Soha olyan sokszor nem emlegették még a reformátusokat, mint az utóbbi hetekben, és a legkevésbé sem dicsérőleg. Balog Zoltán püspök a pedofil botrány kapcsán került szóba, ő volt az, aki államfői kegyelemre javasolta Kónya Endrét. De nem kerülte el az emberek figyelmét az sem, mennyi közpénz áramlott az utóbbi másfél évtizedben Orbán, Novák és Kövér egyházához. Csak a Svábhegyi Református Gyülekezet több milliárd forint közpénzzel gazdagodott, mióta gyülekezeti tag náluk Magyarország jelenlegi miniszterelnöke.
Mivel szolgálták meg a reformátusok a hatalom kiemelt figyelmét és bőkezűségét? – teszik fel a kérdést sokan. Balog Zoltán püspök igyekszik kommunikációval kezelni az ügyet. Az államfői lemondáshoz vezető kegyelmi ügyről szűkszavúan azt nyilatkozta, „politikai hibát” követett el, erkölcsi szempontból azonban igaza volt, hiszen ártatlannak tartotta és ma is annak tartja az elítélt Kónya Endrét. Mióta kiderült, hogy Kónya szabadulása után sem hagyott fel a sértettek manipulálásával, a püspök önigazolása nevetségesen hiteltelenné vált. Az sem tett jót Balog hírének, hogy napvilágra kerültek annak a bizonyítékai, miszerint már miniszter korában tudott a bicskei gyermekotthonban történtekről, és semmit nem tett a gyermekek védelmére.
Az egyházon belül egyre feszültebb a hangulat. Balog sorra járja az egyházmegyéket, megpróbál minél többeket a maga oldalára állítani. Azt próbálja elhitetni a közösséggel, hogy az ő személye az egyedüli garancia az egyházzal szemben megnyilvánuló állami bőkezűségnek. Elmondta, hogy a botrány kirobbanása óta „ötször találkozott Orbán miniszterelnökkel”, s ő nem utasította lemondásra. Balog tehát nem érti vagy nem akarja megérteni a jogi és politikai szekularizáció elvét, azt, hogy az államnak és az egyháznak függetlenül kell működnie egymástól. Hogy egyszerű naivitásból vagy ravasz megtévesztési szándékból mond ilyeneket, nehéz eldönteni.
Bár Balog két püspöktársának felszólítására február közepén lemondott a zsinati elnöki tisztségről, ez azonban csak akkor lesz érvényes, ha a zsinat elfogadja, erre pedig legkorábban április közepén kerülhet sor. A dunamelléki püspökséghez azonban körömszakadtáig ragaszkodik. A belső viták során a politikai ellenzék által indított „boszorkányüldözés” áldozatának tünteti fel magát, s ezt az áldozatiságot kiterjeszti az egész egyházra. „Ne legyenek illúzióink! A boszorkányüldözés, a hisztéria akkor sem fog leállni, ha én nem leszek” – mondta Balog. Még ennél is tovább ment: szervezett „keresztyénüldözésről” beszélt, amelynek mártírja nemcsak ő és az egyháza, hanem az egész keresztyénség.
Közben nyilván ő is érzi a vele szemben megnyilvánuló általános ellenszenvet, amely áttevődik társadalmi szerepvállalásaira is. Ennek csillapítására lemondott néhány közéleti funkciójáról, például a Közép- és Kelet-Európai Történelmi és Társadalmi Kutatóintézeti Alapítvány kuratóriumi tagságáról.
Ez azonban nem oldja meg egyházon belüli helyzetét. 2024. március 21-én megjelent egy nyílt levél, amelyben az MRE tekintélyes tagjai felszólítják Balog Zoltánt, hogy önként mondjon le a Dunamelléki Egyházkerületben betöltött püspöki tisztségéről. Így érvelnek: „Aggodalommal látjuk, hogy Balog Zoltán püspöknek az ún. kegyelmi botrányban való érintettsége és püspöki tisztségéhez való ragaszkodása miatt egyházunk napról napra veszít hiteléből, és ez akadályozza alapvető küldetésének teljesítését, az evangélium hirdetését.” Szemére vetik, hogy „az egyházra terhelte személyes vétkét”, ezzel elhiteltelenítette az egész egyház működését, sokakat pedig annak elhagyására ösztönzött. Ezt a helyzetet csak azonnali lemondásával oldhatja meg. "Az anyaszentegyházért érzett felelősségére apellálva hangsúlyosan kérjük Balog Zoltánt, mondjon le dunamelléki püspöki tisztségéről is."
Csak remélni lehet, hogy Balog ért a szóból, és visszavonul. Csak nélküle, az ő mérgező szellemiségétől megszabadulva kezdődhet el az a megtisztulási folyamat, amely kivezeti Magyarország hívei számát tekintve második legnagyobb egyházát abból a mély erkölcsi válságból, amelybe a világi hatalmat gátlástalanul kiszolgáló vezetői taszították.
A szerző nyelvész.