A lengyel parlament a koalíciós pártok összes abortuszliberalizációval kapcsolatos törvényjavaslatát megszavazta a múlt pénteken – ezekkel a szejm különbizottsága foglalkozik ezentúl. A Tusk-koalíció túljutott első belső válságán, miközben egyáltalában nem jutottak közelebb a deklarált célhoz, azaz a drákói abortusztilalom enyhítéséhez. A szavazáskor többé-kevésbé működött a koalíciós fegyelem – a szövetséges pártok megszavazták partnereik törvényjavaslatát is. A különbizottság így négy javaslat megtárgyalásához, esetleg közös törvénnyé formálásához léthat hozzá. A legnagyobb párt, Tusk Polgári Koalíciója/Polgári Platform (PO) a terhesség első tizenkét hetében engedélyezné annak megszakítását. Ugyanezt tartalmazza a Baloldal javaslata, de a legkisebb koalíciós párt benyújtott még egy tervezetet, amely megszüntetné az abortuszban közreműködőkre és azt támogatókra ma kirótt büntetéseket is. A koalícióban résztvevő Harmadik Út pártszövetség a harminc évvel korábbi úgynevezett abortuszkompromisszum visszaállítását akarja. Ez akkor engedélyezte a terhességmegszakítást, ha az a nő életét és egészségét veszélyeztette, ha a terhesség bűncselekménnyel keletkezett, vagy ha a magzat életképtelensége, súlyos sérülése bizonyított volt. A lengyel alkotmánybíróság 2020-as ítélete ezt a lehetőséget törölte. Ezt követően Lengyelországban tiltakozó mozgalom kezdődött a női jogok érvényesüléséért, az egyházi befolyás visszaszorítása érdekében.
A nőmozgalomnak jelentős szerepe volt a tavaly októberi politikai fordulatban, hogy nyolc év kormányzás után a jobboldali-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt elveszítette hatalmát. A Harmadik Út ráadásul azt akarja, hogy az abortusz rendezéséről népszavazáson döntsenek a lengyelek. (Ezt a koalíció másik két pártja ellenzi.)
A továbbiakban a törvénytervezetekkel a parlamenti különbizottság (23 képviselőnő és 2 férfi bizottsági tag) foglalkozik. Ez a testület tükrözi a jelenlegi bonyolult helyzetet, amennyiben a többséget ugyan a Tusk-féle koalíció adja, de ez nem jelent a kormányoldal egységes álláspontját. A liberális és baloldali képviselők mellett a Harmadik Utat a bizottságban képviseli több világnézetileg konzervatív szejm-tag. A baloldali és liberális oldal attól tart, hogy a Harmadik Út kiegyezést köt a PiS részéről delegáltakkal és megállapodnak a kilencvenes évek „kompromisszumához” való visszatérésben. A helyzetet bonyolítja, hogy Andrzej Duda államfő kijelentette a Baloldal képviselőinek: nem ír alá egyetlen abortuszliberalizáló törvényt sem.
A jelek szerint Donald Tusk liberálisai átengedték a Baloldalnak és a civil szervezeteknek a „női ügyeket” együtt más világnézetinek minősített kérdésekkel, miközben a kormány elsősorban az előző rezsim hatalmi állásainak felszámolásával foglalkozik. Elsőre az állami médiából szorították ki a PiS embereit, jelenleg az ügyészségi és bírósági vezetők lecserélése zajlik. Az oktatásban is vannak személyi változások – leváltották a tankerületi vezetőket, s a PiS által bevezetett ideológiai tárgyak helyett állampolgári nevelést indítanak a középiskolákban. Csökkent a kötelező vallásórák száma is. A kulturális minisztérium fokozatosan felszámolja a PiS által alapított konzervatív-nacionalista ideológiai intézményrendszert. A liberálisok tehát olyan változásokat mutatnák fel, ahol nem akasztja meg a folyamatot elnöki vétó, vagy alkotmánybírósági döntés.
A jelek szerint a júniusi EP-választásokig a vitatott világnézetinek vagy a nemzeti szuverenitást érintő kérdések uralják majd a lengyel politikai szcénát. A PiS alapvetően megőrizte pozíciót az önkormányzati választások után. Az önbizalmát visszaszerző Jaroslaw Kaczynski egy legutóbbi beszédében azt állította, hogy ha marad a jelenlegi kormányzat, „akkor nem lesz többé Lengyelország, csak lengyelek által lakott területek maradnak.” Tehát az EP-választásokig a nemzethalál, a szuverenitás elveszítésének rémével fenyegeti az embereket. Érdekes módon nem a valós orosz fenyegetés, hanem a migráció a fő veszély, amelyre most hivatkoznak. Az orosz háborús támadás esélyére inkább Donald Tusk figyelmeztet, miközben a jobboldal egyre erősebb ukránellenes hangokat hallat. Az EP-ben a migrációs tervezetet a PO és Harmadik Út ugyanúgy elutasította, mint a PiS képviselőcsoportja.
A lengyel politika tehát kampány-üzemmódban marad. A kérdés az, hogy az egyes pártok mennyire képesek a következő hat hétben felmutatni magukat, eljuttatni üzenetüket táboruknak. A Baloldal nyilván a nők és a fiatalok, a nagyvárosi szavazók mozgósítására és megnyerésére törekszik, elsősorban a Harmadik Út centrista csoportjaitól vehet el támogatókat. Joggal hivatkozhatnak az EP határozatára, amely a nők terhességmegszakításáról szóló rendelkezését emberi joggá nyilvánította. A melegházasság is bevett gyakorlat lett az EU-ban. A liberálisok fő üzenete a normális, európai kormányzás helyreállítása lenne, de ebben nehéz átütő eredményt felmutatni.
A konzervatív tábor a jelek szerint megőrizte táborát a vidéki Lengyelországban és az ország vallásosabb keleti, délkeleti vajdaságaiban. A genderügyek, a konzervatív „normalitásvédelem” újra téma lesz, miközben a PiS egyes politikusai sem ragaszkodnak a legszigorúbb abortusztilalomhoz. Felmorzsoló kampány várható, amelyben a kormánykoalícióban szövetséges pártok egymás ellen fordulnak.
