Megássák Paks 2 gödrét, az átadás változatlanul a jelenhez képest tíz év múlva várható

Ha egyáltalán.

Előző nap délután „tájékoztató a Paksi Atomerőmű kapacitásfenntartása érdekében tett lépésekről” címmel, 2013. december 17-e, reggel 8 óra 35 percre hívta össze a gazdasági és informatikai bizottságot az akkori elnök, Rogán Antal. A látszólag semmitmondó cím, a kevés felkészülési idő és az év vége miatt az ellenzék soraiban el is sikkadt az esemény. Így a teljes létszámban felsorakozott, vigyázzban ülő Fidesz-KDNP-n kívül mások meg sem jelentek, akik Rogán Antal szerint "magukra vessenek". Az eseményen Lázár János, a Miniszterelnökség akkori államtitkára – későbbi vezetője, jelenlegi építési és közlekedési tárcavezető – emlékeztetett, hogy a most működő, négy paksi atomblokk, átadásuk sorrendjében, az akkor épp zajló, 20 éves üzemidőhosszabbítást is figyelembe véve, 2032 és 2037 között leáll. Mivel viszont az atomenergia-alapú áramtermelést ez után is fenntartanák, „kézenfekvőnek” nevezte, hogy „áttekintsék” az atomerőmű orosz gyártóival 1966 óta érvényes megállapodást. Bár a forró kását ezután csak kerülgette, az MTI-nek mondandóját úgy foglalta össze, hogy a kormány előrehaladott tárgyalásokat folytat az oroszokkal a Paksi Atomerőmű "kapacitásának hosszú távú fenntartására".

Igaz: az országgyűlés már 2009-ben, a Gyurcsány-kabinet idején, szinte egyhangúlag, tehát kormánypárti-ellenzéki összefogással, „elvi hozzájárulását” adta egy új atomerőmű „előkészítéséhez”.

A határozatot utólag sokan sokféleképpen értelmezik. Míg az az Orbán-kormány szerint világos felhatalmazás Paks 2-re, az irat előzetességére hivatkozva magát a fejlesztést a hatalomból kiszorult erők, a többi liberális-zöld ellenzéki tömörüléssel együtt, élesen elvetik. De Lázár puccsszerű mellébeszélése a Fidesz 2010 utáni politikáját is felülírta. Addig ugyanis, az atomerőművet birtokló, állami MVM, Teller Edéről és Lévai Andrásról elnevezett előkészületei mentén, nyílt, nemzetközi pályázatot ígértek. Így a kormány még 2013-ban is tárgyalt a lehetséges amerikai, francia vagy dél-koreai fejlesztőkkel. Ezek után legalábbis furán hatott annak hirtelen „felismerése”, hogy a jelenlegi paksi reaktorokat oroszok építették, ami eszerint a bővítésre – pardon: fenntartásra - is Moszkvát jogosítaná fel. Lázár performansza után bele is telt néhány órába, míg a közvéleményben és az ellenzékben tudatosult, hogy aszerint a kormány az oroszokra bízza az új paksi atomblokkok építését. 2014. január 14-én aztán, Moszkvában, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin „jelenlétében”, aláírták a „folytatásról”, vagyis a kétszer 1200 megawatt (MW) új atomblokk felépítéséről szóló államközi szerződést. Utólag egyébként többen összefüggést látnak a gyors megegyezés és aközött, hogy néhány hétre rá Oroszország bekebelezte a Krímet. Budapest és Moszkva ugyanakkor hamar megkötötte a hitel-, kivitelezési, üzemeltetési és fűtőelem-szerződést is. Ezek szerint az orosz állam a két új blokkot fix, 12,5 milliárd milliárd euró fejében, kulcsrakészen húzza fel, amihez úgy ad 10 milliárd eurós hitelt, hogy annak 3-4 százalékos kamata, a piaci helyzettől függően, akár faragható is. Az ár a most folyó atomerőműfejlesztések közül már az alacsonyabbak közé tartozik, ami az idő előrehaladtával egyre lohaszthatja a fővállalkozói feladatokat ellátó, orosz állami Roszatom kedvét. Igaz, a hazai fizetőeszköz gyengülése miatt az összeg mai áron már 5 ezermilliárd forint, kamatokkal együtt pedig a 10 ezermilliárdot is közelíti.

Bár az EU fenntartásait hangoztatta, 2015 végén, hosszas vizsgálatok után, a magyar kormányra hagyták az egészet. Feltételeik közé tartozott uniós vállalatok bevonása és az, hogy az új blokkok nem hogy az MVM-hez, de még egyazon tárcához sem tartozhatnak. Körbejárták azt is, hogy a terv nem tartalmaz-e tiltott állami támogatást, ami egy száz százalékban központi beruházásnál legalábbis kérdéses. A magyar kormány viszont, például a Rothschild-bankház jelentésére hivatkozva, azt bizonygatta, hogy a beruházás üzleti alapon is nyereséges lesz. Mint utóbb kiderült, Orbánék a háttérben szép díjakat fizettek a hitelintézet akkori német társelnökének, az orosz lobbistaként is ismert Klaus Mangoldnak. Bár az elemzés a megtérülési jóslatot, értelemszerűen, igen magas áramár-becslésekre alapozta, a fejlesztést a kormánypropaganda azóta is, szemrebbenés nélkül az olcsó áram és „rezsicsökkentés” biztosítékaként tálalja.

