Ukrajnából menekült anya és fia toppan be váratlanul egy magyar család életébe magukkal hozva a háború rideg valóságát – a Segítség, segítek! előadásának próbáján jártunk a Baltazár Színházban. Egy laikus azt gondolná, egy olyan próba, melyben sérült emberek, többségében Down-szindrómások szerepelnek, a megszokottól eltérő, pedig nem. Hamar egyértelművé válik: a társulat tagjai között ugyanazok a dinamikák működnek, mint bármely más színházban. Megvan a primadonna, megvan az, aki mindent észben tart, aki visszakérdez, aki kioktatja a másikat, aki még a rendezőnél is jobban emlékszik az instrukcióra. A Baltazár társulata összeszokott színészekből áll, akik igényesek munkájukra és jó előadást akarnak. Egy biztos, ahogy ők formálnak meg karaktereket, adnak elő helyzeteket, azt nem tudja más, az általuk megteremtett atmoszféra egyedi.
Az alapító Elek Dóra Brüsszelben találkozott először olyan színházi formával, melyben sérült emberek lépnek színpadra. A belga minta nyomán 1998-ban hozta létre Magyarországon a Baltazár Színházat, melynek hivatásos, leszerződtetett színészei fogyatékossággal élő emberek. Mindez meghazudtolja azt a képet, melyet az értelmi sérültekről kialakított a társadalom, miszerint csak kisebb feladatok elvégzésére lennének alkalmasak. A társulat tagjai hosszú, akár másfél órás előadások szövegét, mozgását, jeleneteit is tudják memorizálni, s legfőképp szinten tartani a produkciókat, profi hozzáállással és teljesítménnyel.
A belvárosból jó tizenkét éve egy napos, barátságos épületbe költöztek, pár perc sétára az Aquincum HÉV-megállótól. A dán székhelyű Velux Foundations ajándékozta az épületet az alapítványnak, így a többemeletes Baltazár Házban számos terem szolgálja a mozgás-, tánc- és színészmesterség oktatást, valamint ez a helyszíne a nyári táboroknak is. Egy szinten a társulatról készített előadásfotók és Bege Nóra híres portréi láthatók.
A színház társulatába a Baltazár Házban zajló oktatás útján vagy az alapítót megkeresve lehet bekerülni. A Segítség, segítek!-ben látható színészek közül Medetz Attila és Keresztes Anna a legrégebbi társulati tagok, előbbi 2000-ben, utóbbi 2001-ben lépett be. Kovács Panka tíz, Kovács Zsófia pedig nyolc éve, az oxigénhiány miatt vakon született Klabacsek Dániel (Klabi) pedig a covid alatt csatlakozott a társulathoz. A járvány előtt rengeteg országba eljutott a társulat (Szlovénia, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Franciaország, Belgium, Németország, Ausztria, Lengyelország). Az indiai utazásról nagysikerű film is készült Világlátó Baltazár címmel, mely 2018-ban elnyerte A legjobb dokumentumfilm díját a Jaipuri Nemzetközi Filmfesztiválon és több jelölést szerzett más mozgóképes szemléken. Csobánczi Lilla, a színház sajtósa elárulta, a covid nagyon visszavetette a kapcsolati hálójukat, elmaradtak a külföldi meghívások is, csak mostanában tudnak gondolkodni újra az utazásokban, az előadások díszleteit is minimalizálják vagy könnyen szállíthatóra tervezik.
Mindemellett a nemzetköziség ígéretét rejtik a választott darabok is, melyek bárkit megérintő jelenségekről szólnak, így nem jelent komoly akadályt sem a nyelv, sem a kulturális közeg. A világot tartó oszlopok című előadás például arról szól, milyen problémákkal küzd az emberiség a jelenben, a cím a közös emberi értékeket jelöli: a hitet, a szabadságot, egymás szeretetét vagy a természet tiszteletét. Minden egyes „oszlopot” más rendező dolgozott föl, négy, a társulattal rendszeresen dolgozó jegyzi az előadást: Elek Dóra, Farkas Dorka, Kováts Kriszta, Réti-Harmath Olívia. A Baltazár Színházban fontosnak tartják az aktuális témák feldolgozását, hiszen az alkotóközösség egyszerre közvetít művészeti értéket és lát el társadalmi feladatot. A mindennapi társadalmi problémák ugyanúgy foglalkoztatják a fogyatékossággal élő művészeket, mint bárki mást. Ennek fényében készült nemrég előadás a mélyszegénységben élőkről (Kvantumtorna), látható még a már említett Segítség, segítek!, de a Petőfi-évből sem maradtak ki (RÓNA avagy Petőfi magány tánczot jár). Minél sokszínűbb repertoárra törekszik a Baltazár, előadásaiban kiemelt szerep jut a zenének, a táncnak is, a társulat igyekszik sok műfajban mozogni. A páratlan Graffaló című gyerekelőadásuk nagy sikerrel fut jelenleg is, iskolák számára rendszeresen tartanak feldolgozó előadást is az adott színpadi munkához kapcsolódóan.
Az évek során sok színész közreműködött a színházzal, Varga Klári, Kecskés Karina, Szalontay Tünde, Básti Andrea, Felföldy György, Formán Bálint, Keresztes Sándor, Müller Péter Sziámi színészként, Darvas Ferenc és Szirtes Edina Mókus többször szerzett zenét a társulatnak, a házi szerző pedig Vörös István költő, író, aki a már említett Segítség, segítek! című darabot is jegyzi. Kifejezetten a társulatra írja munkáit, melyek igazán csak velük teljesednek ki – egy olyan érzelemleltárral dolgoznak, ami másnak nincs – fogalmazta meg Csobánczi Lilla, aki munkája mellett a mesterképzését lezáró diplomamunkáját a fogyatékossággal élők a kultúrában témakörben írja. - A Down-szindrómások példáján lehet a legjobban szemléltetni, hogy a plusz kromoszóma valóban pluszt jelent, plusz őszinteséget, kedvességet, természetességet – mondta. A Baltazár Színház a tehetség megmutatása mellett igazi családot jelent a társulati tagok számára, a sérült embereknek reményt nyújt, a nézőknek pedig unikális színházi élményt.
