Tisztelt Kozma Imre,
bár csak futólag ismerjük egymást, most mégis személyes levelet írok Önnek. Azért jutottam erre az elhatározásra, mert az elmúlt évtizedekben kiemelt figyelemmel és nagy rokonszenvvel követtem nyomon az Ön által alapított és vezetett Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) tevékenységét. Mind a mai napig nagyon nagyra tartom azt, amit Ön és a munkatársai végeznek a városokban és a leszakadó térségekben élő halmozottan hátrányos helyzetű emberek segítése érdekében. A rászorulók iránt érzett emberi szolidaritáson túl azért is követtem nyomon az Önök tevékenységét, mert a kilencvenes években nagyon sok családi beszélgetés során szó esett az Ön által vezetett Máltai Szeretetszolgálatról. Édesapám, Vásárhelyi Miklós, aki 1984-től a Soros Alapítvány elnöke, Soros György személyes képviselője volt, gyakran méltatta családi, baráti körben és nyilvánosan is az Önök tevékenységét. És nemcsak méltatta, hanem Soros Györggyel egyetértve, az Alapítvány kuratóriumának javaslatára, minden lehetséges módon anyagilag és erkölcsileg is támogatta a Szeretetszolgálat működését, itthon és a határon túl élők körében is.
Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy a Soros Alapítvány volt az egyik első és legbőkezűbb támogatója azoknak a programjaiknak, amelyek a mélyszegénységben, hajléktalanul élők támogatására és társadalmi reintegrációja érdekében szerveződött. A sikeres együttműködés intézményesülése érdekében 1993-ban a MMSz és az Alapítvány és az Alapítvány Kuratóriuma ünnepélyes keretek között szerződésbe foglalta hosszú távú együttműködési szándékát és közös segélyalapot hoztak létre a krízisbe került családok és magánszemélyek támogatására. Az együttműködés keretein belül szervezték meg több ezer hajléktalanul élő ember tüdőszűrését és tüdőgyógyászati ellátását, együttműködtek a hajléktalan betegek pszichiátriai gondozásának megszervezésében, a hajléktalan szállókon betegszobák és anya-gyerek játszóterek kialakításában, a hajléktalanok ingyenes fogorvosi ellátása- és az ingyenes iskolatej osztás megszervezésében és számos más olyan programban, amely a társadalom perifériáján élő, segítségre szoruló felnőtteket és gyermekeket kívánta támogatni.
Soros Györgynek és a képviseletében eljáró édesapámnak ill. az Alapítvány Kuratóriumának ezeknek a programoknak a sikeres megvalósítása volt talán a legfontosabb célja, nemcsak azért, hogy az adott időben segítsenek ezeknek az önhibájukon kívül leszakadó rétegek tagjainak, hanem azért is, hogy Önökkel együttműködve megteremtsék a társadalmi felzárkózás esélyét a kirekesztettek számára. A Soros Alapítvány azon túl, hogy szakmai programjai kialakítása során nagymértékben támaszkodott az Önök munkatársainak széleskörű felkészültségére és tapasztalataira, a fennállása során – mai értéken számolva – sok-sok milliárd forintot költött el arra, hogy támogassa a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét.
2010. után, amikor elindult a mindmáig tartó, Soros György elleni kormányzati gyűlöletkampány, gyakran jutott eszembe, hogy talán az Önök szervezete is megszólalhatna és elmondhatná, hogy az immár a patás ördög szerepébe kényszerített Soros György mennyire a szívén viselte és milyen súlyos anyagi áldozatokat vállalt a magyarországi hátrányos helyzetű rétegek segítése és ezáltal a társadalmi integráció erősítése érdekében.
Próbáltam elfogadni az Önök hallgatását, mert tisztában voltam vele, hogy egy ilyen autoriter hatalom, amilyen nálunk 2010 óta uralkodik, példás bosszút állna az Önök szervezetén, ha szót emelnének a hazug és félelemkeltő propaganda célkeresztjébe került személy és szervezet védelme érdekében. Azzal magyaráztam magamnak a csendet, hogy Önök nem engedhetik meg maguknak, hogy a hatalom bosszúját kivívva kockára tegyék a legelesettebbek segítésének ügyét.
Most mégis úgy döntöttem, hogy megtöröm a hallgatásom. Mégpedig azért, mert amint a sajtóban olvasom, az egyik Önök által működtetett 78 férőhelyes fővárosi idősek otthonába összesen több mint 800 személy van bejelentve állandó lakóként, akik közül most több százan felvételüket kérték a lakóhelyük szerint illetékes választási listára. Amikor a sajtó magyarázatot kért a hirtelen lakosságnövekedésre, akkor Önök ezt azzal magyarázták, hogy ezen a címen működik a Máltai Szeretetszolgálat menekültellátó központja és az intézmény átmeneti időre – maximum fél-egy évre - állandó lakcímet biztosít az ideérkező menekülteknek, hogy intézhessék a letelepedéssel kapcsolatos ügyeiket. Csakhogy, amint a választásra jogosultak listájából kiderül, a listán csupán 215 „huzamos tartózkodásra jogosultsággal rendelkező, menekült státuszú személy” van bejelentve, a fennmaradó több mint 500 személy nem az idősotthon lakója és nem is „venezuelai menekült”. Mindez egy olyan körzetben, amelyben összesen 2650 választásra jogosult felnőtt személy él, és egy olyan kerületben, ahol a legutóbbi önkormányzati választáson 1521 szavazat döntött a polgármester személyéről. Aki történetesen az ellenzéki pártok jelöltje volt.
Tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi, a diktatórikus hatalom által újonnan barkácsolt törvénye szerint a fiktív lakcímbejelentés nem törvénysértő, úgy gondolom azonban, hogy az ilyen eljárás minden demokratikus norma szerint választási csalásnak minősül.
Tisztelt Kozma Imre, kérem, nyugtasson meg engem és a hazai demokratikus közvéleményt, hogy az Ön által vezetett, köztiszteletben álló, a társadalmi szolidaritást és a rászorulók megsegítését szolgáló intézmény, nem vesz részt ilyen, a közerkölcsöt semmibe vevő, a demokratikus normákat és a társadalmi igazságosság alapvető elveit lábbal tipró machinációban.
Megnyugtató válaszában bizakodva, tisztelettel,
Dr. Vásárhelyi Mária
szociológus
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.