Hegyi Iván: Erkölcs, 1-1, Egyetértés

Nagy feltűnést keltett ötven évvel ezelőtt, ahogyan az Egyetértés–FTC bajnoki mérkőzés (1-1) után az 1-től 10-ig osztályozó Népsport értékelte a két csapat labdarúgóit.

Egyetértés: Hajdú 5 – Bodnár 3, Józsa 5, Komáromi 4, Szigeti 3 – Straub 3, Selenka 3, Siklósi 5 – Turai 2 (Ullmann 0), Weimper 3 (Szepessy 0), Szuromi 3.

FTC: Géczi 5 – Vépi 3, Bálint 7, Eipel 3, Megyesi 3 – Juhász 4, Mucha 4 – Engelbrecht 2 (Páncsics 0), Branikovits 5, Máté 3 (Ebedli 2), Magyar 2.

Az olvasók mindjárt arra gondoltak, újabb balhé lesz 1971. október 30. után. Akkor Soroksáron Müncz György játékvezető a 76. percben, ugyancsak 1-1-nél lefújta az Egyetértés–FTC NB I-es találkozót. A házigazdák Szuromi Antal büntetőjével egyenlítettek, mire a ferencvárosi táborból különböző tárgyakat hajigáltak a pályára. Müncz magához kérette a főrendezőt, s néhány másodperc múlva a hangosbeszélőn keresztül sportszerű viselkedésre szólították fel a publikumot.

A 75. percben Mucha József átadásával Albert Flórián kiugrott, Borzási Imre partbíró lest jelzett, majd Józsa Sándor a 16-oson belül elbuktatta a ferencvárosi Császárt. Müncz 11-est adott, ám az Egyetértés játékosai tiltakoztak, mire a főbíró kiment lengető kollégájához, s annak meghallgatása után visszavonta a büntetőt. Erre a másik partjelzőt, Bana Antalt kővel hátba dobták, ennek nyomán Müncz azonnal véget vetett a mérkőzésnek. Még Albert is kiakadt a szurkolókra: „Magyarázni sem lehet e magatartást – dohogott –, hiszen a csapat éppen támadásba lendült, és esélyt teremtett arra, hogy megszerezze a győzelmet. Magam is elítélem az ilyen minősíthetetlen viselkedést, s azon a véleményen vagyok, hogy ideje már valóban rendet teremteni a pályák nézőterén.”

A találkozó pályán elért eredményét megsemmisítette az MLSZ fegyelmi bizottsága, egyik csapat sem kapott pontot. Az elsőfokú verdikt kimondta: az Egyetértés három találkozót nem rendezhet saját pályán, az FTC-nek pedig egy meccset zárt kapuk mögött kell megtartania.

A zöld-fehérek következő mérkőzése november 7-én az FTC–Újpest rangadó volt a Népstadionban. Így aztán az MLSZ elnöksége már az eredeti határozat meghozatalának másnapján felfüggesztette az Egyetértés három meccses és az FTC zárt-kapus szankcióját. A legnagyobb magyar arénát azonban nem ostromolták tömegek, a listavezető Újpest alig több mint 15 000 néző előtt nyert 2-1-re. Ennél kevesebb drukker a két csapat találkozóján csak 1970. november 8-án volt a Népstadionban: akkor az esős, zord időben és – teljességgel szokatlanul – 10.30-tól tartott matinén mindössze nyolcezren látták Albert és Bene Ferenc két-két gólját (2-2).

Az 1974-es tabella élmezőnye a pontlevonások után így festett: 1. Újpest 17 pont, 2. Komló 15, 3. Vasas 14, 4. Tatabánya 14, 5. FTC 13, 6. Honvéd 13. Az érdemjegyek átlaga alapján pedig ez volt az ősz legjobb tizenegye: Bicskei (Honvéd, 7,36) – Káposzta (Újpest, 6,71), Mészöly (Vasas, 7,21), Vidáts (Vasas, 6,86), Juhász Péter (Újpest, 6,33) – Müller (Vasas, 6,86), Répás (Salgótarján, 6,83), Básti (Salgótarján, 6,42) – Fazekas (Újpest, 6,78), Bene (Újpest, 7,20), Koritár (MTK, 6,23).

