Jon Bon Jovi lenyűgöző figura. Igazi, genetikus rockszár, zseniális üzletember, maximalista művész és érzékeny ember – ez derül ki a Köszönöm, jó éjszakát: A Bon Jovi történet (Thank You, Goodnight: The Bon Jovi Story) című ötórás doku-minisorozatból, mely a zenekar fennállásának negyvenedik jubileuma alkalmából készült. Ami pedig még ennél is jobb hír, hogy ugyan a kicsit bő lére eresztett dolgozat őszinte és hiteles tud lenni, és noha érződik rajta a megrendelés, de Gotham Chopra executive producer és rendező ezt pont arra használja ki, hogy lehetőleg minden létező információt összegereblyézzen a csapatról.
A mű szépen, komótosan halad a kezdetektől – azaz a Runaway című nótától –, apró lépésekben előre a történetben, miközben az elbeszélést megszakítja egy-egy friss interjúrészlettel, melyek a drámaiságát adják a produkciónak. Mert, akárhogy is nézzük, Jon Bon Jovi hangszálproblémákkal küzd, meg is műtötték, és a jelen nagy kérdése, hogy mikor fog a bandájával újra stadionokat megtölteni. És amikor ezt keserű reménnyel kéri a gondviseléstől, extra erőt kapnak az archív felvételek, amelyekből kiderül, hogy a pasas egy perpetuum mobile, azaz soha nem állt le, nem tartotta élete részének a pihenést.
Eleinte, ugye. A berobbanás után érkezett a másfél hónap alatt összehozott második album, a 7800° Fahrenheit, majd a Slippery When Wet és a New Jersey című korongok, amelyek felforgatták a világot. Az előbbi album kapcsán összehozott turné kétszáznegyven állomásból állt, ez a túlhajszolás volt a kezdete az énekes hangszálproblémáinak, melyet különböző „gyógyhatású” szerekkel igyekezett karban tartani. Aztán jönnek az őszinte vallomások a kiégésekről és a nyolcvanas évek rocksztárságával járó kockázatokról, a drogokról és az alkoholról.
Jon nem szerette a drogokat, egy fiatalkori rossz tapasztalás után elfogyott az érdeklődése, így maradt az alkoholnál, míg a banda többi tagja azért a két végén égette az élet gyertyáját.
A legrosszabbul a magyar származású basszusgitáros, Alexander „Alec” John Such járt, aki annyira leépítette magát, hogy már a hangszerével sem tudott összhangban lenni, így 1994-ben kitették a formációból, hiába volt alapító tag. (Alec 2022-ben hunyt el.) Ami külön érdekesség, hogy a helyére belső tag lépett, a sztárság terén semmiféle igénnyel és személyiséggel nem rendelkező Hugh McDonald, akiről most már nyugodt szívvel árulták el, hogy mindig is ő játszotta fel a lemezeken a basszusgitár részeket – ahogy Jon fogalmaz, a zseniális akkordok Hugh rezzenései voltak. Sőt, szavai szerint 1994 után váltok tökéletes koncertzenekarrá, amikor nem volt már gyenge láncszem a tagok között.
Természeten a Bon Jovi banda-formáció nem lett volna egész Richie Sambora gitáros és háttérénekes nélkül, aki Jonnal együtt képviseli a dinamit erejét. A dokumentumfilm természetesen kitér az enigmatikus Sambora – Jon Bon Jovi „héjanász az avaron” típusú kapcsolatra: együtt tudtak igazából zseniálisak lenni, igaz, számos konfliktus árán. Aztán útjaik különváltak, amit Jon igazán nem tudott feldolgozni. A produkció nagy erénye, hogy Sambora is bőven sokat mesél az ő álláspontjáról, de Chopra nem tehet róla, hogy a fickó afféle „elhülyéskedem az igazságot” mesélő, így hiába végtelenül őszinte a maga szintjén, azért mégsem tudjuk meg a két frontember közötti összefeszülés részletes okait.
A rendező azonban jól találta el az arányokat azzal, hogy a reflektorfényt Jon Bon Jovira tette, hiszen ő az igazi érzékeny alkat.
Persze, nagy üzletember, aki a csapat mögé szervezett egy zseniálisan nyereséges menedzsercéget – senkinek sem kell aggódnia a napi kiadások miatt soha –, de ugyanakkor egy érzékeny művész, aki a betegsége miatt most aztán igazán érzékeny lett. Meghatóan beszél az öregedésről, hogy korábban minden magától ment, most pedig minden rengeteg munkába és előkészületbe fáj. A legmélyebb pillanata, amikor Baz Luhrman Elvis-mozijáról beszél. Amikor látta, rá kellett döbbennie, hogy mennyi mindent kapott Elvistől, aki élete utolsó pillanatáig tudott énekelni. Igaz, a király negyvenkét éves korában elhagyta a világot. Jon Bon Jovi hatvanévesen jó fizikai kondiban van, de hiányolja a hangját. Melyik sorsot választanád? – dobja fel a szívbe markoló kérdést. „Én azért megtartom a sajátomat” – vallja be.
De, mint tudjuk, Jon Bon Jovi előtt nem lehet akadály. Annyit erőt összeszedett, hogy felénekeljen egy új albumot, a Forever című korongot június 7-én dobják piacra. Na igen, de lesz koncert is? Ez itt az igazi nagy kérdés!
Infó
Köszönöm, jó éjszakát: A Bon Jovi történet – minisorozat. Bemutatja a Disney+