Mintegy 30 olyan csecsemőt gondoznak a miskolci kórház területén kialakított gyermekotthonban, akiket nem vittek haza a szülők. Annyi az elhagyott kisbaba, hogy a csecsemőosztályt mentesítő otthon is megtelt. Valószínűleg nem ez az ország egyetlen olyan egészségügyi intézménye, ahol hasonló megoldást kellett találni azért, mert sok a nem kívánt baba született.
A hatályos gyermekvédelmi törvény szerint egy 12 év alatti kiskorút minden esetben nevelőszülőnél kell elhelyezni, és csak akkor kerülhetnek nevelőotthonba, ha ez különleges ok miatt nem lehetséges. Nem véletlenül. Van egy kifejezés, ez a hospitalizáció. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő, vagy kisgyermek aki hosszabb ideig kórházban, intézetben tartózkodik, az elsődleges kötődés, a csak ráirányuló szeretet hiányában testileg, érzelmileg rosszabbul fejlődik, károsodik az idegrendszere.
Azonnali megoldásra lenne szükség, amire akár a mostanában megírt fideszes gyermekvédelmi törvénycsomag is választ adhatott volna. De nem így lett. Az iskolában a szexuális életre nevelés tabu, a védekezésre szolgáló eszközök horroráron kaphatók, az esemény utáni tablettát csak orvos írhatja fel, az abortusztabletta tilos. A nevelőszülők díjazása megalázóan alacsony, szakmai támogatást nem kapnak. Miniszteri engedély kell annak, aki egyedül akar örökbe fogadni, aki azonos nemű párjával tenne ilyet, inkább máglyán égetik el. A krízisbe került családok nem számíthatnak segítségre. És ez így is marad.
Mert az erő, a gőg, az arrogancia minden legyőz. Nem a kisgyerekek élete számít, kizárólag a politikai haszonszerzés. Az azonos neműek gyűlölete után most a pedofília a kulcsszó, ehhez kell igazítani a keménykedést. Az elhagyott kisbabák közben egymás mellett várják, hogy valaki őket is hazavigye, és szeresse. Elégedett, miniszterelnök úr?