„Az a hülye büszkeség, az az egyik legfőbb oka. Hogy azt hiszik, képesek egyedül is megoldani mindent. De nem” – indokolja Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia (BBM) alapítója, hogy miért felülreprezentált a hajléktalanok körében a középkorú férfiak száma. Persze ennyire nem leegyszerűsíthető a helyzet, hiszen élnek az utcán nők és idősek is, a hajléktalanság nem válogat, bárki belecsúszhat a lefelé tartó spirálba, amelynek a végén az utcán találja magát, a társadalom megvetésétől, közönyétől övezve.
Zoltán egy rokonán keresztül szembesült ezzel még 2009 táján, a férfi egy szerelmi csalódást volt képtelen feldolgozni, így húzta magával egyre mélyebbre az örvény. Havasi reklámszakemberként dolgozott, sikeres életet élt, mégis úgy érezte, valami hiányzik. Az motoszkált benne, hogy amit csinál, annak nem elég a társadalmi hasznossága, valami többet akart tenni az emberekért. Két másik biciklis barátjával 2011 szentestéjén vették először a nyakukba a fővárost, hogy szendvicsekkel, takarókkal segítsék azokat, akik az ünnepet nem a kellemesen fűtött, csillogóan feldíszített lakásokban, hanem a hideg és rideg közterületeken töltik. Az az éjszaka olyan élményt adott nekik, olyan flow állapotba kerültek, hogy elhatározták: innentől kezdve ezzel akarnak foglalkozni.
Havasi Zoltán szerint azonban a hajléktalanoknak nem is csak az étel és a ruhanemű, a takaró számít, hanem az az emberi kapcsolat, amelyet a BBM önkéntesei nyújtanak számukra. Ők ugyanis nemcsak a fizikai szükségletekkel foglalkoznak, hanem az utcán élő emberek lelkével is. A többségi társadalom előítéletes és kirekesztő a hajléktalanokkal, de a legjobb esetben is inkább csak elfordítja a fejét. Kevesen vállalkoznak arra, hogy arra törekedjenek: megismerjék ezeket az embereket, beszélgessenek velük, meghallgassák a problémáikat – még ha nem is mindig képesek segíteni.
Bár pozitív példát is tud említeni Zoltán: egy utcán élő fiatalember, akinek eleinte ők vittek rendszeresen szendvicseket („mindig kettőt kért, mondván, hogy kell egy a barátjának is, persze tudtuk, hogy valójában azt is ő fogja megenni, de hogyne adtunk neki kettőt”), a beszélgetések hatására képes volt változtatni a helyzetén, és egy másik szervezet segítségével új életet kezdett. Ma már Angliában él, dolgozik, és nincs is már egyedül.
A Budapest Bike Maffia tevékenysége mára nagyon széles körűvé vált, jócskán túllép bringás a szendvicsosztáson. Akcióik a figyelemfelkeltést, a szemléletváltást szolgálják, az iskolai programok az érzékenyítést, a közösségépítést, az önkéntesség népszerűsítését célozzák. Ételmentő projektjük a pazarlás csökkentésére, a környezettudatosság fontosságára hívja fel a figyelmet, kiskert programjuk a hajlék nélkül élők önellátását, aktivizálását segíti, +1 szendvics programjuk pedig a diákokat és szüleiket vonja be nagy sikerrel. Az Európai Szolidaritási Testülethez csatlakozva pedig nemzetközi, európai uniós projekteket is indítanak, amelyek külföldi résztvevők bevonását is lehetővé teszik. Budapest mellett Pécsett akcióznak a helyi bringás segítők.
Az egyik legnépszerűbb programjuk a Nekünk a Balaton, ennek keretében átmeneti szállókon élő családokat és Ukrajnából menekült embereket visznek el nyaralni a Balaton partjára, hogy pár napra megfeledkezhessenek a küzdelmes életükről, motivációt kapjanak a talpon maradáshoz és a feljebb lépéshez. „Azoknak pedig, akik már nem tudnak elutazni a tóhoz, legalább a balatoni nyár érzését visszük el. Nekik hajléktalanszállók és átmeneti otthonok kertjeiben szervezünk kerti partit lángosozóval, fagyizóval, kismedencével, játékokkal, élőzenés koncerttel és kertmozival. Ezeket imádják!”
A kiskert projektjük viszont túl azon, hogy fizikai síkon hasznos, hiszen a hajléktalanszállók kertjében megtermelt növényeket aztán elfogyaszthatják a lakók, lelkileg is óriási pluszt ad. Ugyanis miközben a növényekkel foglalatoskodnak, újra láthatnak maguk előtt egy célt, újra értelmet nyer az életük, és rendszert is visz a mindennapjaikba a kerti munka. Nem mellesleg pedig a saját környezetüket is szebbé teszik. Hamarosan megnyílik a XI. kerületben a BBM farmja is, ahol a gyógy- és fűszernövények mellett zöldségeket, gyümölcsöket termelnek, amelyeket aztán felhasználhatnak a szendvicsek elkészítésekor. De emellett egy óriási közösségi tér is lesz a farm, ahol tavasztól őszig a jó levegőn, a szabadban összegyűlhetnek a hajléktalanok és az önkéntesek, beszélgethetnek, fröccsözhetnek, kapálhatnak – ki mit szeretne. A tervek szerint ez egy szociális oázis lesz a rászorulók, civilek, a szociális szakemberek és a kapcsolódó cégek, iskolások számára. Terápia, rekreáció, munkahelyteremtés, fejlődés, feltöltődés egyszerre. Egy hely, ami inspirál, feltölt, kikapcsol. Helyet ad csapatépítésnek, stábmegbeszéléseknek, szupervíziónak, képzéseknek. Ahol lehet főzni, bográcsozni, kikapcsolódni, játszani. A kert terápiás hatása mindenkinél működik, érkezzen az illető cégtől, iskolából vagy családok átmeneti otthonából – vallják a maffiások.
