Ember legyen a talpán, aki kiigazodik azon, vajon mit is gondol a kormány a hazánkban élő külföldi származásúakról és bevándorlókról. Majdnem két évvel ezelőtt Tusványoson például arról delirált Orbán Viktor nemzetközi botrányt okozó beszédében, hogy „nem akarunk kevert fajúvá válni”, utalva ezzel a magyarokra úgy általában, gondoljanak ők (vagyis mi) erről bármit. Azóta óvatosabban fogalmaz. Sőt, ebben a kampányban már jól látszik: elkezdett potenciális szavazóként tekinteni az itt élő külföldi származásúakra. Nem véletlenül, Budapestnek ugyanis ma már vannak olyan kerületei, ahol a betelepülők akár a mérleg nyelvét jelenthetik, ha nem is feltétlenül most, de egy későbbi választáson.
Most, hogy élesedik a belpolitikai helyzet, úgy tűnik, minden választópolgárért „le kell hajolnia” a Fidesznek. A debreceni kínai nyelvű plakátok után most kínai nyelvű szórólapok jelentek meg a nyolcadik kerületben, amelyen Szentkirályi Alexandra főpolgármester-jelölt és Sára Botond főispán, Pikó András kihívója agitál a Fidesz mellett. Biztos, ami biztos, a levelekhez még-szavazólap mintát is mellékeltek, hogy ne maradjon kétség afelől, hova kell húzni az ikszet. Szentkirályi a levelében többek között arról ír, a kormánypárt mindig is meleg üdvözlettel fogadta azokat a kínai barátokat és üzletembereket, akik az országba érkeznek. Ami vélhetően így is van, csak éppen a magyar szavazóiknak egészen mást mondtak az elmúlt közel másfél évtizedben. Nem tudhatjuk, hogy az itt élő külföldiek, azon belül a KSH adatai alapján körülbelül 15 ezresre becsült kínai közösség hova szavaz majd. Az viszont biztos, hogy a Fidesznek egyre nehezebb lesz fenntartani azt a morálisan egyébként is tarthatatlan álláspontot, hogy „nem keveredünk”, miközben nem győz Hszi Csin-ping kínai elnöknek smúzolni annak érdekében, hogy a nagyhatalom minél többet fektessen be Magyarországon. Az idetelepülő gyárak és beruházások pedig kizárólag vendégmunkások tízezreinek segítségével képesek működni. Ez az igazi kommunikációs csapda.