Nagy Márton és Varga Mihály nyilatkozatai csak kardcsörtetésként hatnak

A kormány és az üzemanyagosok tárgyalási emlékeiben szinte csak a statisztikák pontosítási szándéka közös.

A tavalyi megállapodás szerinti, rendszeres találkozók újabb elemeként, csütörtökön is konstruktív megbeszélések zajlottak Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, a Mol és a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) képviselői között - fogalmazott hétfői megkeresésünkre Grád Ottó, a nagy hazai láncokat - így a Molt is - képviselő MÁSZ főtitkára. Ennek során a tárcavezető kezdeményezésére megbízták a KSH-t egy módszertanilag egységes térségi áradatbázis kidolgozásával, amely előkészítése során a MÁSZ szívesen látja el szakmai tanácsokkal a hivatalt - rögzítette a főtitkár.

Alighanem a KSH-megbízás az egyetlen olyan megállapítás, ami a kormány és az üzemanyagipar tárgyalási emlékeiből tényszerűen egybeesik. Ezen túlmenően, mintha nem is ugyanazon a megbeszélésen ültek volna.

A Holtankoljak.hu, mondhatni szokásos, múlt hét hétfői, két nappal későbbre vonatkozó, literenként 3 forintos benzin- és 6 forintos gázolajáremelési hírére Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter egy más témájú eseményen, újságírói kérdésre közölte: mivel korábban megállapodtak a Mollal és a MÁSZ-szal, hogy a hazai üzemanyagárak a térség középmezőnyébe kerülnek, ehhez képest viszont a hazai tarifa a harmadik legmagasabb, a hét második felére „berendelte” a feleket. Miután szerdán, pénteki hatállyal, már egy 3, illetve 5 forintos árcsökkentési hír jelent meg, a találkozó előtt néhány órával megtartott kormányinfón Varga Mihály pénzügyminiszter, az üzemanyagárstop újbóli bevezetésének lehetőségét firtató kérdésekre, talányosan annyit felelt, hogy a téma kapcsán a kormány a tárgyalások után dönt. Azt ugyanakkor leszögezte, hogy az Eurostatnál nyilvántartott, adók nélküli üzemanyagárak a középmezőnybe tartoznak, tehát nem az adókat, hanem a „termelői költségeket kell csökkenteni”. (Varga Mihály bejelentése egyébként valótlan: az Eurostat legfrissebb, április 11-i adatközlése szerint az adók nélküli hazai üzemanyagárak 27-ből egyaránt a 22. legmagasabbak. Igaz, tavaly februári felmérésünk idején még az élen álltunk.) Ezután néhány perccel, talán azért, mert Varga Mihály szavait mindenki az árstop újbóli bevezetésére tett célzásként értelmezte, az illetékes Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) annyit közölt, hogy „a megállapodást be kell tartani, az üzemanyagáraknak a lehető leghamarabb a térségi középmezőnybe kell kerülniük”. Még mindig a tárgyalás előtt, lapunk kiderítette, hogy a fuvarozóknak szóló Cargopedia (2018 óta következetes, Ukrajnát és Szerbiát is magába foglaló) kimutatása szerint a Magyarországgal határos államok átlagáraival összevetve a hazai benzintarifa nyolcból a harmadikról már a második legmagasabb szintjére lépett. Grád Ottó pedig, a tárgyalások előtt, megismételte: az ágazat mindent megtesz azért, hogy az árak a térség középmezőnyébe kerüljenek, de az üzemanyagok közvetlen, illetve az ágazatra terhelt, áttételes adóemeléseinek egy része óhatatlanul megjelenik a tarifákban. Szerinte módszertanilag még az is tisztázandó, az összevetésben mely államok szerepeljenek; az árstop-felvetés kapcsán pedig, változatlanul, határozottan kiállt a piaci árszabályozás mellett. Más szakértők senki által nem cáfolt megfigyelései szerint egyébként tavaly év végén, illetve idén január elején a nagy- és kiskereskedelemben is irányadó Mol árréseit a januártól hatályos, literenként bruttó 41 forintos jövedékiadó-emeléshez közelítő mértékben csökkentette.

A találkozó után röviddel csak az NGM nyilvánult meg, kissé enyhébb hangütéssel, de felhánytorgatva: a 644 forintos benzin- és 658 forintos gázolajátlagár 7-9 forinttal meghaladja a térségi átlagot. Nagy Márton „figyelmeztette” az ágazati szereplőket, hogy „nem tartják be a vállalásaikat”, így a hazai tarifáknak „a lehető leghamarabb” a térségi középmezőnybe kell kerülniük. A miniszter tájékoztatása szerint a jövőben a KSH a megállapodás betartatására, nyomonkövetésére és ellenőrzésére is alkalmas, nyilvános, térségi áradatbázist hoz létre. Azt a logikai bakit ugyanakkor a nyilatkozat nem hidalta át, hogy ha csak most kezdenek kidolgozni egy megfelelő árkörképet, akkor eddigi bírálataik min alapultak.

Hétfői megkeresésünkre Grád Ottó a kormány-nyilatkozatok tételes értékelése helyett saját olvasatuk ismertetéséhez ragaszkodott. Eszerint a korábbi megállapodásukba illeszkedő, csütörtöki megbeszéléseken, konstruktív hangnemben áttekintették az ágazati kérdéseket és valóban megbízták a KSH-t egy szakmailag elfogadható, egységes módszertan szerinti, térségi árkörkép kidolgozásával. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem felelt meg a célra a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal évek óta közölt, az Eurostat kimutatásaiban is szereplő heti átlagolása, rögzítette: a közműhatóság átlaga minden bizonnyal megfelel a szakmai elvárásoknak. Olyannyira, hogy ezekhez igen közel állnak a MÁSZ honlapján mostantól közölt, általuk minden szempontból megfelelőnek tartott, heti, „összesített” tarifák. Felvetésünkre azt is megerősítette, hogy a közzététellel épp a számos egyeztetés miatt késtek körülbelül egy hónapot. Szintén hozzátette: saját térségi átlagárakkal az így felmerülő, még összetettebb kérdések miatt nem rukkolnak elő. Az Eurostat 27-es listáján szereplő árak és adók átlagolási módszertana viszont már országonként eltérő, amit így nem tartanak elfogadható árösszevetési alapnak. A főtitkár egyelőre nem kívánta elemezni, hogy mely államok tarifáit vennék alapul, és e körbe bevennék-e például a hagyományosan legolcsóbb Ukrajnát. Arra a kérdésünkre, hogy a középmezőnybe tartozó árakra él-e számonkérhető megállapodás a felek között, megismételte: az ágazat azt vállalta, hogy mindent megtesz ennek érdekében. Az egyre több adóval sújtott ágazatban ugyanakkor nincs „látványos” árcsökkentéseket lehetővé tévő haszon - erősítette meg Grád Ottó.

Más szakértők mindehhez hozzáfűzik: az üzemanyagárrés esetleges (további) csökkentése alapvetően nem a Molt, illetve a MÁSZ által képviselt multikat, hanem a kis, tőkehiányos, jellemzően családi tulajdonú, „márkátlan” töltőállomásokat veszélyezteti, amelyek adóját ráadásul, egységesítés címén, idén év elejével még növelték is. Ehhez képest az e kört képviselő Független Benzinkutak Szövetségét, többszöri kérésük ellenére, Nagy Márton nem kívánja bevonni az egyeztetésekbe.