- Igaz sorsok a pompa mögött

Gyászév volt, nem a mulatságok ideje. Mária Krisztina osztrák főhercegnő és Albert Kázmér szász-tescheni herceg szerelme azonban túl nagy volt a várakozáshoz. Ferenc császár halála után kilenc hónappal, Mária Terézia engedélyével megköttethetett hát a házasság. Az esküvő helyszíne a számunkra szinte ismeretlen kastély, a Schloss Hof volt. A (két) palota a Morva folyó túloldalán, Ausztria területén áll, látótávolságra Pozsonytól, ott, ahol „egymás hegyén hátán vannak a kastélyok”. Az ifjú pár később leginkább Pozsonyban élt és csodálatos művészeti alkotások gyűjtésébe kezdett. A kollekció adta az alapját az 1776-ban megalakult bécsi Albertinának, amely az alapítói, Albert és Krisztina nevét idézi.

Forró érzelmektől a rideg valóságig

A Savoyai Jenő hercegnek és Mária Teréziának köszönhető Schloss Hof és Schloss Niederweiden – amellett, hogy több mint ezer eredeti bútordarabbal, csaknem háromszáz éves eredeti állapotú kápolnával, barokk kerttel várja látogatóit – egy március elején nyílt időszaki kiállításon szól a Habsburgok esküvőiről. Cáfolva a romantikus filmek történeteit, csorbát ejtve a csodálatos szerelmi történetek legendáin és megmutatva egyéni – olykor tragikus – sorsokat, kimondva-kimondatlanul azzal a céllal, hogy közelebb hozza a pompázatos és távoli Habsburg-udvar szereplőit.

„Háborúk másoknak bére, te boldog Ausztria, házasodj” – szól a híres mondás, a „Szerelem – Eljegyzés – Házasság” című időszaki tárlat viszont már alcíme írásjeleiben is hordozza a kiállítók szándékát, mely szerint érdemes tudnunk: a Habsburgok házasságainak szervezésekor, megkötésekor sok szempont számított – kivéve azt, amit a XXI. századból nézve leginkább hiányolhatunk: az érzelem. Az eljegyzés szerződés volt a két család között, amelyet a fiataloknak alá kellett írniuk, a család pedig külvilág felé romantikus kapcsolatnak állította be a frigyet – emelte ki a kastély marketingvezetője, Orbán Zsolt a tárlatvezetése a során.

Az „Egy ok az ünneplésre” alcímű kiállítás a két kastélyban található. A „kis testvér” Schloss Niederweiden első termében Sisi, azaz Erzsébet királyné lánybúcsúztató ruhája tűnik fel elsőként. A ruhán – amely másolat, az eredetije nagyon rossz állapotban a bécsi Kunsthistorisches Museum raktárában van, míg a másik másolat Bad Ischlben a Sisi Múzeumban látható – arab felirat olvasható: „Ez a legszebb nap az életedben”. Orbán Zsolt elmesélte: a legenda szerint Sisi nagybátyja egy közel-keleti útról hozta az anyagot, amiből aztán a ruha készült. A királyné menyasszonyi ruhája nem maradt fenn, az esküvő után vecsernyepalástokká vágták szét, amelyeket egyházi intézmények kaptak meg – hívta fel a figyelmet a tárlatvezető, aki hozzátette: ezek egyike látható Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeum augusztus 25-ig nyitva tartó Magyar menyasszony kiállításán. A menyasszonyi ruhával kapcsolatban biztosat nem tud az utókor, a legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a királyné az oltár előtt zárt, az esküvőt követő fogadáson pedig kivágott ruhát viselt. Elvégre a szigorúan római katolikus uralkodói ház nem engedhette kihívó ruhában oltár elé Erzsébetet.

Beteges feltételek

A házasságok kritériumait a már nagyobb, Schloss Hof kastélyban folytatódó kiállításon látható családi statútum tartalmazza:

Maradt tehát a spanyol, francia és néhány itáliai királyi család – nem is volt ritka az unokatestvérek házassága, vagy az egyszerre vállalt testvér és anyós/após szerep – mesélte Orbán Zsolt, aki a rokoni házasságokkal kapcsolatos genetikai, egészségügyi következtetéseket a tárlat nézőire hagyta.

