Egymás után hatodszor bajnok az FTC. Klubrekord – zengik a ferencvárosi vezetők, akik célul tűzték ki, hogy jövőre következik az újabb aranyérem, amellyel utolérik az 1969 és 1975 között egyfolytában győztes Újpestet, és belépnek a hetedik mennyországba.
Ha a mennyország nem is, a hetedik alighanem meglesz, ám a hajdani Újpestet nem érik utol. Merthogy az akkori lilák többsége maga is extraklasszis volt, és olyan nagy csapatokat előzött meg újra és újra, amelyek ugyancsak labdaművészek sorát vonultatta fel.
Íme, a lilák (megítélésem szerinti) top tizenegye az 1969 és 1975 között játszókból: Szentmihályi – Káposzta, Solymosi, Juhász Péter – Dunai III, Göröcs, Tóth András – Fazekas, Bene, Törőcsik, Zámbó. Az FTC-é: Géczi – Novák, Mátrai, Bálint, Páncsics – Juhász István, Nyilasi, Rákosi – Szőke, Albert, Magyar. A Honvédé: Bicskei – Kelemen, Páncsics, Szűcs Lajos, Lukács – Pintér, Kocsis Lajos, Komora – Pusztai, Tichy, Kozma. A Vasasé: Mészáros – Török, Mészöly, Vidáts, Ihász – Komjáti, Müller, Zombori – Puskás, Farkas, Várady.
A tárgyalt időszakban az Újpest VVK-döntőt (1969) és BEK-elődöntőt (1974), az FTC UEFA Kupa-elődöntőt (1972) és KEK-döntőt vívott (1975). A zöld-fehérek 1974 őszén kiejtették azt a Liverpoolt, amely amely története csúcskorszakát élte, hiszen 1973-ban, majd 1976-ban UEFA Kupát, 1977-ben európai Szuper Kupát nyert, és 1977–1984 között négyszer hódította el a BEK-et. A kétszeres aranylabdás Kevin Keegan vezérelte csapatban olyan legendák távoztak lógó orral a zsúfolt Üllői útról, mint Ray Clemence kapus (470 bajnoki mérkőzés a „vörösöknél”), továbbá Ian Callaghan (640), Chris Lawler (549), Emlyn Hughes (474), Tommy Smith (467), Steve Heighway (329).
Feltehető, hogy az 50 évvel ezelőtti, Géczi – Martos, Bálint, Rab, Megyesi – Nyilasi, Mucha, Magyar (Szabó Ferenc) – Pusztai (Ebedli), Kelemen, Máté összetételű Ferencvárosnak csöppnyi gondot sem okozott volna a feröeri Klaksvíkar Ítrottersflelag.
Na de annak az FTC-nek nem is paksi, felcsúti, kisvárdai fajsúlyú riválisai voltak. Ezek a vetélytársak, amelyek a parádés újpesti hetes idején NB III-as, megyei I-es színvonalat képviseltek volna, és persze ma is azt képviselnek, csak a lesújtó évtizedekben NB I-esekké avanzsáltak.
Ráadásul hozzájuk – vagy mélyebbre – süllyedt az egyaránt a NER ölelésében vergődő Újpest, MTK meg az NB II-es (megyei II-es?) Honvéd. A szintén másodosztályú Vasast csak azért nem említem, mert annak piros-kék színösszeállításába a többinél kevésbé tarkállik bele a narancssárga; klubelnöke, Markovits László nem politikai funkcionárius vagy pártállamilag – és bármilyen oldalról – kézi vezérelt elöljáró, hanem családilag elkötelezett Vasas-függő.
Nem kérek senkit, mondja fel a paksi, a felcsúti vagy a kisvárdai tizenegy névsorát, mert Magyarország lakosainak túlnyomó része még a jelenlegi Újpestéről és az MTK-éról sincs fogalma, a Honvédét és a Vasasét meg pláne nem tudja.
Szerintem a többség az FTC-ével is bajban lenne.
A helyzet a Debrecen 2005 és 2014 között elnyert hét bajnoki címére hasonlít. Valódi FTC, Honvéd, MTK, Újpest, Vasas esetén a hajdú-bihari dominancia elképzelhetetlen lett volna. Jellemző, hogy a nagyerdei átlag nézőszám 2014-ben 5014 volt. Ellenben 1960/61-ben, amikor a DVSC kiesett, a látogatottság debreceni középértéke 17 154-re rúgott.
Képzeljék el, ha tegnapelőtt már a kormánysimogató Magyar Nemzetben is ez jelent meg: „Nem kellene külföldi játékosokkal felduzzasztani a magyar labdarúgást. Nemcsak a csapatok, a hócipőnk is tele van velük. Ez itt a mi nemzeti bajnokságunk. Magyar futballt, magyar gólokat szeretnénk látni!”
Ehhez képest az FTC elöljárói azzal igyekeznek kábítani (akit tudnak): „A közép-európai elithez tartozunk.” Kérdés, a mondás vajon mit jelent, a tartalma mennyit ér?
Mert amikor Csehszlovákia vb-ezüstérmet és Eb-aranyat, Magyarország vb-ezüstöt és Eb-bronzot, Lengyelország kétszer vb-bronzot nyert, Jugoszlávia a legjobb négy közé jutott a vb-n és Eb-döntőt vívott, a kétszeres finalista Steaua, valamint a Crvena Zvezda BEK-, a Slovan Bratislava (a döntőben a Barcelonát legyőzve) vagy az akkor még keletnémet Magdeburg (a csúcstalálkozón a Milant felülmúlva) KEK-diadalt aratott, lehetett közép-európai elitről beszélni.
Ezt ma hangoztatni üres duma.
Azért van hasonlóság a KEK-döntős és a mostani FTC között. Az Üllői úti stadion 1974-es újjá avatásán dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a klub elnöke ünnepi beszédében nem mulasztotta el megemlíteni: „Külön is megköszönöm pártunk és államunk megértő segítségét.”
Ezt ma Kubatov Gábor pártigazgató-klubelnök is hangoztathatná. A különbség legföljebb annyi, hogy Lénárt dr. nem tartozott az MSZMP csúcsvezetői közé, ellentétben a meghatározó Fidesz-funkcionárius Kubatovval. Aki a listák nagymestereként nyilván tisztában van vele, hogy az NB I-et a világ nemzeti bajnokságainak rangsorában csupán a 48. helyen jegyzik.
Az IFFHS lajstromában 40. Azerbajdzsán, 41. Albánia.
