Pontosan milyen méregdrága borokat is nyakal be Alfred Stokes őlordsága pincéjéből? Tényleg fösvények a skótok? Hogyan működik a kintorna? Mikkel szokás dobálni a politikusokat? – mindenre választ ad a kedvelt Csengetett, Mylord?-sorozathoz készített interaktív enciklopédia. Jó harminc éve töretlen népszerűségű Magyarországon a brit sitcom, a Meldrum-ház cselédségének és arisztokrata rétegének humoros, húszas évekbeli kalandjai pont jókor találták meg a hazai tévénézőket. Idén két könyv is megjelent a sorozatról, Boromisza István A „Csengetett, Mylord?” Univerzummal a sitcom mélyére ásott és segít jobban megismerni és megérteni kedvencünket.
Az elsőkönyves szerző rendkívüli alapossággal és körültekintéssel nyúlt a sorozathoz, konkrétan minden egyes epizódnál sorra vesz olyan jelenségeket, érdekességeket, amiket nagy valószínűséggel nem ismerhet a magyar befogadó, még akkor sem, ha történetesen betéve tudja a sitcomot. Bár a húszas évek divatját, zenéit, szokásait némiképp ismerjük, arról fogalmunk sincs, mai árfolyamon mennyit kereshettek a cselédek, hogyan zajlott a porszívókölcsönzés és aktuálisan mik mentek a moziban.
Az univerzumot feltáró kötet rámutat az esetleges fordítási hibákra vagy a kulturális beágyazottság miatt angolról lefordíthatatlan, emiatt megmásított szövegrészekre, de kiemeli a fordítói lelemény ügyes megoldásait is.
Például a Gyerünk a bálba! című részben (IV. évad 3. rész) Lady Lavender megkérdezi az általa előkelő hölgynek képzelt rongyos bejárónőt, hogy honnan szerezte a ruháját, mire Mabel a magyar verzióban úgy felel, hogy „A csarnokban. A zsákhordóknál.” A bolondos úrhölgy még mindig abban a hiszemben, hogy egy arisztokratával van dolga, franciás kiejtéssel megismétli: „Jacques Hordoque? Ez a szalon eddig valahogy elkerülte a figyelmemet.” Az eredetiben konkrétan Mabel köténye krumpliszsákból kivágott durva anyag, azaz „tater sack”, ezt a szópárt formálja Lady Lavender képzelete „Tattersack”-ké, és hiszi, hogy ez a ruhatervező neve. Mi tagadás, magyarul ez a párbeszéd sokkal viccesebb lett, miközben a fordítónak mégis sikerült megőriznie az eredeti, félreértésen alapuló komikumot.
A „Csengetett, Mylord?” Univerzum minden oldalán van valami különlegesség, és akinek nem elég az információdömping, az a kötetben elhelyezett QR-kódok segítségével tovább haladhat a tudás ösvényén. Boromisza István könyve érinti a brit történelmet, a politikát, a jogrendszer kérdéseit, a pénznemeket, a nyelvet, a szokásokat, a tárgyi kultúrát, a divatot, a zenét, az irodalmi, színházi és filmes világot – tulajdonképpen mindent, amiről csak egy félmondat elhangzik a Csengetett, Mylord?-ban, és magyarázatra szorul. Művelődéstörténeti kuriózumként még a gasztronómiának és háztartási praktikáknak is utánamegy. Megtudhatjuk mivel tisztítsuk a cipőt vagy, hogy hogyan készítsünk csirízt. Ez az enciklopédia nem száraz, tudja, hogy olvasóját szórakoztatnia kell. Személyes kedvencemmé vált Kapitányról, az arapapagájról szóló rész: soha életemben nem tudtam, miért olyan fura a papagájok nyelve, az enciklopédiából kiderült, hogy egyedülálló módon csont van ezen testrészükben. A sorozat fontos szereplőjéről, Kapitányról ezt igazán illik tudni.
Az egész könyv összességében többet ad a vártnál, kicsit olyan, mint egy papíralapú Kunstkammer, ahol a jazzes főcímdal jelentésétől egészen a tápiókapuding receptjéig mindent megtalálhatunk. A szerzőt csak dicséret illeti ezért az angolosan szabályozott, mégis humoros és elegáns műért, amiben érződik az őszinte rajongás. A sorozat védjegyévé váló konzervnevetés miatt általában elfelejtettünk utánajárni sok vicc eredetijének, a finom utalásoknak, a XXI. Század Kiadó gondozásában megjelent kötettel mindezt bepótolhatjuk, hiszen tartozunk ennyivel a Csengetett, Mylord?-nak. Az enciklopédiát igazából annak is érdemes elolvasni, aki pusztán érdeklődik a brit kultúra iránt, a szócikkek feltérképeznek egy teljes univerzumot, csak többek tudunk lenni általa.
Infó: Boromisza István – A „Csengetett, Mylord?” Univerzum, XXI. Század Kiadó, 2024.