület. Amit ezek a termelők a legkorszerűbb gépekkel munkálnak meg, a legjobb vetőmaggal vetnek be. Exportra termelnek, ezért a minőség is primer követelmény.
A legnagyobb komparatív előny a jó föld, a „csernozjom”, azaz a fekete föld. A csernozjom nagyon termékeny talaj, a kiemelkedő nedvesség-megtartó képességével rendkívül magas mezőgazdasági hozamot tud produkálni. (Nálunk, Közép-Európában is van fekete föld, de Ukrajnában nagyságrendekkel nagyobb a terület, ráadásul a megművelt vidékeken ez dominál.)
Mi következik mindebből? Hogy a magyar agrártermelők már a föld minőségét tekintve is behozhatatlan hátrányban vannak, de az optimális birtoknagyság terén sem tudnak versenyre kelni keleti szomszédunkkal. Ráadásul a magyar föld tulajdoni szerkezete is hátrányos, mert a rugalmas ukrán szabályozás - amely korábban ugyan tartalmazott eladási tilalmakat a nem ukrán befektetők tekintetében - mára már teret engedett a külföldi tulajdoni részvételnek. Ez pedig tőkeerejénél és agrár szakértelménél fogva a minőséget biztosító, költségtakarékos, hatékony termelés garanciájává vált. A magyar gazdák viszont nem tudnak versenyezni a nyugati nagytőke tulajdonában álló, több százezer hektáros ukrán gazdaságokkal. Egész egyszerűen nincs tőkeerejük.
A magyar agrárvezetés ugyanakkor hibásan reagált a megváltozott helyzetre, arra az elkerülhetetlen opcióra, hogy egyszer a jelenlegi háborús gazdálkodást felváltja majd a békés termelés, amikor az ukrán mezőgazdasági termelés és export igazán be fog indulni. A magyar gabona viszont már most drámai módon kiszorult az európai piacokról, mert - ismétlem - gazdaságtalanul termelünk.
Emlékezetes: röviddel azután, hogy „különleges katonai művelet” beindult Ukrajna ellen, Orbánék gabonaexport-tilalmat rendeltek el, és így 3,5 millió tonna magyar exporttermék piaca nullázódott le, ennyi maradt itthon a silókban. Közben az ukránok kitöltötték a helyünket a saját gabonájukkal, még ha néhány ország - köztük hazánk - behozatali tilalmat rendelt is el rá.
A Fidesz által támogatott, az ukrán határhoz szervezett gazdatüntetésnek semmi értelme nem volt, mert az igazi problémát nem tárta fel.
Hamis lózungokkal próbálták a gazdákat tovább hergelni, holott az őszinte tényfeltárás és a bajból kivezető út kijelölése kifizetőbb lenne. Sőt ez felettébb sürgető is, mert az ukrán mezőgazdaság termékeinek Európára való zúdítása nekünk, magyaroknak a legkézzelfoghatóbb kihívás.
Húsz éve vagyunk EU-tagok, eddig egy dolgot sikerült valamennyire kivédeni: nem lettünk agrárgyarmat. De ez az új helyzet az agrárkoncepció sürgős újraalkotását igényli.
A szerző közgazdász
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