Az ezt követő évek az elakadás és a sunnyogás jegyében teltek. Orbán és Putyin gyorsan egymásra találó propagandagépezete ugyanakkor csakis a folyamatos előrehaladásról tudósított. Az átadás várható időpontja mégis, folyamatosan csúszott. Így az a jelent mindig körülbelül 10 évvel haladja meg. A beruházás kormánybiztosa 2014-től az elismert nukleáris szakember, Aszódi Attila egyetemi tanár lett. Orbán Viktor 2017-ben a Paks 1-et egykoron építő, majd később vezető, sőt egy ideig, nem fideszes színekben, Paks városát is irányító Süli János személyében új, tárca nélküli minisztert is kinevezett a - bővítés szó elkerülése végett igen kacifántosan körülírt - feladatra. Aszódi Attila Süli János államtitkáraként folytatta. Bár a két szakember, a propagandába illeszkedően, sokáig minden fennakadásért Brüsszelt okolta, ez egyre kevésbé látszott tarthatónak. Hosszú éveket át csúszott például a beruházás legfontosabbjaként számon tartott, úgynevezett létesítési engedélykérelem beadása. Bár erre nem érkezett hihető magyarázat, elszólásokból arra lehetett következtetni, hogy a kérelmek beadásáért felelős magyar állami megrendelő, a Paks II Zrt., mintegy előszűrőként, rendszeresen dobja vissza Moszkvába az ott készült terveket, szégyellvén azokat az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) elé terjeszteni. 2019 elején aztán, váratlanul felmentették Aszódi Attilát, aki nem tagadta a közte és Süli János között kialakult munkakulturális súrlódásokat és akit, mint kiderült, a Pegasussal lehallgattak. A több százezer oldalas kérelmet végül 2020. június végén beadták. A kétségkívül nehézkesen nyilatkozó és rendre a nukleáris biztonság elsődlegességét hangsúlyozó Süli Jánost, 2022-es választási győzelmük után, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter államtitkárává minősítették le, majd szeptemberben onnan is elküldték: feladatait maga a tárcavezető vette át.

Szijjártó Péter színre lépésével az ügy tálalása új, a szürreális propagandához még inkább igazodó szintre lépett. Az Ukrajna ellen indított orosz támadás, a többi uniós államtól - például a roszatomos szerződését azonnal felmondó Finnországtól - eltérően, a magyar kormányt meg sem ingatta. Így Brüsszelben máig elfojtanak minden, az orosz nukleáris ipar - így Paks 2 - elleni, korlátozási tervet. Bár a Siemens részvételét az – atomerőműveit nemrég leállító - német kormány akadályozza, a franciák hajlanak a helyükbe lépni. Szijjártó Péter, a hatóságokat és holmi engedélyeket papírmunkának minősítve, ma már szinte méterenként tudósít a helyszíni, előkészítő munkálatokról. Nyilatkozataiban nem hagyja magát zavartatni a nukleáris előírásoktól sem. Így az orosz féllel együtt, sokáig úgy ünnepelték a kivitelezés indulását, hogy az a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szabályai szerint csak az úgynevezett első betonöntéssel indul. Ennek viszont elengedhetetlen előfeltétele az OAH által elfogadott, frissített előzetes biztonsági jelentés, aminek hiányát nyilatkozataikban meg sem említik. Most, miután, az elmúlt évek során, jórészt hatósági utasításra, biztosították a terület talajvíz-mentességét, illetve a határos, működő paksi blokk munkálatokkal szembeni, fizikai védelmét, a miniszter jelentése szerint a munkagödör teljes, 23 méteres kimélyítésén a sor.

Bár a többször módosított szerződések most állítólag 2030-as átadásról szólnak, a miniszter a jelek szerint, nagy nehezen, ezt az időpontot is „elengedte”. Tavaly óta a visszatérő fordulat már a „2030-as évek eleji hálózatra kapcsolás”, amivel tehát csak tovább homályosítják a képet. Miközben a Vg.hu kormányközeli értesülései szerint az üzembe helyezés 2033-2034-re csúszhat, a Portfolio már 2035-2037-ről ír. A cél tehát nem hogy közeledne, de inkább távolodik.

Mindeközben, a tíz évvel ezelőtti szakértői figyelmeztetéseket beteljesítve, az országot mára elöntötték az olcsó, szinte a teljes áramigény kielégítésére alkalmas napelemek. A zöldek így még kevesebb esélyt látnak az évi százmilliárdokat felemésztő Paks 2 átadására. Mi több, a kormány, korábbi ígéreteivel szemben, a meglévő atomblokkok élettartamát is hosszabbítaná. Nem mintha 2013-as, zavaros értekezésében, Lázár János, ne épp ennek hiányával indokolta volna a beruházást.

De hát ki emlékszik már arra.