Miközben a magyar kormány illetékesei kínosan ügyelnek arra, hogy minden mondatukban szerepeljen: ők békét akarnak, de Európa és az ellenzék háborút, ezt a tézist mindennap sikerül megcáfolni. Mivel a magyar vezetés háborúpárti diktátorokkal barátkozik, mind többször feltehetjük magunknak a költői kérdést: az uniós külügyminiszterek hogyan tűrik még meg maguk között a magyar diplomácia vezetőjét. Az illiberális külpolitika egyre több önellentmondáshoz vezet. Nem lehet ugyanis egyszerre kiváló kapcsolatokat ápolni Iránnal és Izraellel, az utóbbi egy idő után megelégeli, hogy Szijjártó Péter előszeretettel egyeztet iráni kollégájával, ahogy ezt a Hamász októberi terrortámadása után is tette.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen felszólaló Mahmúd Ahmadinezsád Budapestre való invitálása azonban olyan elképesztő melléfogás, hogy egy normális országban ezért vállalnia kellene a felelősséget a diplomácia vezetőjének. Senki sem sejtette a külügyminisztériumban, hogy az Izrael megsemmisítését sürgető, holokauszttagadó volt iráni elnök budapesti felbukkanását szó nélkül hagyja majd Izrael? Arról az Ahmadinezsádról van szó, aki több ízben is a „cionista rezsim” megsemmisítésére szólított fel, aki sürgette a közel-keleti államokat, szakítsák meg diplomáciai és gazdasági kapcsolataikat a zsidó állammal. Egy ízben azt találta mondani: ha Németország és Ausztria felelősnek érzi magát a zsidók második világháború alatti lemészárlásáért, akkor „saját földjükön kellene vendégül látniuk Izrael államot”. Ahmadinezsád 2009-es elnökké választása után országszerte tüntetéshullám tört ki Iránban, amit a rezsim brutális kegyetlenséggel vert le.
Sikerült tehát egy olyan személyiséget Budapestre invitálni, aki szíve szerint lángba borítaná a Közel-Keletet. De azért mi ugyebár „békét akarunk”.