Több jel is arra utal, hogy sorra érik a kínos kudarcok Vlagyimir Putyint. Sem az ukrán háború, sem a már világháborús léptékűvé duzzasztott nagyhatalmi adok-kapok frontjain nem a moszkvai vezető vágyott forgatókönyve szerint alakulnak a történések.
Legutóbb a harkivi offenzíva volt úgy felvezetve, hogy majdnem bedőltünk a hangulatkeltésnek. Ukrajna második legnagyobb városa 30 kilométerre fekszik az orosz határtól. Attól a frontvonaltól, ahonnan a milliós település ostromára küldték támadásba a legfeljebb 30 ezres összlétszámú erőt. Harkiv bevételéről természetesen szó sem lehetett, mivel ahhoz milliós létszámú hadsereget kellett volna felvonultatni. Jól kommunikálható sikerek híján újabb és újabb blöffökkel próbálkozik Putyin kreatív háttércsapata. Nukleáris hadgyakorlat Minszkkel, a Balti-tengeri határátrajzolás gondolata, majd mozgósítási terv másfél milliós haderő vizionálásával – csupa hamvában holt kísérlet.
Ezek közül még a nukleáris háborús pánikkeltés bizonyult a legeredményesebbnek. Washington válasza ezúttal keményebbre sikerült, mint az eddigi üzenetek. Az amerikai adminisztráció tartotta magát az eddigi gyakorlatához, és nem ment bele az oroszok által vágyott szócsatába. Annyira nem, hogy napokig szinte észrevétlenek maradtak a megtett lépések. Igaz, először Macron francia elnök emlékeztette Putyint, hogy Franciaország is atomhatalom és rendelkezik rakétákkal is. A sokkhatást mégis inkább a francia katonák ukrajnai jelenlétének lehetősége váltotta ki Oroszországban.
A történet azonban itt nem állt meg. Az amerikai válasz kézbesítői annak az ukrán speciális csapásmérő egységnek a szakemberei voltak, akik eddig sikeresen hajtották végre a különösen nagy jelentőségű orosz célpontok elleni drónos és rakétatámadásokat. Ezeknek az akcióknak az első szakaszában az oroszok által megszállt Krím-félszigeti repülőterei, légvédelmi egységei, a Fekete-tengert korábban uraló flotta hadihajói, valamint Oroszország nyugati, Ukrajnához közeli olajipari létesítményei voltak a célpontjai. A dokumentált találatok azt jelzik, hogy az ukrán támadásokkal egyre inkább kiszorítják az orosz haderőt, amely egyre kevésbé képes megvédeni a taktikai, és most már a stratégiai jelentőségű eszközeit, létesítményeit.
Ukrajna fontosnak érezte mindig is kijelenteni, hogy csak katonai és hadiipari jelentőségű célpontokat támad. A csapásokat saját készítésű repülő és vízfelszíni drónokkal, valamint a szövetségesektől kapott ATACMS, meg Storm Shadow rakétákkal hajtják végre. Utóbbiakat az amerikai kérésnek eleget téve, és betartva az ilyen módon vállalt fájó önkorlátozást, oroszországi akciókhoz nem használják. Még nem! Állítólag napok, legfeljebb hetek kérdése és megszűnik ez a minden hadviselési, háborús szabálynak és az önvédelemhez való jogosultságnak ellentmondó korlátozás.
A háborút kirobbantó agresszor eközben önkorlátozás nélkül folytathatja a támadó hadműveleteket, tesz földdel egyenlővé településeket és a saját hátországából, orosz területekről indított ballisztikus rakétákkal semmisít meg civil létesítményeket. Az pedig külön pikáns, ahogyan Moszkva tűzszünetet javasol és a háború szításával vádolja a megtámadott Ukrajnának segítséget nyújtó államokat. Meglepő módon ez köszön vissza Magyarországon is a kormánypárti választási kampány részeként. Putyin a NATO-államokat tárgyalóasztalhoz kényszerítve akarja elfogadtatni Ukrajna feldarabolását, az eddigi területszerzéseit és elérni a Nyugat önkorlátozását. Legfőbb eszköznek e vágyai ébrentartásában a nukleáris zsarolás maradt. Ebben kapta most a legfájóbb rendreutasítást. A fehérorosz szövetségessel beharangozott taktikai atomfegyverzetek bevetési hadgyakorlatát olyan szándékosan fenyegető kommunikációval vezették fel május elején, hogy többeknek eszébe jutott Moszkva és Minszk hazudozása az Ukrajna lerohanása előtti hetekben. Azt most nem feltételezi senki, hogy Oroszország a taktikai töltetek valóságos és nem csak imitált bevetését tervezi.
