Egy régi NDK-s viccben az volt a kérdés: mi a szocializmus négy legfőbb ellensége? A válasz: a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Ez most egy kicsit jellemző a német mozipiacra is. Ha jó az idő, mint például a legutóbbi hétvégén, a németek sokkal kevesebben mennek moziba. De ha nem túl szép az időjárás, ha esik az eső, vagy a hó, akkor se mennek sokkal nagyobb számban. Mégis a karácsony utáni – és majdnem egész januári – időszak az, amikor az átlagos német legszívesebb moziba megy. 2023-ban összesen 95,7 millió német váltott mozijegyet, ez 20 százalékkal több nézőt jelent a 2022-es évhez képest, ám 2019-ben még 119 millió nézőről beszélhettünk. A „Covid-lyuk” még nem teljesen szűnt meg, maga a mozi pedig már nem olyan „szexi”, mint korábban. A fő probléma az, hogy a német néző nem nagyon kíváncsi a hazai produkciókra és főleg amerikai filmeket nézi meg. Az éves top 10-ben csak amerikai filmek szerepelnek, a legsikeresebb német film a 11. helyre futott be – egy gyerekfilm.
A magyar mozis piac nagyságrendekkel kisebb a németnél, igaz, legalább elmondható róla, hogy a 2023-as nézettségi adatok – 11,1 millió néző – elérték a 2019-es szintet, így a piac statisztikailag gyógyultnak mondható.
Persze, ami igaz Németországra, az igaz Magyarországra is: ha szigorúan csak a 2023-as naptári évben eladott belépőket vesszük alapul, akkor hazánk fiai is csak amerikai filmekre voltak kíváncsiak – ami a top 10-et illeti.
A Semmelweis a 13-ik, a Magyarázat mindenre a 42-ik helyig jutott a nézettségi listán.
A kifejezetten viccesre sikerült „Barbenheimer” mémre alapuló kampány az év legzseniálisabb marketingfogásának bizonyult. (A „Barbenheimer” mánia a Barbie és az Oppenheimer című filmek egymás utáni megnézésére ösztönözte a nézőket.) Németországban a Barbie az év végén csaknem hatmillió nézővel végzett az élen, a „Barbenheimer”-filmek együttesen több mint tízmillió mozilátogatót vonzottak. Ez az év teljes nézőszámának mintegy tíz százalékát teszi ki, és nyáron telt házakat és elégedett mozitulajdonosokat eredményezett. A németországi artmozik nyáron is játszották a „Barbenheimert,” gyakran csak eredeti nyelven vagy felirattal – ahogy szokás az artmozikban –, de egyre gyakrabban szinkronizált változatban is. Persze nem irigyeltünk egyetlen elkötelezett moziüzemeltetőt sem, aki átvészeli a forró mozis nyarat. De a „Barbenheimer” sem gyakorolt húzóerőt más filmekre, nem váltott ki új kíváncsiságot vagy lelkesedést a kevésbé mediatizált filmek iránt. Magyarországon a lapjárás hasonló volt, a Barbie van az élen 686 ezer nézővel, a második pedig az Oppenheimer lett 570 ezer eladott belépővel. Ha figyelembe vesszük az arányokat, illetve a filmek hosszát (Christopher Nolan drámája sokkal hosszabb, mint Greta Gerwig komédiája), az ebből következő lehetséges előadások számát, akkor egyértelművé válik, hogy kihasználtságban sikeresebb volt az Oppenheimer: azaz a magyar nézők inkább lelkesedtek az atomért, mintsem a feminista fricskáért, és ez a társadalmi ízlésről is beszédes képet fest. Az, hogy hazánkban a harmadik helyen egy 2012-es premier áll, az Avatar – A víz útja, még egyértelműbbé teszi: a „Barbenheimer”-jelenség önmaga sikerességét garantálta, nem pedig a mozis műfajét.
Általánosságban elmondható: Németországban egyre kevesebb film egyre több mozilátogatót vonz.
Az amerikai nagy stúdiók és forgalmazóik nemcsak kasszasikerekkel uralják a piacot, hanem olyan arthouse címekkel is, mint az A sziget szellemei (Searchlight) vagy a Tár (Universal). Ők határozzák meg, egy filmet hány hétig kell vetíteni: milyen időpontokban és milyen mozikban. Ennek eredményeképpen ezek az amerikai filmek még hetekkel a megjelenésük után is úgymond eltömítik a kevés vonzó programhelyet. Ez az egyik oka annak, hogy az amerikai és német mainstream filmek és a klasszikus arthouse mozik közötti szakadék egyre mélyül.
