Végső soron minden iskolai konfliktusért, erőszakos esetekért a döntéshozók a felelősek – mondta lapunknak a bőnyi iskolai késelés kapcsán Ercse Kriszta oktatáskutató. Régóta tudni lehet: nincs elég iskolapszichológus, s ha van, akkor gyakran pályakezdő, aki nem rendelkezik kellő tapasztalattal, hogy észrevegye, amit észre kell vennie. A tanárok túlterheltek, gyakran gőzük sincs, mi történik a gyerekek otthonában. Különösen igaz ez a kamaszokra, akik alapvetően bizalmatlanok, zárkózottak, nem szokták csak úgy az égbe kiáltani: baj van, segítsetek!
De vannak jelek, amiket bizony észre kellene venni. Van erre ideje, kapacitása a nevelőnek, a pedagógusnak? És felkészültsége a szülőnek? A komplett szociális rendszerünk egy három lábú, csorba székre hasonlít, ami, ki tudja, mikor dől el. Minden felmérés azt mutatja: egyre rosszabb állapotban vannak a fiatalok. Értsd: GYEREKEK. Mi erre a kormány válasza? Iskolaőr. Magyarul, ha egy gyerek már eljutott abba az állapotba, hogy széket vág a tanárhoz, megkéseli osztálytársát, esetleg csak simán eltöri az orrát, akkor van ott valaki, aki közbeléphet. Olyan lehet ez, mint mikor megpróbálom megakadályozni, hogy a fiam leessen a mászókáról. Vagy oda érek időben, vagy nem…
E rendszerhiba szomorú példája a bőnyi késelés. Az elkövető egy 12 éves kislány, akiről már tudunk ezt-azt. Szó van otthoni bántalmazó környezetről, iskolai csúfolódásról is. Noha nem minden nehéz körülmények közt nevelkedő gyerek válik agresszívvá, bűnözővé (bár sérültté, diszfunkcionálissá megfelelő segítség nélkül annál inkább), az erőszakos bűnelkövetők zöme átélt hasonlót, mint a kislány. A hatalom logikáját követve úgy tippelek, annyi lesz a megoldás, hogy a bőnyi iskolában is lesz iskolaőr. Az elkövető pedig javítóintézetbe kerülhet, ahol sok jót biztosan nem fog megtanulni.