Azért azt nem hinném, hogy ne lehetne ma Magyarországon olyan embert találni, aki makulátlan, nincs semmi kérdőjel a múltjában, és még köztársasági elnöknek is alkalmas. Jó, tudom, fontos volt sietnie a Fidesznek, szeretett volna nagyon gyorsan túllendülni a kegyelmi ügyön, és ennek alapfeltétele volt, hogy minél hamarabb levegyék a sakktábláról – ki ne mondd a nevét – Novák Katalint, és bemutassák: van másik. Szóval értem én a kapkodást, és mi tagadás, elsőre jó ötletnek tűnt Sulyok Tamást átemelni az Alkotmánybíróság éléről a Sándor Palotába. Hiszen az Ab vezetőjeként igazában nem támadták őt, illetve, ami kritika érte azt a kormánypárt nem vette magára, ellenzéki cuccögés csupán, figyelemre sem méltó. Hogy az Ab folyamatosan a Fideszt szolgálta ki, az egy cseppet sem zavarta a társadalmat; megszokták, hogy az összes intézmény, hivatal a hatalmon lévők szolgája, és ezt ők – mármint Orbánék – pont így akarták. Számukra a demokrácia éppen ezt jelenti, másnak nem osztanak lapot. Vagyis Sulyok jó választásnak tűnt, egy csendes ember, kitűnő partnere a rendszernek, van tudós múltja, és ennyi.
Csakhogy ebben a nagy rohanásban arra már nem volt sem erő, sem idő, hogy kicsit jobban átvilágítsák a múltját, főként, ha ezt az előző megválasztásakor sem tették meg, és - lám nem is lett következménye. Úgy látszik, most hogy a kegyelmi ügy ekkora viharokat kavart és fejeket követelt, fontosnak tartja kormányzat, hogy pszichológiai teszt alá vessen minden gyermekintézményi vezetőt, és – gondolom – átvilágítsa a teljes pályafutásukat, mikor mit mondtak, hogyan szerepeltek, miként nyilvánultak meg, ugyanezt azonban a legfőbb közjogi méltóság megnevezése – és választása – előtt nem tartja, nem tartotta fontosnak. Pedig az új elnök még csak néhány napja regnál, de máris kiderült róla egy-két furcsa dolog. Írom ezt kellő eufemizmussal, mert hát a valótlanság állítására nem biztos, hogy a furcsa a legjobb jelző, Kiváltképp, ha arra senki nem kényszerítette az illetőt, mint ahogy Sulyok esetében sem volt kényszer a hazugságra.
Az új köztársasági elnök nem pusztán több variációban mesélt édesapja múltjáról, de ráadásul olyan színben tüntette fel, mintha egy erkölcsös ember lett volna, miközben ennek az ellenkezője látszik igaznak.
Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert akarok hinni benne, hogy az az állítás, miszerint Sulyok-papa nemhogy a kommunista rezsim üldözöttje lett volna, hanem egy másik embertelen rendszer kiszolgálója, nem igaz, és a köztársaság első embere nem hazudott. Illetve ha megtette, akkor erről nyilvánosan beszámol, uram bocsá' elnézést is kér. Mert, ha nem teszi, akkor csak egy plusz érvet ad azok számára, akik szerint máris távoznia kellene magas tisztségéből. De Sulyok Tamás, egyelőre, hallgat, feltételezem aszerint cselekszik, ahogy ezt számára a Fidesz agit.prop. osztálya előírja neki. Vagyis úgy, ahogy ez az osztály szokott a kellemetlen dolgokra reagálni: hallgat. Értem én persze, mégiscsak lehetetlen helyzet lenne, ha már a harmadik, általuk kiválasztott köztársasági elnöktől kellene megszabadulni. Schmitt hazugsága és plágiuma, Novák kegyelmi ügye után ez a megtévesztés – a hatalom szemében – apróságnak tűnik. De nem az: egyszerre több hajszál is van a levesben, pedig egy is elég...