Számosan tettek az elmúlt másfél-két esztendőben kísérletet arra, hogy eldöntsék, hogy a Varga Mihály (PM) - Matolcsy György (MNB) meccs hogyan is áll? Bár a jegybank egyre hitelesebb teljesítményt nyújtott, nem képes arra, hogy a nem feléje lejtő pályán valódi képességeit megmutassa. Az akaratkultusz rabjaként működő kormányfőnek azonban ez sem volt elég, a mérkőzésen cserét rendelt el. A Nemzetgazdasági Minisztérium színeiben a jegybankot kívül-belül jól ismerő Nagy Mártont állította csatasorba. Aki töretlenül meg is hálálja a bizalmat. Nemrégiben a 4 százalék alá szállott éves inflációról kijelentette, hogy a fogyasztói árindexszel már nem is érdemes foglalkozni. Ez rejtett üzenet volt az MNB számára, hogy akár fel is hagyhat törvényben rögzített küldetésével, a pénzügyi stabilitás fenntartásával, hiszen úgymond a kormány a saját eszközeivel maga is megcselekszi ezt. A miniszter természetesen tisztában van azzal, hogy ez olcsó propagandaszöveg, de számára a szakmai tisztességnél sokkal fontosabb a gazdasági felkészültségében gyenge lábakon álló kormányfő eszméinek alázatos szolgálata.
Mindehhez azonban Matolcsy Györgynek is volt néhány, karaktergyilkosságnak is beillő szava: – Ki kellett tennünk a jegybankból Nagy Mártont, mert ahogy a miniszterelnöknek elmondtam, jelentős szakmai hibákat vétett, elfogadhatatlan volt a vezetési stílusa, és a jegybank érdekeivel ellentétes működést is mutatott – mondta. Az adok-kapok csata a látszat ellenére nem a gazdaságstratégiáról, s nem is a válságkezelés lehetőségeiről vagy a növekedés szükségességéről és mértékéről szól, hanem a jegybank hitelességének, végeredményben a függetlenségének csorbításáról.
Ennek érdekében a kormányfő aktivizálta a kormány-jegybank meccs miatt az Állami Számvevőszéket (ÁSZ), amelynek élén a teljes ismeretlenségből előlépve, - magánéleti okokból, - a híradásokban is gyakran szereplő Windisch László áll, aki korábban ugyancsak az MNB táborában edződött, Nagy Mártonhoz hasonlóan alelnökként. Hivatalos kapcsolata Matolcsyval azóta sem szakadt meg. A háromtagú Költségvetési Tanácsban is gyakorta találkoznak.
Az ÁSZ időnként elemzi az MNB tevékenységét, főként olyankor amikor az a NER-nek érdekében áll. Így volt ez a megelőző jegybank-elnök Simor András megpiszkálásakor is. Korántsem véletlen, hogy hirtelen Matolcsyék most kerültek a képbe. A kormány ugyanis a jegybank függetlenségének törvényes kosztümbe öltöztetett megnyirbálására készül, s ehhez gyűjt adalékokat. (A dolog pikantériája, hogy az MNB-nek van egy szinte csak a kormánypártok által delegáltakból álló felügyelő bizottsága, amelynek kukacoskodását a számvevők keveslik.) Az ÁSZ soknak tartja az MNB székházának lassacskán 100 milliárd forintot meghaladó költségeit. A jegybank a bírálatot a kormányzattól kölcsönzött indokkal ver vissza: a bank „történelméhez” így lesz méltó az épület, amelynek felújításban egy a Matolcsy fiához közeli érdekeltség vesz részt. A bírálat feltehetően jogos, szándéka mégis vitatható.