Nagyon nem szerencsés, ha egy vezető politikus próbálja a világot leegyszerűsítve, fekete-fehéren bemutatni, és ebből a hamis képből von le messzemenő következtetéseket. Márpedig Orbán Viktor éppen ezt tette a Gazdasági Kamarában tartott március 4-i beszédének geopolitikai részében.
A miniszterelnök azt állította, hogy a világ politikai térképének „átszabása” zajlik, amely ráadásul felgyorsult, szembeállítja egymással a Keletet és a Nyugatot, amire az orosz-ukrán konfliktust hozta fel példaként. A valóság azonban az, hogy a világ multipolárissá válása nem újkeletű, ez egy közel két évtizede tartó folyamat. Jellemzője, hogy néhány állam a fejlődéséből, de mindenekelőtt a termelésének és lakosságának nagyságából fakadóan az eddiginél nagyobb súllyal van jelen a „világporondon”, és ennek megfelelően is viselkedik, miközben egyes gazdasági mutatóiban változatlanul jelentősen elmarad a Nyugattól. Ezt félrevezető a Nyugat hanyatlásaként beállítani, ahogy Putyin elnök teszi - legalábbis világképében, geopolitikai céljaiban ez mutatkozik meg.
Nem tudni, mire alapozza a miniszterelnök az állítását, hogy a folyamat „felgyorsult”. Az tudniillik, hogy agresszívabbá vált néhány politikus és a retorikája, nem a felgyorsulás, hanem a szélsőségesedés, a radikalizálódás jele - aminek megállítása egyébként közös érdeke valamennyi békét szerető államnak. Az általa „átszabásnak” minősített folyamat egyik fő jellemzője pedig az, hogy néhány állam vezetője erőszakkal próbálja érvényesíteni geopolitikai és hatalompolitikai akaratát. Magatartásuk, illetve szándékaik végeredményben a „szabályokon alapuló rend” („rules-based order”) felszámolását jelentik: ez a második világháború óta az egyik elsődleges biztonsági garancia volt a nemzetközi közösségben, és a Nyugat, benne az Európai Unió továbbra is ennek tiszteletben tartásán dolgozik.
Ennek megfelelően a Nyugat nem „beleugrott” az orosz-ukrán háborúba, mint azt a miniszterelnök állítja, hanem következetesen kiáll a „szabályokon alapuló rend”, benne többek között a területi integritás nemzetközi normájának tiszteletben tartása mellett. A miniszterelnök a háború kapcsán elfelejtett megemlíteni egy másik, fajsúlyos nemzetközi normát, a szuverenitást is - jóllehet azt a kormány kiemelten kezeli -, amelyet Oroszország ugyancsak megsértett Ukrajna megtámadásával. A Nyugat ezt is figyelembe véve foglal következetesen állást Ukrajna megvédése mellett.
Félrevezető és leegyszerűsítő a miniszterelnök beállítása, miszerint a háború kapcsán a „Kelet vagy nem mond semmit vagy orosz párti”. Az ENSZ-ben 2023. február 23-án lezajlott szavazáson pl. 141 állam szavazott az agressziót elítélően. Az ellene szavazók száma összesen hét volt, köztük Eritrea, Észak-Korea, Fehér-Oroszország, maga Oroszország és Szíria, míg a 32 tartózkodó állam között pl. Irán, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Kuba, Mongólia és Pakisztán. Helyesebb lenne tehát, ha a miniszterelnök nem az általánosító jellegű „Kelet”, hanem inkább az autokrácia minősítéssel illetné őket.
Az sem helytálló állítás, miszerint a „Nyugat leválik a világ többi részéről”. A leválás (decoupling) kategóriáját az Európai Unió mindenekelőtt Kínával kapcsolatban kezdte el használni és nem a Kelet és Nyugat viszonylatában. Emögött az a tény húzódik meg, hogy az EU-kínai kereskedelemben az EU deficitje mintegy 60 százalékkal megnőtt, az európai cégeknek a kínai piachoz való nehezebb hozzáférése miatt. Az európai cégek beruházásai Kínában 2018 óta mélypontra kerültek, nem utolsó sorban Kína piacvédő, de legalábbis az európai beruházásokat nem támogató politikája okán. Mindezek ellenére, és ezt Orbán ugyancsak elfelejti megemlíteni, az EU törekszik az együttműködésre Kínával, miközben nem tagadja, hogy a politikai rendszerek között jelentősek az eltérések.
A miniszterelnök megemlítette a „kockázatmentesítés” (de-risking) gondolatkörét is, de elfelejtette hozzátenni, hogy ez is egy EU-célkitűzés, hogy enyhítsék a globalizáció következtében beállt egyoldalú függőséget és annak kockázatait pl. az energia vagy a nyersanyagok tekintetében. Nem árt tudni, hogy pl. a zöld átálláshoz szükséges olyan ritka fémek, mint a magnézium vagy lítium EU-importjának 93-97 százaléka Kínából ered. Így az ilyen jellegű kockázatcsökkentés kifejezetten a szuverenitás védelmének kategóriájába sorolható.
A „konnektivitás” - a miniszterelnök állításával ellentétben - nem magyar találmány, az Európai Uniónak is törekvése. Más kérdés, hogy Trump elnökaspiráns szándéka ettől például eltér. Látni kell azonban azt is, hogy a magyar kormány konnektivitási törekvései „a török világgal, Kínával, Oroszországgal” alapvetően a közös, mondhatnók, a nyugatival ellentétes politikai platformon nyugszanak, noha a miniszterelnök a Nyugathoz tartozónak tartja magát. A szövetségesek azonban másként látják.
Ami az európai parlamenti választásokat illeti, Orbán „globalistákra” és „szuverenistákra” osztja fel Európát, mert szeretné a versengést a szélsőségesek és a fősodorba tartozók közöttiként láttatni.
Kategorizálása zavart mutat, hiszen például az EU és tagállamainak kockázatcsökkentő politikája, vagy pl. Ukrajna támogatása kifejezetten a szuverenitás jegyében fogant, miközben az EU sohasem lépett vissza a globalizáció, ma már helyesebben re-globalizáció folyamatainak támogatásától.
Amiben viszont teljes mértékben egyet lehet érteni a miniszterelnökkel, az az, hogy a „valóságot jobban tisztelő kormányzásra” van szükség. Elsősorban itthon: gazdasági, társadalompolitikai, geopolitikai és külpolitikai gondolkodásban egyaránt.
A szerző nyugalmazott diplomata.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.