Az Esti Hírlap a hazai meccseit az egész évadban a BVSC Szőnyi úti pályáját bérlő soroksári csapatot dicsérte: „Az Egyetértés majdnem bomba meglepetést okozott.” A Képes Sport valamennyire megpiszkálta a Ferencvárost: „Máté árnyéka volt önmagának, Engelbrecht nem igazi szélső, Magyar most nem mutatott igazi szélsőjátékot, Branikovits pedig magára maradt a közelharcokban. Nem láttunk ötletes támadást, és főleg nem láttunk említésre méltó (magyarán: kapura tartó) lövést. A szünetben Dalnoki edző Máté helyére Ebedlit, majd az egyre bátortalanabbul futkosó Engelbrecht helyére Páncsicsot állította. Csakhogy ezzel megváltozott a csapatjáték szerkezete is, mert Ebedli középpályást játszott, és Bálint a védelemből is e sorba lépett előre.”

Ám a 2-esek, 3-asok soráról sehol nem esett több szó. Talán azért nem, mert az FTC abban az évben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. E jeles alkalomból stadionjának újjáavatása előtt állt, az Üllői úti sporttelepen 29 336 férő-, köztük 10 920 ülőhely várta a szurkolókat. A Ferencvároshoz írásban és telefonon 150 ezer jegyigénylés futott be, és még egyszer annyian voltak, akik szintén kimentek volna a megnyitóra, ám eleve kilátástalannak tartották a próbálkozást. Pedig a televízió eredetileg műsorra tűzte, de végül nem közvetítette a nagy érdeklődéssel várt mérkőzést, csak összefoglalót sugárzott róla 22.45-től. (A meccs 17 órakor kezdődött.)

Harót János FTC-klubelnök a nagy (vasár)napot megelőzően azt mondta: „A Népstadionban kellene megtartani a pályaavató találkozót, mert oda többen férnek be…”

Aztán az a csaknem 30 000 is sok volt, mivel az avató rangadón a Vasas elrontotta a ferencvárosi ünnepet: Müller Sándor góljával 1-0-ra győzött.

A IX. kerületi csapat az előző 13 fordulóban hétszer nyert, ötször döntetlent ért el, és csak egyszer kapott ki: a duplázó Stolcz János vezérelte Győri ETO győzött ellene a Népstadionban 2-1-re. (Az is Egyetértés volt, hiszen az ETO az Egyetértés Torna Osztály rövidítése.) Az FTC a Szőnyi úti döntetlen után öt játékost (Géczi, Bálint, Megyesi, Juhász, Máté) adott a válogatott keretbe, igaz, az Újpest hetet (Harsányi, Horváth, Tóth András, Fazekas, Fekete, Bene, Zámbó). A Vasas három labdarúgót (Mészáros, Fábián, Vidáts), a Videoton egyet (Kovács József) delegált.

Szóval, minden ment a maga útján, nem úgy, mint egy évvel később. Az MTK–Egyetértés találkozó (0-0) után a Népsportban a következő kritika látott napvilágot 1972 nyarán: „Ezen a mérkőzésen a játékosok teljesítményét NB I-es mércével bírálni nem lehetett.” Azaz senki nem kapott osztályzatot, az újság jegyzőkönyve felejthetetlen maradt.

„MTK: Hajdú (-) – Török (-), Dunai (-), Csorna (-), Csetényi (-) – Kovács Béla (-), Strasszer (-), Oborzil – Becsei (-), Kiss Tibor (-), Kunszt (-). Csere: Kiss helyett Berecz (-).

Egyetértés: Varga (-) – Galambos (-), Józsa (-), Komáromi (-), Sóvári (-) – Nell (-), Siklósi (-), Halápi (-) – Szuromi (-), Szepessy (-), Weimper (-).”

A korabeli beszámolóban ezt lehetett olvasni: „A labdarúgók minden tudásukat összeszedték, hogy még véletlenül se kerüljön a kapuk közelébe a labda. Nem is került. Sőt a közönség már jó előre felhívta a meggondolatlanul kiugró csatárok figyelmét az esetleges lövés előtt: »Vigyázz, még berúgod!«”

Vigyáztak. A nézők pedig mérgelődtek. Hazafelé menet egy szurkoló rezignáltan említette:

– Ezt a mérkőzést már 1867-ben megrendezhették volna.

Egy másik drukker visszakérdezett: – Miért? Mi volt akkor?

– A kiegyezés.