Óriási magyar sikerek az Oscar-díjkiosztón – zengi a jogos öröm és a propaganda. Mihalek Zsuzsa berendező díjazása hazai dicsőség, akárcsak Haumann Máté feltűnése Szilárd Leóként a majdnem mindent nyerő Oppenheimerben. Ilyenkor derül ki: a siker, a díjak, a nemzetközi figyelem mégiscsak hidat képez a politikai oldalak között. Együtt tud örülni a magyar – erre mostanában ritkán látni példát.
Éppen ezért érthetetlen, hogy akkor mi, magyarok, az elmúlt években miért olyan műveket nevezünk az Oscar-versenybe, amelyeknek nemhogy esélyük sem volt, egyszerűen nem is oda valók. Ebben a sportban most csatlakoztak hozzánk a franciák. Az ottani felkent szakmai bizottság sem a Cannes-ban Arany Pálmával elismert Egy zuhanás anatómiáját nevezte a legjobb nemzetközi film Oscar-versenyébe. A döntés kapcsán nagyon hasonló cikket írt Le Monde, mint amelyet a Népszava is szokott a magyar döntés kapcsán: vajon mi járhatott a döntéshozók agyában?
Nyilván nem a szakmaiság, hanem inkább valami rendszerszintű megfelelés öncenzúrával járó ideája. Justine Trier rendező a cannes-i díjátadón beszólt a francia kormánynak? Naná. Feminista kritikái vannak a férfi vezérelt francia filmszakmával szemben? Pláne. Ezek szerint egy a miénknél sokkal liberálisabb államban is áll a nézet: ha felveszed az állami pénzt akkor alkoss és kussolj. Vagy ha szabadságharcos vagy, azt tedd piaci alapon.
Nos, az Egy zuhanás anatómiája csapata ezt tette hazája döntése után. Az amerikai forgalmazó olyan kampányt körített a filmhez, amely Európai Filmdíjat, Golden Globe-ot és végül Oscar-díjat is hozott a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. Sőt, ők vitték a ceremóniára azt a sztárszínészt, akiről több fénykép és videó kering a neten, mint az összes többiről együttvéve: a Messi nevű border collie kutyust, kitől még azt is elnézték, hogy levizeli Matt Damon csillagát a hollywoodi hírességek sétányán. Sőt, még ünnepelték is ezért a gesztusért.