1960-ban Richard Nixon és John F. Kennedy szállt szembe egymással a CBS chicagói stúdiójában. A vitának óriási szerepe volt Kennedy győzelmében, Nixon fáradtnak, sápadtnak tűnt. Itt tehát a választást is eldöntötte az összecsapás. Németországban 1969-ben rendezték meg az első tévévitát Willy Brandt szociáldemokrata kancellár és a kereszténydemokrata Kurt Georg Kiesinger között.
Nagy-Britanniában először csak 2010-ben, a brit általános választások előtt tartottak televíziós vitát. Ezen tilos volt a taps. A résztvevők Gordon Brown (Munkáspárt), David Cameron (Konzervatívok) és Nick Clegg (LibDems) voltak. Franciaországban első ízben 1981-ben rendeztek tévévitát Francois Mitterrand és Valéry Giscard d'Estaing között. Ausztriában az első, ahogy ott nevezik, „TV-Konfrontation”már 1970-ben megtartották Josef Klaus néppárti kancellár és a szociáldemokraták csúcsjelöltje, Bruno Kreisky között.
Az európai parlamenti választás előtt is létezik televíziós vita, bár csak kevés országban. Elviekben a legfontosabb azonban a csúcsjelöltek vitája. Az egyes pártcsaládok több összecsapást is rendeztek egymás között, az elsőt április végén tartották meg. Akkor alakult ki hevesebb vita közöttük, amikor az újraválasztásában reménykedő Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt közölte, nem zárkózna el az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) populista frakcióval való koalíciótól, mert ezen pártcsalád pártjai egyértelműen Ukrajnát támogatják az Oroszország elleni háborúban. E kijelentését élesen bírálta Nicholas Schmit, a szociáldemokraták listavezetője.
Ezek a heves viták azonban általában hiányoznak, s szakértők rámutatnak: igen alacsony ezen összecsapások nézettsége és nem sok derül ki a csúcsjelöltek koncepciójából sem. Ugyan az volt a cél, hogy a polgárok úgy érezzék: van tétje az EP-választásnak, ezt a feladatát a vita nem teljesíti. "A vita épp a a rendszer jelenlegi gyengeségeire mutat rá" – jegyezte meg Luise Quaritsch, a Jacques Delors Centre agytröszt európai politikai szakértője az Euractivban. Mint mondta, a YouTube-on mindössze 2 500-an követték nyomon, de a pártok sem nagyon reklámozták a vitát. „Így még mindig hiányzik az érdeklődés és a nyilvánosság" – mondta Quaritsch hozzátéve, hogy néhány jelölt "nem volt megfelelően felkészülve". Bár a nézők száma az első 'csata' folyamán 15 ezerre emelkedett, ez még mindig viszonylag alacsony szám egy olyan választáson, amelyen körülbelül 350 millió választásra jogosult hívnak az urnákhoz.
Valójában a választók is tudják, hogy a csúcsjelöltek vitájának nincs tétje. Egyrészt azért, mert az Európai Néppárt jelöltjén, Von der Leyenen kívül a többiek esélye csekély arra, hogy a bizottság elnöki székébe üljenek, másrészt pedig mert még Von der Leyen megválasztása sem vehető készpénznek. Tehát könnyen lehetséges, hogy olyanok vitáznak, akik közül senki sem lesz az EU legbefolyásosabb testületének vezetője.
Egészen más a helyzet az egyes országokban tartandó vitákkal. Ilyen messze nincs minden uniós országban, legalábbis az EP választás előtt, de ahol tartanak, ott biztosan nagy érdeklődésre tartanak számot. Olaszországban valóságos versengés is kialakult az egyes csatornák között azért, hogy közvetíthessenek tévévitát az EP választás közeledtével. A napokban jelentették be, hogy Giorgia Meloni kormányfő, és a balközép Demokrata Párt (PD) vezetője, Elly Schlein között május 23-án a közszolgálati RAI-on tartják a vitát május 23-án. A csatorna szerint „a jelöltek várhatóan olyan kulcsfontosságú szakpolitikai területeket vitatnak meg, mint a foglalkoztatás, az egészségügy és a migráció”.