A top 20 film közül pontosan 20 film törte át 2023-ban át a bűvös milliós határt Németországban. Konkrétan ez tizennégy hollywoodi film, öt német produkció volt, valamint a Miraculous – Katicabogár és Fekete Macska kalandjai című animációs film, amelyet főként francia pénzből forgattak. A legnagyobb nem angol nyelvű arthouse-siker viszont az Egy zuhanás anatómiája lett. A több mint félmillió néző minden bizonnyal a német főszereplőnőnek, Sandra Hüllernek is köszönhető. Magyarországon a Hollywoodon túli mozivalóság még a németnél is kiábrándítóbb. Ennek oka, hogy ugyan az éves nézőszám nem jelez problémákat, a közönség a multiplexekbe tért vissza.
Az artmozikba, ahová a Covid előtt inkább az idősebb korosztály járt, nem igazán tértek vissza.
Művészfilmeket nagyítóval kell keresni a top 50-es listában, ha van is, akkor az szintén amerikai stúdiófilm, mint például a Megfojtott virágok (Apple TV+ és Paramount), vagy a már említett Magyarázat mindenre, Reisz Gábor társadalmi drámája. Az Egy zuhanás anatómiája a németországi nézettségnek még a tizedét sem hozta (körülbelül 25 ezer nézőt), igaz, Sandra Hüller nem magyar. De ha már nemzeti alapon mérjük a sikert, akkor azt mindenképpen érdemes elmondani: a Filmforgalmazók Egyesülete adati alapján 161 339 eladott jeggyel az év legnézettebb magyar filmje volt 2023-ban a Semmelweis. És ha nem szigorúan az elmúlt esztendőt, hanem azt utolsó tizenkét hónapot nézzük, akkor a nemhivatalos toplistán a negyedik helyen volna Koltai Lajos filmje, hiszen mostanra már a 300 ezer nézőn is túl van.
Több mozis kapcsolatunk multiplex és artmozis egyaránt megerősítette, hogy ez a produkció volt az, amire várt a konzervatív oldal: önként mentek rá nézők, még április elején is, amikor felkerült a Netflix magyar felületére (külföldi IP-címmel nem elérhető geoblokkolt tartalomként). Azaz, tetszik, nem teszik a film, el de kell ismerni: valós a társadalmi támogatottsága, szemben mondjuk a Most vagy soha! kínkeservesen pumpolt sikerével.
Ám hogyan teljesített a német filmművészet? Olykor felbukkan egy-egy kereskedelmileg sikeres mozi. Elsősorban családi filmek, vígjátékok vagy durva fekete humorral átitatott alkotások – azaz olyan filmek, amelyeket nem lehet exportálni. Az ambiciózus szerzői mozi reménysugara A tanári szoba volt, egy kezdetben idealista tanárnőről szóló ambiciózus alkotás, amely Oscar-jelölést is kapott. (Mi a sorozatos tévedésből elkövetett Oscar-nevezések miatt az Oscar-jelölésekből alapból kizárjuk magunkat.) Erőteljesebb és anyagilag sikeresebb volt a Nap és beton, egy erős berlini film, amely 2003 forró nyarán játszódik. David Wnendt rendezőnek sikerült megalkotnia a felnövéstöténet, a német rap és a gettófilm keverékét, amelyben a fiatalok nyelvezete megfelelő, a fiatal színészek is meggyőzőek. Fatih Akin Rheingoldja után ez egy újabb jó zsánerfilm Németországból, amely több mint egymillió nézőhöz jutott el, a fiatal közönséget is visszahozta a mozikba.
A tanári szoba a magyar mozikba is eljutott, de volt-e magyar film a német filmszínházakban? A válasz kiábrándító:
már régóta nincs magyar film a német mozivásznon.
De legalább Blu Ray-n, DVD-n és VOD-n németül kijött a Hadik, a német szinkron nem is túl rossz. Az Amazon német weboldalán sok nézőnek inkább tetszett, de található ott kritikusabb értékelés is. Egy mozirajongó például úgy vélte: „A film jó szándékú, de látszik rajta az alacsony költségvetés és a színészek is közepesek”.
A románok az Avatart is lenyomták
A csodát a románok hajtották végre a mozikban, mivel sikerült nekik olyan kommersz műveket létrehozniuk, amelyek 2022-ben átlépték a Rubicont: az év legsikeresebb román filmje Alex Cotet, Matei Dima és Cosmin Nedelcua – a vállalati világról szóló – szatírája, a Teambuilding volt. A Vidra Productions filmje 2022-ben 996 ezer nézővel zárta a 2022-es évet, tavaly pedig bőven átlépte a milliós álomhatárt, ezzel pedig James Cameron Avatarját is maga mögé utasította. (A Teambuilding hazánkban a Netflixen elérhető.) A román szupercsapat a sikerrel járó pénzt visszaforgatta a filmkészítésbe, sajátos humorukat amerikai forgatásokkal nyomták meg: a Miami Bici és a Miami Bici 2 (utóbbi Danny Trejóval) is toplistás alkotás lett, de a „Barbenheimer” sikerével még ezek a filmek sem tudtak versenyezni.
