Ha valakinek nem esett még le a tantusz, a magyar kormányfő régóta kilóra megvehető, a sleppjének juttatott pénzért cserébe az idegenek gyakorlatilag bármit megtehetnek az alattvalóknak minősített magyarokkal. A minden sarkon nemzeti szuverenitásról handabandázó „nemzeti” kormánynak anno egy szava nem volt arra, hogy az oroszok felgyújtatták Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség irodáját, nyári hőségben szaunának is beillő metrókocsikat lőcsöltek a pestiek nyakába, s az orosz kémbankon keresztül lenyúlták úgy 75 milliárd forintunkat, a saját pénzünkből pedig elzabrálták maguknak a Lánchíd Palotát.
A magyar kormány oroszok iránt tanúsított lakájmentalitásán vérszemet kapott a többi, Ázsiából érkező hódító is. Évekkel ezelőtt még volt valami hivatalos füstölgés, amikor a Szabadság téri szovjet emlékmű ellen tiltakozó magyar polgárt simán megkereshetett Budapesten egy orosz verőember, hogy nyilvános megalázkodásra kényszerítse. Nemrég már csak futó hír volt, hogy a török diktátor Erdoğan testőrei nyugodtan péppé verhettek Budapest kellős közepén egy kurdokért felszólaló magyar járókelőt. A kínai diktátor mostani látogatásakor pedig már szinte magától értetődő volt, hogy Budapest utcáit ellepték vörös sapkás kínai civil gárdisták, akik „eltanácsolták” az utca magyar népét, hogy esetleg tibeti zászlókkal tüntessenek. Közben a pályáját harcos kommunistaellenesként kezdő kormányfő úgy mosolygott a kínai kommunista diktátorra, mint a herélt, hormonzavaros mandarinok a császárra a kínai vázákon, a magyar köztévében pedig immár magyar adófizetői pénzből népszerűsítik a kínai kommunizmust. Ki tudja, talán a vietnámi elnök kedvéért titokban kutyát is evett. Ha már Európa fő homofóbjaként kéz a kézben sétált egy kommunista elnökkel a magyar Parlamentben.
Nem csoda, ha a kínai akkugyárak országszerte látványosan fütyülnek az itteni környezet- és munkavédelmi előírásokra. Hja, hát pont ilyen Ázsia: elég a kormányfőt megvenni kilóra. A népnek már nincs külön forgalmi értéke.