,,Mindenki gyűlöli a fekvőrendőröket: az autóvezetők, a közlekedési szakemberek és a közútkezelők is. Hogy akkor mégis miért alkalmazzák ezeket a hivatalos néven sebességcsökkentő bordákat? Röviden és tömören: mert különben az autósok nem tartanák be az alacsony sebességhatárt" – mondta lapunknak Vályi István. A Speedzone főszerkesztőjét egy győri póruljárt autós kapcsán kerestük meg, akinek gépkocsija áldozatául esett a fekvőrendőrnek. (lásd keretes írásunk)
Lépésben haladva is rendkívül kellemetlen érzés lehet áthajtani egy ilyen bordán, de ha csak az előírt mértékűre csökkentjük a sebességünket, szinte biztos, hogy káromkodás lesz a vége. Az autósok nap mint nap tapasztalhatják, hogy rengeteg helyen nem elegendő 20-30-ra lassítani, ha nem akarják elharapni a nyelvüket vagy kockáztatni az autójuk épségét. Vályi István egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: a Magyarországon telepített fekvőrendőrök 95 százaléka nem megfelelő. Eleve egy 1984-es rendelettel dolgozunk, miközben a fekvőrendőrök a rendszerváltás után terjedtek el Magyarországon.
Vályi szerint az egyik legnagyobb gond az egységes szabályozás, előírás hiányossága – kis túlzással ahány fekvőrendőr, annyiféle a megoldás –, illetve az, hogy a gépjárművek sem egyformák. Teljesen másképp viselkedik egy kisautó vagy egy többtonnás terepjáró, más a hasmagassága, és az sem mindegy, hányan ülnek éppen a járműben. Bár vannak előírások a fekvőrendőrök kialakítására, a gyakorlatban szinte nem létezik két egyforma megoldás: a kemény gumiból vagy műanyagból készült, előre legyártott elemekből összeépíthető sebességcsökkentő bordáktól kezdve az épített kiemelkedésekig rengeteg formájuk létezik.
A szakértő a győri esettel kapcsolatban elmondta: az ottani közútkezelő nyilatkozata különösen felháborította, ugyanis arra hivatkoztak, hogy a fekvőrendőrt azért telepítették, hogy az utcából eltereljék a megnövekedett forgalmat. Azonban a jogszabály szerint ennek az eszköznek nem ez a rendeltetése, hanem az, hogy a megengedett maximális sebességre lassítsuk vissza a járműveket. Sőt, a jogszabályok kiemelik, hogy ezek az eszközök nem akadályozhatják a megengedett sebességgel történő folyamatos haladást. „Ha az autós tudja bizonyítani, hogy annyival ment, mint a sebességkorlátozó táblán szerepel, akkor a helyileg illetékes közútkezelő a felelős. Egy átlagember számára nem megfizethető egy igazságügyi szakértő, hogy készüljön az esetről egy szimuláció, egy mérési jegyzőkönyv. Az embernek annyira elmegy tőle a kedve, hogy inkább hagyja az egészet a fenébe.”
Vályi István szerint a fekvőrendőr ellen szól, hogy növelheti a zaj- és környezetszennyezést, mivel az eszköz előtt hirtelen fékeznek, majd az áthajtás után a gázra lépnek a sofőrök. A nem megfelelően kialakított, elhelyezett és előjelzett fekvőrendőr emellett balesetveszélyes is, nemcsak az autó sérülhet meg, de a benne ülők gerince sem hálás a pattogásért. Emellett akadályozzák például a hókotrók vagy a sürgősségi járművek gyors haladását is – többek között ezért sem lehet főútvonalon alkalmazni őket.
A korábban már említett rendelet egyébként azt is kimondja, hogy ahol lehet, ott inkább sávelhúzást vagy egyéb forgalomcsökkentő eszközöket kell alkalmazni, ilyenek például a járdaszigetek, virágtartók. De mivel ezek drágábbak, inkább mégis a fekvőrendőröket telepítik. A nyugati országokban már léteznek olyan okosmegoldások, amelyek a forgalomhoz alakítják a lassítás mértékét – ez számunkra egyelőre csak vágyálom.
A szabályozás meglehetősen rugalmasan értelmezhető. Az Útügyi Műszaki Előírás (ÚME) az országos közutak megrendelői, beruházói és közútkezelői számára kötelező, és mivel ez nem egy nemzetközi vagy nemzeti, hanem alacsonyabb szintű szabvány, így azoknak az alkalmazása az önkormányzati kezelésű helyi közutaknál nem kötelező, csak ajánlott. Mivel az országos közúthálózaton viszont nincsenek ilyen forgalomcsillapító eszközök, hiszen azok maximum 50 km/órás megengedett sebességű utakon alkalmazhatók, az ÚME nem is tartalmaz előírást ezeknek a sebességcsökkentő küszöbök létesítésére. Van viszont egy, a Magyar Út- és Vasútépítő Társaság által kiadott tervezési útmutató a közutakon alkalmazható sebességcsökkentő eszközökről, ennek alkalmazása azonban szintén nem kötelező.
Egy fekvőrendőr és egy csatornafedél okozott 400 ezres kárt
Egy győri autósnak mintegy 400 ezer forintos kára keletkezett abból, hogy egy fekvőrendőrön áthajtva megsérült a jármű olajtartálya. A forgalomlassító berendezés előtt 20 km/órás sebességkorlátozó táblát helyeztek ki, és a férfi a Telexnek beismerte: nem meri kijelenteni, hogy biztosan nem ment húsznál többel. Abban viszont biztos, hogy lassan haladt, a fekvőrendőr mégis megdobta kicsit az autót, az rázuhant a forgalomlassító mögött lévő csatornafedőre, és az hasította fel az olajtartályt. Bár a helyiek szerint nem ez volt az első hasonló eset ezen a helyszínen, a közútkezelő azt nyilatkozta: eddig mindössze egy panasz érkezett hozzájuk. Máthé-Tóth Péter, a közútkezelő igazgatója hozzátette, hogy a járműves és geodéziai műszeres méréseik szerint a sebességcsökkentő méretei megfelelnek az előírásoknak.