A siker kulcsa

Az egyik falra a sikeres – azaz a fiú utódokra büszke – párokat, a másikra a sikertelen – azaz utód nélkül, vagy „csak” lányutóddal – életüket befejező Habsburgok portréit tették ki. Láthatjuk a menyasszony útját, azaz a termeket, amelyekben Mária Antóniának – Franciaország utolsó királynéjának – osztrák öltözetét levetkőzve, francia divatnak megfelelően átöltözve kellett franciává válnia. Az esküvő után ugyanis nemcsak otthont, hanem hazát is kellett cserélnie annak, akit kiházasítottak. És ez érvényes volt akár háború esetére is. Bemutatják a képet a több ezer darabos színarany étkészletről, amelyet a napóleoni háború idején beolvasztottak, és a csodaszép karkötőt, amely gyémántba foglalt elefántcsontdarabkákra festve ábrázolja Mária Ludovika gyermekeit, menyeit és vejeit.

A kastélyjárás során családi festményen láthatja a néző a kis Ferenc Józsefet, aki hátat fordít – ezúttal nemcsak a magyaroknak, hanem – mindenkinek. Kiállítottak fejvakarót, parókába tett elefántcsont-bolhafogót is, és több mint ezer darabját az eredeti berendezésnek – bútorokat a barokk korszakból Savoyai Jenő idejéből, illetve klasszicista darabokat Mária Terézia éveiből. Kipróbálhatunk illatokat, beleshetünk az uralkodói hálóba – ahol persze sosem aludt senki, de különleges vendégek fogadására szolgált –, állhatunk a szinte 300 éve változatlan kápolnában, amelynek stukkómárvány freskója sem szorult még restaurálásra.

Hamis mítoszok

Külön termet kapott a két szerelmespár, azaz Mária Terézia és Ferenc, illetve Sisi és Ferenc József. Utóbbiak kapcsolata azonban korántsem alakult olyan romantikusan, ahogy képzeljük. Az idealizálásban nagy a szerepe az 1955-ben készült Sissi című osztrák filmnek, amely alapján Zsófia főhercegné kegyetlen anyós, Erzsébet királyné pedig ártatlan szépség, aki szenved az udvar rigorózus szabályaitól. – A film úgy nem igaz, ahogy van (ezt már a két SS-sel írt Sissi is jelzi). A valóságban az eljegyzés tervezett volt, a romantikus erdei találkozás nem történt meg, Zsófia örült annak, hogy a fia beleszeretett Sisibe, és igyekezett megkönnyíteni menye életét. Sisi öntelt és egocentrikus nő volt, akinek egyetlen célja az volt, hogy szép legyen. A Romy Schneider főszereplésével 1955-ben készült film egy hazafias alkotás, amelynek célja az volt, hogy a II. világháború után felélessze az osztrák hitet a múlt és a tradíciók iránt – mesélte Orbán Zsolt, a tárlat nézőjének eszébe juttatva egy manapság Magyarországon nagyon is ismerős párhuzamot a pozitív képet sugárzó történelmi filmek iránti igényről.

Háromszáz év história

A birtokot 1725-ben vásárolta meg Savoyai Jenő herceg, aki a kor leghíresebb udvari építésze, Johann Lukas von Hildebrandt tervei alapján egy vadászkastélyt építtetett magának. A herceg halála után az örökösöktől 1755-ben vásárolta meg a birtokot a Habsburg császári család. A Schloss Hof Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc István kedvelt tartózkodási helyszíne volt. Az épület a mai formáját az 1770-es átépítéskor nyerte el, késő barokk, klasszicista stílusban. Az uralkodónő és fia, II. József császár után a Habsburgok elvesztették érdeklődésüket a kastély iránt, majd Ferenc József 1898-ban katonai lovasiskolát költöztetett az épületbe. A Monarchia felbomlása után a birtok állami tulajdonba került, és továbbra is katonai igazgatás alatt maradt. Az Anschluss után a német Wehrmacht, majd 1945-ben a szovjet Vörös Hadsereg katonái költöztek be az ingatlanokba, majd a szovjetek távozása után a birtok pusztulni kezdett.

Az átfogó felújítási munkálatok csak 2001-ben kezdődtek el. 2012-ben az irányítást és a birtok kezelését a – Habsburgok téli rezidenciája, a bécsi Hofburg és a nyári rezidencia, Schönbrunn, illetve a bútorraktárból alakult Bútormúzeum üzemeltetője – Schönbrunn Group vette át, a birtokot ma is a társaság üzemelteti.

Infó: Császári esküvők. Schloss Hof, nyitva: november 3-ig. A Schloss Niederweidenben a feliratok német és szlovák nyelven, a Schloss Hofban ezek mellett angolul is olvashatók. Magyar ünnepnapokon van magyar nyelvű tárlatvezetés, egyébként csoportok kérhetnek magyar vezetést.