Washingtonban ennek ellenére úgy érezték, hogy ideje gátat szabni az atomháborús fenyegetőzésnek.
Egy hete három rendkívüli helyen történtek robbanások orosz katonai létesítményekben. Ezek jelentősége messze felülmúlta az ukránok által a távolsági drónokkal eddig végrehajtott akciókat. Az eddig megsemmisített radarállomások és légvédelmi eszközök közvetlenül szerepet játszottak az Ukrajna elleni hadviselésben. A krasznodari Armavir és az 1800 kilométerre levő Orszk radarbázisai elleni dróntámadások megnyitották az ukránok ilyen típusú hadviselésének második szakaszát.
Az ukrán speciális erők által kiválasztott célpontok az oroszok legféltettebb kincsei. A Voronyezs-M és a Voronyezs-DM radarok feladata a légtérfigyelés 6000 kilométeres távolságig, ballisztikus és szárnyas rakéták indításának észlelése, s bemérni az indítás helyét és a röppálya elemzésével meghatározni a feltételezhető célpontokat. Vagyis Oroszország stratégiai rakétavédelmi rendszeréről, annak két pótolhatatlan eleméről van szó. Ha ehhez még hozzávesszük a Krímben Alustánál május 24-én négy ATACMS rakétával kiiktatott kommunikációs radarállomást, akkor már érthető a moszkvai katonai szakértők nehezen leplezett zavara. Meg nem erősített hírszerzési információk szerint ez a radar volt a fő kommunikációs kapcsolat a napokkal ezelőtt fellőtt katonai műholddal. Erről a nagy titokkal kezelt műholdról azt feltételezték amerikai szakértők, hogy az orosz űrhadviselési fegyvertár legújabb tagja és feladata más műholdak megfigyelése, akár megsemmisítése is.
A most érvényes orosz nukleáris doktrína 19. pontjában a négy lehetséges indok közül a harmadik szerint egy ilyen, a stratégiai rakétavédelmi rendszert ért támadásra nukleáris válaszcsapással lehet reagálni. A reakció, mint látjuk elmaradt, feltételezhetően azért, mert az üzenet, hogy Oroszország nem tudja megvédeni magát, cél ért.
Moszkvában meg éppen mással vannak elfoglalva. A leváltott Sojgu védelmi miniszter utóda próbál új rendet vágni a korrupciójáról elhíresült katonai tárcánál. Andrej Belouszov az elnök bizalmi embereként vállalkozott a lehetetlenre. Civil gazdasági szakemberként kellene korszerűen működőképessé tenni az orosz állami költségvetés harmada fölött rendelkező gépezetet. Egy ilyen történelmi léptékű haderőreformot túlzás nélkül legalább tíz éves időszak alatt reális véghez vinni. Putyin viszont azonnali eredményeket vár. A tisztogatás nagy lendülettel el is kezdődött. Már hat tábornokot tartóztattak le a legfőbb vezetésből. Azonban hiába gurulnak látványosan a tábornoki fejek.
Egy, a szovjet időkből megörökölt katonai gépezetet belülről jól ismerő nyugdíjas tiszt találóan jellemezte a sztálini tisztogatásokat idéző nekibuzdulást. Arra emlékeztetett, hogy „egy bordélyban hiába cserélik le a prostikat. Az attól még ugyan úgy kupleráj marad. A benne dolgozók meg kurvák!”