Volt egy kollégám, aki a magyar mentalitást már a ’90-es években egyszerűen észak-balkáninak nevezete. Nem provokatívan, hanem kellő érveléssel, tényszerűen. Az a helyzet, hogy számos balkáni ország mára több mutatóban fényévekkel lehagyott minket, számukra sértés magyar teljesítményt, magyar kormányt, a magyarokat velük egy szinten emlegetni. Ilyen például költségvetési tervezése és átláthatósága, de tíz másik példát tudnék mondani.
A International Budget Partnership nonprofit szervezet felmérése szerint a 125 vizsgált országból a magyar állami költségvetés csak a 100. legátláthatóbb. Pontosabban ezt a szintet már nyugodtam nevezhetjük átláthatatlannak. Olyan országokkal kerültünk egy csoportba, mint a 99. helyzet Kína, vagy a 101. Salvador. Ez már nem az uniós szint, nem is balkáni, de még jó néhány afrikai ország is háromszor annyit pontot szerzett mint a magyar állam, amelynek a költségvetési átláthatósági teljesítménye 22 pontot ért a 100 pontos felmérésben. Van még hova lecsúszni, lista végén ott van még Afganisztán.
Igazából nincs mit csodálkozni a magyar kormány, Varga Mihály, és a Pénzügyminisztérium stábjának teljesítményén hisz 2023-ban a parlament által elfogadott költségvetés már az előző év szilveszterén megbukott. Olyannyira, hogy a kormány azt rendeletekkel barkácsolta, aztán a módosított rendeleti büdzsé is megbukott. Meg a 2022-es, meg a többi – a magyar kormány öt éve nem tud olyan költségvetést készíteni, amit végre tudna hajtani – ez a szikár tény.
Láthatóan a kormánynak nincs is igénye a tervezhető költségvetésre, senkivel sem akarják megvitatni mennyi menjen egészségügyre, oktatásra egy a fontos: a családnak minél több jusson. Ez már nem a Balkán, sokkal mélyebbre süllyedtünk az elmúlt 15 évben. Biztos van visszaút innen is. Talán. Majd egyszer.