Mit keres egy transformers, egy kolibri és egy menyasszonyi ruha egy bevásárlóközpontban? Mi lehet a közös bennük? És vajon mi közük van a fenntarthatósághoz?
Régen az emberek azért jártak a bevásárlóközpontokba, hogy vásároljanak mindenfélét. Mára azonban ezeknek az épületeknek a funkciója kicsit átalakult: szórakoztató, élményeket nyújtó központokként is elkezdtek működni. A budapesti Árkád bevásárlóközpont most egy olyan attrakcióval várja a látogatókat, amely még ezen is túlmutat: a június 2-ig látható redesign kiállítás az újrahasznosításra, a hulladékkezelésre hívja fel a figyelmet, azonban cseppet sem didaktikus módon. Lenyűgöző, izgalmas és látványos alkotásokat tekinthetnek meg a vásárlók az épület mínusz 1. szintjén.
A kiállított tárgyak három helyről származnak, és jól illusztrálják, milyen sokszínűen lehet hasznosítani a kidobásra ítélt dolgokat, legyenek azok háztartási vagy ipari hulladékok. A dunaföldvári Aztakeservit Értékőrző Egyesület tíz éve egy baráti társaságól alakult, kezdetben hulladékszedő akciókat szerveztek, később ezekből elkezdtek gigantikus méretű szobrokat is készíteni. Munkásságukkal azt szeretnék hangsúlyozni, hogy nincs hulladék, csak alapanyag. Alapanyag pedig van bőven – sajnos –, a gyári futószalagtól, a marmonkannától a PET palackokon, lópatkókon át a lökhárítókig, redőnyökig mindent felhasználnak, amit csak találnak. Ferenczi Zsolt, az egyesület vezetője elmondta:
van, hogy az ötlet születik meg először, és ehhez keresnek alapanyagot, máskor pedig szembejön valamilyen érdekes tárgy, és az ihleti meg az alkotókat.
Mindig alkalmazkodni kell, figyelni a trendeket, a formákat, az anyagokat. Dunaföldvári bázisukon évente több száz gyerek fordul meg, akiket a környezettudatos gondolkodásra tanítanak, nevelnek, de nem iskolai keretek között, hanem a létező leghatékonyabb módszerrel: példamutatással. Beszélgetnek velük a szelektív hulladékgyűjtésről, és a szemétszedésbe is bevonják őket. „Ha csak elmesélem, hogy mire jó a hulladék, az nem igazán fogja meg őket. De amikor megpillantják a többméteres szobrokat, akkor megértik, mire jó az a sok minden, amit kidobálunk a háztartásokban. Az formálja át a gondolataikat. A gyerekek egyre nyitottabbak erre a szemléletre, imádják az egyesület pólóit is, csak azt akarják hordani. Amikor elkezdtük ezt az egészet tíz évvel ezelőtt, még nevettek rajtunk. Most már egyre több a környezetvédő szervezet, egyesület, és Dunaföldváron is évente több hulladékszedő akció van, amihez nekünk már nincs közünk. De ezt mi indítottuk el, és ezt sikerként könyvelem el.”
A Trash Art Múzeum is részt vesz a kiállításon, az ő szobraik valóságos monstrumok, hiszen kizárólag fémhulladékból készültek, így akár több tonnát is nyomhatnak. Mint Ureczky Balázstól, a múzeum vezetőjétől megtudtuk, ez a nagyon új művészeti ág Thaiföldön alakult ki, ahol rengeteg autó végzi a roncstelepeken. Az ott dolgozók unalmukban kezdtek el összehegeszteni mindenféle alkatrészt, így születtek meg az első szobrok. Az őrület az újrahasznosított fémszobrok iránt a 2000-es évek elején kezdődött, amikor is a fémhulladék felvásárlási ára jelentősen csökkent. Ezzel párhuzamosan nőtt az újrahasznosításra való törekvés ebben az időben, így egyre több szobrászművész döntött a fémdarabkák megformálása mellett. Egy-egy nagyobb darab több tízezer alkatrészből áll össze, és az elkészítése 3-6 hónapot is igénybe vesz, tehát ez nem a türelmetlen emberek sportja. A budapesti múzeumot elsősorban a külföldi turisták keresik fel, azért is tartják fontosnak, hogy különböző rendezvényekre kitelepüljenek néhány alkotással, hogy a magyarokkal is megismertessék ezeket a szobrokat. Most a bevásárlóközpontban meg lehet majd tekinteni Shrek és Fiona két „kisbabáját”, az ogrecsemeték Szamár hátán érkeznek a kiállításra. Az Űrdongó több mint kétméteres tömege magasodik a látogatók fölé. A Félember pedig egy nagyon elgondolkodtató figura: a kézipoggyászos úriembert egy marseille-i szoborcsoport ihlette. A francia város különböző pontjain hozzá hasonló táskás utazók vannak elhelyezve, akikből hasonló módon hiányzik egy-egy darab. A művész, Bruno Catalano elmondása szerint az utazók hiányzó darabjainak jelentése az, hogy akárhová megyünk, mindenhol ott hagyunk magunkból egy darabot, és az út, amit életünk során megteszünk, károsodásokat okoz. Mindemellett azonban az ilyen alkotások gyönyöre az, hogy minden megtekintőnek joga és lehetősége van arra, hogy önmagához közel álló jelentéssel ruházza fel azt, amit lát. Ureczky Balázs azt is elmondta, hogy miközben a fiatalok számára már természetes az újrahasznosítás, hiszen ebbe nőnek bele, őket is meglepte, mennyire sok idős, nyugdíjas keresi fel a múzeumot. „Azt kell hogy mondjam, hogy ők még nagyobb ovációval fogadják ezeket az alkotásokat, mert ők jobban átérzik annak a jelentőségét, mire is próbáljuk felhívni a figyelmet.”
A kamasz lányok viszont alighanem azt a hat próbababát fogják leglelkesebben körüldongani, amelyeket a budapesti Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola diákjai öltöztettek fel tetőtől talpig – a bevásárlóközponttól kapott hulladékokból. Az iskola 36 diákja vett részt a sokszor aprólékos munkában, felhasználtak újságpapírt, kartont, papírtörlőt, vécépapírt, reklámtáskákat, csomagolásra szolgáló nejlonokat, reklámanyagokat, kiürült kávékapszulákat. Breitkopfné Losovy Beáta tanárnő, aki terelgette a gyerekeket a tervezés és kivitelezés folyamatában, elmondta: bár a divattervezés nem tartozik az iskola profiljába, a gyerekek az alkotás minden pillanatát élvezték. „Két növendékem jelmeztervezőnek jelentkezett az iparművészeti gimnáziumba, fel is vették őket, őket hagytam teljesen egyedül dolgozni. Hullámpapírral dolgoztak, ami elég merev anyag, és meg kellett tapasztalniuk, hogy kitaláltak valami szabásmintát, de az nem jött be, és újra kellett gondolni az egészet. Ahogy fejlődtek ezek a ruhák, úgy fejlődtünk velük együtt mi is.” A tanárnő hozzáfűzte: az iskolákban ma már sok szó esik a fenntarthatóságról, de sokkal többet jelent, hogy a gyerekek így kipróbálhatták, mire lehet kreatívan felhasználni a hulladékot. Emellett azt is átélhették, hogyan kell változtatni egy terven, ha kiderül, hogy nem működik. Sokat tanított nekik az is, hogy a tervezéstől a kivitelezésig nekik kellett végigvinni a projektet, és részük volt a csapatmunkában, a feladatok felosztásában.