- Tatár Sándor: A látszódás csal(?)

A látszik ige elesett.
A látszódik megölte.
Most már csak annyi látsz(ód)ik belőle,
mint (mondjuk) egy könyvtáros-kereset.

Esélye nem volt élni itt:
ra(n)ghalmozás a módi,
halála fájó tény, valódi
– bár mi éltetnénk még picit.

Szabadna-e „látszódnia”,
hogy talmi s kapkodás csak?
Életünk bús raBszódia.
Ki láthatná csodásnak?!

Laptop se már, csakis teló,
s negyed perc múlva scrollolsz;
tessék, a boomereknek ’Old Boys’
– stílen puffogsz, ha nincs meló.

De nincs-e baj ennél nagyobb?
Nyomor, vér, álszent latrok,
toll-bérgyilkosok foga csattog
…s a megbolondult évszakok.

Pőreségünk „látszódik” már
Kamcsatkáig és Vácig –
mint egy alkesz pártfőtitkár,
ki részegnek is látszik.